2018. január 2.

Dylan, Eleanor...

A fenti szép nevek viharokat jelölnek, amelyeknél kiadták/ják a sárga, vagy narancssárga jelzést. Jelenleg Eleanor vonul át az ország felett, szerencsére főleg csak a nyugati és déli részt tépi, bár ahogy jöttünk haza ebédről, eléggé telenyomta a tüdőmet széllel. 

Reggel vad eső és szél ébresztett minket az óra helyett, a késés miatt V. úgy döntött, inkább itthonról dolgozik. Én pedig ráérősen zsilipeltem, bár kellene sütni lassan, de azért még az ágyban reggeliztem, hadd legyen még velem egy kicsit a szabadság illúziója.

Az elmúlt napokban kettőt sütöttem, elsőként a Moha-féle fahéjas csillagot, annyit csavartam csak a recepten, hogy felére fehér cukormázat festettem fel ecsettel , másik felére ganache-t, azt is ecsettel, hogy ne legyen túl vastag, s a csoki/cukormáz íze ne nyomja el a fantasztikus mandulaízt (pár csepp mandula esszenciával erősítettem amúgy az ízt, a fél kiló darált mandula mellé).


A második recept a kedvenc magazinom, A BBC Good Food karácsonyi számából való, meggyes-marcipános krizantém névre hallgat, itt megtalálható az angol eredeti.

Az én krizantémom azonban másmilyen. Először is, szárított meggyet nem láttam itt még, helyette vettem cseresznye kompótot, s kihalásztam a receptben előírt mennyiségű cseresznyét a cukros szirupból. Kökényes gin-em sincs itthon, portói sem volt, a jóféle angol cseresznyebefőtt levét adtam hozzá, amiben némi kirsch is volt. Nem sima lisztet használtam, hanem kenyérlisztet, s nem hagytam állni a tésztát egy éjjel, hanem csak pár órát kelt (amíg autóztunk a havas hegyek között). Így át is keresztelhetném cseresznyés-marcipános krizantémra. S az élesztőm sem az a mezei porított volt.

Jöjjenek a részletek:

Hozzávalók:

A cseresznyés töltelékhez (ami szerintem túl sok, felét használtam fel, a másik fele kovászos kenyérre kenve tűnt el a bendőnkben)

100 g konzervcseresznye, leszűrve
4 evőkanál cseresznyebefőttlé (kirsch is volt benne)
2 evőkanál cseresznyedzsem (lengyel boltok ajándéka)

A marcipános töltelékhez:

200 g mandulában minél dúsabb marcipántömb, rúddá gyúrva, vagy kinyújtva

A tésztához kell:

250 ml langyos tej
2 evőkanál sima joghurt
1 kávéskanál (7 g) porélesztő (az ozmotoleránsat használtam, de a sima is jó)
1 evőkanál krisztálycukor
1 nagy tojás
500 g kenyérliszt
75 g puha vaj

A tésztához valókat a géppel simára gyúrjuk, s aztán nedves konyharuhával letakart edényben kelesztjük 1 (vagy több) órán át. Közben a cseresznyéket, az alkoholt és a dzsemet egy kis fazékban felforraljuk, majd pár percig gyöngyözve főzzük, aztán hagyjuk kihűlni. Mivel a cseresznyék egyben maradnak, turmixgéppel pépesítettem a keveréket, kihűlés után.

A marcipánt hosszú rúddá gyúrtam, és 36 szeletre vágtam. De ha ahhoz van kedvünk, nyújtsuk ki, s vágjunk ki belőle 18 darab 6 cm átmérőjű szeletet, s azokat vágjuk ketté.

Egy 24 cm-es magas falú sütőformát vajazzunk-lisztezzünk ki. (Ne kövessük el a hibát, amit én, s ne válasszunk hullámos szélű formát, mert a sütiből kifolyó marcipános-cseresznyés öntet eléggé durván bele tud ragadni.) A forma legyen legalább 4 cm mély, mert a süti meg fog dagadni.)

A tésztát enyhén lisztezett munkalapon vágjuk négyfelé, s egyszerre csak egy negyeddel dolgozzunk. Nyújtsuk ki, kb. 4 mm vastagra, s egy 7 cm széles sima szélű kiszúróval vágjuk ki a tésztaköröket, kb. 36-40 jön ki a tésztaadagból. Kezünk ügyébe rakjuk a kihűlt dzsemet, a marcipán szeleteket. Minden tésztakör közepére rakjunk egy fél marcipánszeletet, s arra egy egészen kicsi kanál cseresznyés keveréket. Aztán hajtsuk féle a tésztakört, s nyomjuk össze, hogy a marcipán is, a cseresznyés keverék is bent maradjon. Jobbára sikerrel fogunk járni, de ha kibuggyan oldalt a dzsem, az sem baj. Csípjük össze a tésztakör széleit, s a két végét szorítsuk egymáshoz, míg kis, tortellinihez hasonlító sapkácskákat nem kapunk. Ezeket rakjuk végig a sütőforma mentén, a csúcsos fele nézzen befelé. Annyit rakjunk a sütőforma széléhez, ami kényelmesen elfér. Aztán a közepét rakjuk ki, majd, ha még marad tészta, és tudunk további töltött köröket készíteni, rakjuk úket a forma közepére. Nedves konyaruhával, vagy bevajazott folpack-kal takarjuk le, és hagyjuk kelni  egy órán át. Utána kenjük le vékonyan egy felvert tojással.

180 fokos sütőben (hőkeveréses sütőben 160 fok) süssük 35-40 percen át, amíg a közepe is átsül.

Így kellett volna kinéznie:


Az enyém így nézett ki:
 

De gyakorlat teszi a mestert, s talán normál élesztővel nem lesz ennyire puffadt. Nylonzacskóban tárolva napokig puha marad. Szerintem lehet játszani különféle töltetékekkel, nutella-tört mogyoró, baracklekvár és csoki, vagy más gyümölcs-csoki variációk - kinek-kinek ízlés szerint! Én most a mini változaton gondolkozom, a piacra...

Odakint egyre hangosabban dörmög Eleanor, hölgyhöz nem illő mély hangon, torokból. Remélem, reggel a helyén találok mindent, s a koszorút sem tépi le az ajtóról...

Nincsenek megjegyzések: