Életjel

Igen, élek, élünk, megvagyunk, csak zajlik, a napok gyorsan múlnak... A szokásos, mondhatni. A beszámoló a szabadságról is késik.

Nézzük, mik a matters arising az utolsó bejegyzésem óta:

A madarak megritkultak a kertben, vagyis inkább ritkábban jönnek, mert az etetést szüneteltettem egy kicsit. S ugye, még itt az elvadult kert mellettünk, az izgalmasabb. (Bár vannak jelei, hogy az építkezés meg fog kezdődni, de főleg a telek utca felőli végén, tőlünk messze folynak munkák.) Most, hogy a napok melegebbek (!), s gondosabban töltöm fel a fürdetőt, újra van nagyobb élet. A vörösbegyfiókák most már tényleg vörös beggyel büszkélkedhetnek. Egyre többször látok egy ökörszemet a virágok közt kutatni. De ami meglepett egy kissé, hogy így, augusztus közepén a cinkék néha már őszies hangon énekelnek. Ami ellen semmi kifogásom, a ködöcskés, hűvösebb reggeleket jobban szeretem. Még akkor is, ha a sétához jobban fel kell öltözni, de nem bánom, ha sötétebb van odakint.

Manci él és virul, rendszeresen kiköveteli magának a kefélgetést, rengeteg szőr lejön róla, kapott új kefét, amiről kis párnácskákban választom le a szőrtermést. A sokadik nyakörvét vesztette el a napokban, egyelőre pucér nyakkal mászkál. Madárgyilkolás ellen kapott csengőt a nyakába, talán ha három napig tartott? A harcot feladtam, jelöletlen macska lesz. A rendelőből rendre kapom a havi értesítőt, mikor kell bolha/féreg ellen kenni rá azt a folyékony valamit, amitől - elvileg - bolhátlan lesz. Elvileg...

Munka bőven akad, lement a Pride, utána jött az Olimpia, érdekes rendeléssel egy PR cégtől, az remek, szórakoztató, változatos munka volt. Most egy nagyobb megrendelés jött sokadik kézen át, rettenetes, teljesen fekete logó, kevéske fehér betűvel, amit csak sötétszürke színen tudok teljesíteni, mert Eddie nyomtatónak megvannak a korlátai. Magyaráztam, ilyen sötét csak, amit produkálni tudok, de továbbra is rágom a körmöm miatta. Szalagmeló, közben lehet hangoskönyveket hallgatni. Nagyon boldog leszek, ha túlleszek rajta, s leszállítottam.

V. munkailag igen elfoglalt, az új, fontosabb csoport munkája nem egészen stresszmentes (hahaha, enyhe kifejezés), de legalább nem kellett többet munka ügyben utaznia London után. S lekopogom, a köhögős/tüsszögős problémája ismegoldódott, házidokija segítégével. Talán most már nem lesz gond többé a repülés. 

Az arany íróka, amihez hozta a port, valami csodás, sikerült használnom az olimpiai sütikhez, keresztelői rendeléshez, s kis mennyiségben, pici mintákkal nagyon fel tudja dobni a sütiket. Közben elvégeztem egy gyors cukorvirágkészítő tanfolyamot, amiben tanultam pár olyan trükköt, ami láttán elnyílt a szemem: ez eddig miért nem jutott eszembe! Apróságok, de nagyon megkönnyítik a dekorálós munkát. A virágokat azért még gyakorolni kell.

Apropó, virágok, kert: Idén több virágot vettem, a kert alacsony falát teleraktam a piacon, vagy kedvenc kertészetemben vett növényekkel. Színes petúniák, lobélia azzal a csodás indigókék színével, dúsan beültetett kosár (az egyik piacos műve), muskátli még Willie-től, a Trish-től kapott sáfrányfű, érdekességek, amiket láttam valahol, s nagy meglepetésemre feltűntek a piacon, ahol három olyan nő is dolgozik, akik betéve fújják a virágok latin neveit, s ehhez óriási kerttel/fóliasátorral rendelkeznek. Növésében megindult az érzelmi okokból vett szelídgesztenyecsemete, a makkból nevelt tölgyfa idén sokadszor küzd meg a lisztharmattal (talán győzött is, kopp-kopp) s nyújtogatja ágait az a Cotoneaster, ami nagyanyám kertjében hatalmasra nőtt, s itt úgy remélem, egykor majd a hátsó fal tövét fogja díszíteni, ha egyszer végre kiganézom a hátsó traktust. (Majd megnézem a nevét.) A borostyán nagyja le van már vágva, de van még egy másfél méternyi szakasz, ami kemény lesz, mert tele van szőve szederágakkal, s kétujjnyi vastag borostyánágakkal, amik mint a cement, ráfonódtak a fal tetejére.  

A menekültek... pedig hogy egyre csak jönnek. S egyre nagyobb az ebből fakadó feszültség. A sátortábort, amiről írtam, elköltöztették, vagy megszüntették, nem tudom, de a rácsos kerítés  a csatorna partján maradt. 

A fiatalok, az írek pedig mennek, külföldre, dolgozni, pénzt gyűjteni, vagy végleg, mert a lakhatás igen drága (nálunk is emelkedett a közös költség, nem beszélve a lakbérről), a lakásvétel a legtöbbjük számára komoly eladósodás nélkül lehetetlen... Már ha találnak lakást/házat. Figyelni kell az árakat is. Tegnap vettem észre, hogy a vaj 40 centtel lett drágább a napokban, a lisztről, cukorról nem is beszélve. Úgyhogy emelem kissé a sütiáraimat.

Emellett ugyanakkor - nem utolsósorban a gépeink cseréjének köszönhetően - alacsonyabbak lettek a számláink, hurrá: sok kicsi sokra megy. Némileg csökkentették a gáz- és áram árát, kellemes meglepetés volt, nyaralás utánra.

A városi Summer Fest véget ért, volt repülőnap, remek időben, sokkal jobban sikerült, mint tavaly, észre sem vettem, úgy eltelt a 2.5 óra, pedig állva néztem végig, messzelátóval, a dombtetőről. Aztán tüzijáték, mint záróaktus, amit szokatlan módon pontosan kezdtek, mi pedig pár perc késéssel érkeztünk, s addigra már javában durrogtattak. Szép volt nagyon, csak rövid. 

***

Arról írt az újság, hogy hogyan lehet meghosszabbítani a szabadság adta lazulás, pihenés élményét, érzetét. Csak mosolyogtam befelé, mondjatok újat. Nekem az illatok működnek különösen jól. Van egy kedves testolajam, amit annyira szerettem, hogy elcipeltem magammal az USA-ba, s azóta is, ha megszagolom, arra a forró, házfelügyelettel telt két hétre emlékeztet, amikor leégett a lábam a felügyelt ház teraszán üldögélve, a hatalmas fenyők tövében, amíg a kolibriket csalogattam magamhoz a lilás szemüvegkeretemmel. A ház mérete, ügyes megoldásai nekem felejthetetlenek, néha még most is megnézem StreetView-n, pedig már másé. Ehhez elég az az illat. Ott találkoztam először szárítógéppel, s hogyan húztam rá a szám, mondván, felesleges, s jöttem rá később, mennyivel jobban lehet hajtogatni a ruhákat vasalás nélkül, ha gyorsan átpörgeti egy rövid, langyos program a félig száradt darabokat. 

A konyhai törlőruhák is emlékeztetők, mindenhonnan hozok, ha tudok, bár lassan több lesz a kelleténél, ezért fájó szívvel, de megváltam pártól, azoktól, amelyek nem nyaralásról, utazásról valók. Konyhai munka közben is felidézik a kellemes utazásokat. Hűtőmágnes - pipa. Mosogatás közben az ember oldalra fordul, bámulja a színes kis mágneseket, és elmereng, hol mindenhol járt már. Igen, kis vackok, némelyik giccses, de kedves emlék mind, s federítik a szürke napokat. 

Közben lehet izgulni, drukkolni, ismerősöknek, barátoknak, ki házat újít, ki a ház átvételére vár, Trish kocsit néz... ezek is színesítik a napjainkat. S szeptember elején V. unokahúga jön pár napra, kimozdulunk, igaz, csak ide a közelbe, de jó lesz megint mutogatni valakinek a környéket.

Addig pedig munka!