Ma reggel egyedül szállítottam, V. maradt az ágyban, s igen örült, mert végigaludta az éjszakát, minden gond nélkül. Odakint megdöbbenésemre behavazott/fagyott szélvédő fogadott, emlékeztetve, hogy fel kell töltenem a mosófolyadékot. Egész táblákban jött le a vastag jég a kaparó biztatására. Nagyon hideg szél fújt, s a városból kifelé menet, amikor szembekanyarodtam a hegyekkel, láttam, hogy be van porcukrozva mindegyik. Ugyanakkor az egyik hosszú utca mentén végig virágoznak, tömött sorokban, akárcsak az N11-es mentén, vidám sárga fejecskéjükkel a nárciszok: áldja meg az ég, aki kitalálta, hogy többtucat méter hosszan sokszáz tövet ültessenek el. Tegnap vettem néhány szoros bimbójú csokrot a boltban, hogy legyen valami élénk szín a szobában a betegnek, s délre, a napos kandalló előtt szétdobták szirmaikat, s mára egy nagy sárga gömb virul a vázában. Kinyílt az amarillisz is, s előtte ott zöldellik a kis ír moha, amit egy barátnőmtől kaptam. Hamarosan őt megillető helyre kerül, bár nem találtam olyan üveggömböt, amibe beleültethetném. De tegnap eszembe jutottak a gyakorlatilag sosem használt jókora konyakospoharaink, lehet, hogy az egyikbe kerül majd. A neki szánt (mint kiderült, túl nagy) porcelán ültetőedénybe (a Margaret-től vett "jardiniere"-be) pedig mennek a pozsgások, a Lidl-ből. Láttam már teljesen kivirágzott magnólia-fát, s egy sötétrózsaszín virágokkal borított fát is, egy kerítésfalon hajolt át, valami szilvaféle lehet, a japán cseresznyevirágzást idézte ezen a hideg reggelen.
A reggeli forgalmon nem érződött a kormány "dolgozzanak otthonról, akik teheti" felszólítása, bár volt telefonáló, aki említette, hogy csak félig van tele a villamos melletti parkoló. A boltban is volt elég holmi. Természetesen, minden műsor a vírusról szólt, a gazdasági rovat, az időjárás és az órakor bemondott hírek, s erről nyilatkozott egy orvos is. A monotóniát csak a rendőrségi hír törte meg, hogy halálra gázoltak egy asszonyt a menekülő tolvajok a járdán. Remélem, a töküknél fogva lesznek fellógatva, ha elkapják őket. Én is a vírusról kérdeztem a szakácsot az Üzemben, mesélte, hogy volt pár lemondott torta, és nem lesz sütőóra egy darabig, de azért tele voltak ebédkor. A wc-ben nagy palack kézmosó, s kérnek mindenkit, hogy kártyával fizessen, érintős módon, ha lehet, s nincs kiszolgálás hozott bögrébe. Nekem is van egy keresztelői tortám jövő hétre, hm... Régi kolléganőmet, aki most egy utazási irodának dolgozik, kéthetes, "önkéntes" szünetre küldte az iroda, fizetés nélkül...
Közben az USA betiltotta az Európából jövő repjáratokat, csak éppen a szigetet (és Nagy-Britanniát) hagyta ki a szórásból, mivel nem vagyunk a schengeni övezet tagja. Mi értelme ennek, bárki átszállhat Dublinban, ha akar, s van rá pénze és nagyon oda akar jutni. Poénkodtak is a rádióban, hogy a dublini lesz a világ legnagyobb reptéri váróterme. Amerikai ismerősöm erősen gondolkodott rajta, hogy hazautazik idős édesapjához, de tart tőle, hogy nem tud majd visszajönni. S közben leaggódja a fejét, mert mondják mindenhol, hogy az öregekre kell nagyon vigyázni a járvány miatt.
Délután erős Whatsapp-ozás ment a Real Bread-esek körében, kinél hogy ment az a nap, megnőtt-e vagy csökkent-e a forgalom, bezárjanak-e vagy sem, kinél marad nyitva a kávézórész, ki zárja le... A piac is hajlik rá, hogy ne szolgáljunk fel kávét, hadd vásároljanak be az emberek hamar. Remélem, ez holnap délig eldől, jó volna tudni, süssek-e sütit a kávékuckónak, vagy sem.
Ebben a csoportban olvastam, hogy a helyi Tesco-ban verekedés tört ki, bezártak egy időre. De minek? Minden kapható, a rádióban betelefonált egy kamionos, hogy naponta kétszer visz árut, ne aggódjanak az emberek. A tévében megszólalt valami központi ember, hogy mindenből van elég, nem kell pánikvásárolni, s elszólta magát, hogy "bőven futja a kemény Brexit esetére felhalmozott készletekből". Facebook-csoportok és hashtag csoportok alakultak: segítséget ajánlóknak és segítséget kérőknek. A pánik után az emberség is kezd erőt venni az embereken. Az öregeknek erősen tanácsolják, hogy maradjanak otthon, vásároljon be nekik valaki, mert egyrészt jobban megviseli őket a vírus, mint a fiatalabbakat, másrészt, ugye, öregeknek már itt fáj, ott fáj, s az csak súlyosbít a helyzetükön, s ha a kórházak megtelnek (márpedig itt ez előfordulhat, az egészségügy nem éppen a szuperségéről híres), akkor nem éppen ideális egy túlterhelt kórházban feküdni. S az intenzív osztályok száma limitált. Feoldották a tiltást, újra szerződtetnek nővéreket, eddig nem vettek fel újakat.
De a választások után még mindig nem állt fel az új kormány, nem bírnak megegyezni, ki-kivel szövetkezzen... Az egész ország élére valami orvost/katonatisztet kellene állítani, ő tudná, mi a fontos, nem a hatalom feletti huzakodás.
Szerencsére nincs gyógyszer, amire szükségünk lenne, vitaminból még Seattle-ben felpakoltunk, V. is hozott még egy adaggal, decemberben. V.-nek nem kell bemennie március végéig. Tejet hoz a tejesember. Tojás is van elég. Elleszünk.
Azért egynek önző módon nagyon örülök: hogy az állampolgársági ceremónián még ez előtt az őrület előtt sikerült részt venni. Annak a 60 embernek, aki utazási gondok, és fertőzésveszély miatt nem jött/jöhetett el, áprilisra ígértek pót-esküt. Remélem, megtartják. Intim, szűkkörű lesz, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése