Haladunk!

Kész a kisszoba, vagyis majdnem kész. Majd még készülnek a ruháknak a polcok, a hővisszanyerős ventillátor (vagy mijaneve) a hálószobában már bent van, a kisszobába majd áprilisban kerül be, amikor a hozzá szükséges lyukat kívülről fogják fúrni, így legalább abba a helyiségbe nem kerül már a tetemes mennyiségű porból.

Ami sajnos, szépen ellengedezett a lakás minden zugába, hiába csukogattam az ajtókat, a jövés-menésnél óhatatlanul szétterült a fal-elemek vágásánál, a falfestés előtti smirglizésnél keletkezett por. Hiába mondták, hogy igyekeznek kevés felfordulással, porral dolgozni, azért csak úgy néz ki a hátsó traktus, mint egy építési terület, még a kertbe is bőven jutott a porból, malterdarabokból. A kinti öreg shed-ben megszaporodtak a műanyag dobozok, a ház előtt a széttépett plasterboard-darabok fekszenek. Ha minden igaz, holnap elviszik a mini skip-et, kapunk másikat, abba kerülnek a hálószobából kikerülő romok.

Folyamatosan Tetris-ezünk, egyik szobából pakolás a másikba, dobozok mindenhol, kissé kaotikus a helyzet, hirtelen nem tudnám megmondani, mit hova tettem el. Néhány sor magyar könyv visszakerült a polcokra, amiket vissza tudtunk rakni a kisszobában. Abból kiválogattam egyelőre egy doboznyit, ami nem kell, mert kidobható, vagy megviselt, régi kötetek, amelyekhez már nem fűz érzelem. S mától néhány napig a nappaliban éjszakázunk, V. alighanem a kanapén, én pedig a karosszékek párnáira rakott jógamatracon. 

Ha már szépülünk, lecseréltük a lakás bejárati  ajtaja melletti fali lámpát, amelyet megevett az idő, valahányszor hozzányúltam, ledobott magáról egy-egy adag műanyagot, s hol világított, hol nem. V. - akit zavart, hogy nem tud hasznos lenni emelgetéskor, pakoláskor a frissen stoppolt hasával - felrakta a lámpát. Mutatós, formás, remélem, kitart egy darabig. Mióta új LED-es utcai világítás van, nem is kellene lámpa, elég fény esik az ajtóra, de valami kellett a régi helyére, amiről már nagy darabokban vált le a festék, s elmállódott némelyik műanyag alkatrésze, csodáltam, hogy egyáltalán fennmarad a helyén.

Ma elmentem a boltba, ahonnan a rolókat rendeltük annak idején, mondván, belecsapok a lecsóba, s rendelek egy szép, vastag, bélelt függönyt a hálószobába, a kerti üvegajtó elé. Kell majd hogy vastag legyen, ha megkezdődik az építkezés, s legyen bélelt, az is szigetel, s talán tompítja a zajt is. Még a rolók felszerelésénél mesélte az ember, hogy van neki olyan bélésanyaga, amit a hotelek használnak, zajszűréshez.

Megcsodáltam a mintaszöveteket, aztán a bácsi kezdett célozgatni az árára, s igaza volt, ne vesztegessük egymás idejét felesleges nézegetéssel, 1gy mondtam neki, mondja csak, mire számíthatok. Megmondta. Elég nagy erőfeszítésembe került, hogy ne hanyatoljak el mindjárt, s essek végig a bolt padlójára tett elegáns szőnyegen. Egyetlen függönypárra több mint ezer euróért tett ajánlatot. Aztán tanácsolta, hogy inkább az Ikeában keresgéljek. Köszöntem az ajánlatát, s elmentem a városi Harry Corry's boltba, ahol a kész függönyök között a sok kék árnyalattól zavarba jőve, hosszas körömrágás után találtam megfelelő, bélelt (jé) kék függönypárt, ami színben nagyjából passzolt a hálószoba kék/szürke falaihoz, s tizedannyiba került. Hiába no, nem vagyok Mészáros Lölő, hogy több mint ezerér' legyen függönyünk. Amikor elmeséltem JP-nek, ő csak bólogatott, igen, ennyibe kerül egy méretre készült darab.

A másik lenge függöny a kisszobai (nevezzük műhelynek) ruháspolcai elé menne, de ahhoz sajnos, tényleg az Ikeába kell felzarándokolni, a város másik végébe. Ugyanis egyik bolt se tart 2.5 méter esésű anyagot. Az majd egy külön út lesz. A karnisokat megvettem, alapmodellek, semmi fakszni, méretre vágható farudak, szürke és fehér színre festve akasztókkal. 

Munka közben gondosan készítettem a fotókat a hiányzó szigetelésről, a szigeteletlen ablakkeretről, a plasterboard és a hanyagul felrakott "szigetelés" fölött/mögött meghúzódó penészről. Néhány fotót biztosan meg fogok osztani a telepiekkel, például szomszédaink, Orláék már érdeklődtek a hőcserélős ventillátor iránt, mert náluk is virul a penész a szerényben, a ruháikon és a falakon. Különösen a nem ehhez a klímához való nedvességzáró burkolat (nylonréteg) csípte JP szemét, mondván, ez egy skandináv országban remek, de itt csak árt. 

***

A szombati piac jól ment, annak ellenére, hogy kevesen álltak sorba nyitáskor. Három mézes emberke híján minden elfogyott. Sokan rákérdeztek a SALE AGREED feliratra, mert attól tartottak, ez a piac hamarost bekövetkező teljes megszűnését vetíti előre. Mikor lesz utolsó piac? - érdeklődtek. El kellett magyarázni, hogy még minden a levegőben lóg, mert lehet, hogy maradunk bérleti díj ellenében, amíg meg nem kezdődik az építkezés, lehet, hogy máshol folytatjuk, mondjuk a közeli közösségi ház termében.... vagy az is lehet, hogy feloszlik a piac, s midenki magának keres új helyet. Volt, aki már elérhetőséget kért tőlem, just in case. Nem volt jaj de sok vevő, ellenben sokan leültek kávézni, teázni, megint majdnem annyi volt a bevétel a kávékuckóból, mint régen. A nyitvatartásunkat léggömbcsokorral jeleztük, amit a hirdetőtábla mellett eltörpülő régi OPEN TODAY táblánkra kötöztünk. Úgy tűnik, működik, a színes léggömbök feltűnőbbek, mint a Sale Agreed felirat a hirdetésen. Jött pár család, olyanok, akiket eddig még nem láttunk.

Egészen addig jó volt a kedvem, amíg meg nem érkezett Michael kolléga unokatesója. Sosem láttam még azelőtt, velem talán egykorú férfi, aki udvariasan bemutatkozott, majd teát kért, s mivel elég későn jött, s látta, hogy többen már elmenetelhez pakolnak, papírpohárba kérte az italokat, hogy ne kelljen mosogatással rá és Michael-ra várni. Mindjárt azzal kezdte, hogy Michael-től hallott rólam, s ugye nemrég voltam otthon látogatóban, Lengyelországban?

Kijavítottam, hogy Magyarországon, de igen, valóban voltam. Erre a következő mondata már az volt, hogy ez remek, sokat hall Orbánról mostanság, s ha a megfelelő forrásokat hallgatja az ember - mondta -, vagyis nem az RTE-t (itteni tévé- és rádióadó), akkor azt hallja, hogy Orbán milyen remek ember, Európa megmentője. S erről tudnék-e neki mesélni.

Nos, azt hittem, ironizál, s fogtam a fejem, a szó szoros értelmében, kérve, hogy hagyjuk a politikát, nem akarok Orbán "nagyságáról" mesélni, de az ország helyzete borzasztó, s mennyire elkurvult az az ember, aki egykor az oroszok kimenetelét követelte. A következő mondataiból rá kellett jönnöm, hogy nem ironizált, ő tényleg azt gondolja, hogy Orbán egy remek ember, hiszen követi ám ő a Russia Today-t, és az olyan amerikai adókat, amelyek nem a kormányuk pártján állnak. 

Uramista. Már csak ez kellett a mosogatás mellé. Ő erőlködött, hogy na, majd legközelebb elmesélem neki Orbán miért nem jó, én pedig erősen tiltakoztam, mondván, magyarországi látogatáskor is az a szabály, hogy nem beszélünk politikáról: baráti és családi körben is ugyanez a szabály él, s akkor béke van. Elmesélte, hogy húsz évig élt az USA-ban, s ő ott nyitott szemmel járt, és látta, hogy mi nem jó... én pedig igyekeztem egyre kevesebb (tettetett) lelkesedéssel bólogatni a mosogató mellől, s úgy tenni mint aki figyel, de hát ugye, más dolgom van... Végre feladta, s miután Micheal megmondta neki, melyik busszal tud hazamenni, elment.

Amikor vittem haza Michael-t fel a hegyre, azért rákérdeztem, hogy ez a rokon tényleg így gondolkodik? Szegény Michael kezdett szabadkozni mondván, pár napig nála aludt a rokon, aki nemrég költözött egy közeli városrészbe, s ez alatt a pár nap alatt alig bírta elviselni az előadásait a világ állásáról. S hogy az USA-t bizony Mexikón keresztül hagyta el, mert - elmondása szerint - keresték a nézetei miatt. Hogy ebből mi igaz, nem tudja megmondani, de a rokon nagyon sarkos nézetekkel rendelkezik.

Majd óvatos leszek, ha jön teázni - mondtam Michael-nak, aki egy nagyon kedves, udvarias ember s láthatóan kínosan érezte magát a rokona miatt. A rokon nem mondott semmit arra, hogy 25 éve élek itt, s ír állampolgár vagyok, de talán azért nem, mert kellően fehér a bőröm, és sápadt a képem. Én pedig megállapítottam, hogy eddig még élőben nem találkoztam ír emberrel, akinek Orbán lett volna a példaép, Európa megmentője, de most már ez is megtörtént. Sőt, a minap szembejött velem a Facebook-on is egy ír nő, kommentelő, aki az ukránokat nácizta egy jótékonysági gyűjtés kapcsán, s PestiSrácok cikket osztott meg. Terjed a hülyeség itt is, a netnek hála.