8.

Nagy szél keveredik odakint, egész napos esőt jósolnak, a sok aranysárga és pirosas levél egyre csak gyűlik az ajtó előtt, a járdaszegélyek mentén, azútszéli gyepeken. Tegnap elautóztunk egy kertészetbe, ahol hiába kerestem nagyfejű, szép krizantémot (utóbb kiderült, itt  a szigeten nincs, csak rendelni lehet), s a városkából kifelé vezető út mentén csodásan sárgállottak a fák, s fent, a Powerscourt-birtokról kinézve a völgyre igen szép őszi kép tárult elénk. Kár, hogy jön az eső és itt a szél, hamar eltűnik majd ez a szépség. S közben várjuk a döntést a megszorításokról, elvileg ma már tényleg meglesz, nagyon remélem, nem húzzák tovább, lebegnek a 4-es és az 5-ös megszorítás között, új szint, 4.5 - nyilván be vannak tojva az emberek reakciójától. Legyen már meg, let's move on.

***

Évforduló van, ami kapcsán eszembe jutott, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudom megmutatni már anyunak, hol dolgoztam, mit értem el, milyen képek jelennek meg az újságban a sütikről. Hogy nemcsak egy irodából lehet sikert elérni, hanem kétkezi munkával is. Nem tudom megmutatni a kedves üzeneteket, amiket kapok a tortákért, vagy a  gyerekeket, akik - bár alig érik fel a pultot - kurta kis kezükkel maguk veszik ki a mézes maszkos emberkéket a kosárból. Mindezt nem tudom megmutatni már. Sőt, a rózsát is csak némi magyarázkodás után tudnám bedobni a Fertő-tóba, ha ott lennék, mert orkok őrzik, nem lehet lemenni a parthoz, nehogy "fürödjünk", bár ki a fene akarna fürödni októberben, ugye. Utálnék magyarázkodni egy orknak, utálnék kérni tőle. Megfordult a fejemben, hogy öcsém egy gyro-s repülés során biztos be tudná dobni a virágokat, aztán nézzék az orkok, ha akarják. 

De felesleges ezen gondolkodni. Rózsa nélkül is lehet emlékezni. S arra gondolni, hogy apám most ugyanazon az osztályon kapja a kezelést, mint egykor anyu. S eddig minden jól megy, fingers crossed, maradjon is így.