A napok csak mennek...

A jobbára munkás napok mennek, de azért eljárunk néha otthonról: például pár hete voltunk veteránautó-kiállításon, ahol szép új Alfa Romeo 4C-t fotóztam, s eláztunk. Voltunk víztározó/erőművet nézni, ahol csak a tó alá vezető alagútba lehetett besétálni, a turbinákat nem lehetett megnézni, csak képeken. Voltunk repülőnapon. S voltunk tüzijátékon, amely a 8. Bray Summerfest záró eseménye volt, vagyis hamarosan elköltöznek a promenádról a ringlispilek, vásárosok. Ezúttal közelebb merészkedtünk az akcióhoz, s szinte a fejünk felett robbantak a csodaszép rakéták, remek volt, hosszú, és még a tömeg is elviselhető volt.

S közösségi kiskert (kk kert) azért alakul, mert visszajött a munkából Hannah, s felkötözte a roskadozó paradicsomokat, kiszedte a megérett káposztákat, s végre, amikor találkoztunk vele ma délután a fóliasátorban, elárulta, mi az a csodásan illatozó növény, amit én mentának vélve két hete teaként iszom: holy basil, vagyis Tulsi, vagyis Ocimum sanctum, indiai szent bazsalikom, amely a róla szóló oldalak szerint szinte mindenre jó, főleg a depresszió, letörtség elűzésére, bágyadtság, fáradtság ellen, enyhén élénkítő, s még ki tudja, mire jó. Engem a csodás illata kábított el, minden locsoláskor simogattam, szagolgattam, a friss növénynek valami egészen elképesztően finom, nem tolakodó, igen kellemes illata van. (V. szerint kórházi folyosó szagú....) Tépegettem róla a leveleket, esténként iszogattam, de hiába keresgéltem a mentafajták között, csak nem találtam meg. Végül Hannah, az elültetője segített... Ilyet fogok jövőre ültetni, igen finom. Ma pedig a sütő segítségével szárítottam menta és tulsileveleket, szándékomban áll némi téli tartalékot megszárítani,s teaként inni a komor napokon. Hozzá keverem majd a Gileád balzsama leveleit is, így legalább vissza tudom vágni az egyre jobban terjeszkedő ágait.

Néhai szomszédunk veje, Brendan hozott magával egy angolul nem beszélő munkásembert, aki alaposan visszavágta a Siobhan kertjét határoló bokrokat, többek között a tőlünk átlógó, a számomra már kezelhetetlenül nagy ágakat is levágta. Egyszeriben világosabb lett a sötét sarok, ahová eddig csak a macska járt kakálni, s egy, az erdőből hozott páfrány hozogatta egyre széles zöld leveleit. A tavaszi növények már csak nyurga szálakon ingatták gyenge virágaikat, túlságosan árnyékos volt nekik az a sarok. Na de most! Elnéztük a napfoltos sarkot, s megegyeztünk V.-vel, hogy kivágjuk az elülső bokrot, s felújítom a virágágyást. Régi terv egy új shed vétele, amit ezúttal a kőlapos teraszra tennénk, hogy ne rohadjon szét az alja, mint a másiknak, s az így felszabaduló sarokba lehetne nagyobb fóliasátor, vagy raised bed... Most már csak meg kellene csinálni.

Amúgy a hosszú hétvégén, amikor az ország hagyományosan megindul nyugatra, hogy eltöltsön ott pár napot, nem mentünk sehová. Popsika új alkatrészre vár, így nem tartottunk vele próbafutamot a nagy európai út előtt. Inkább itthon lebzseltünk, a takarítás is elmaradt, csak néhány régóta megtekintésre váró filmet néztem meg a felvételek között. S most letölthető a Sopranos teljes sorozata... Veszélyes!

Vendégeket várunk, Bogi jön a párjával, Benji anyja. Autóval jönnek, készen arra, hogy körbeautózzák-fotózzák az országot. Némelyik hétvégére mi is velük tartunk. Majd akkor nyaralunk. 

***

A mai sokk az volt, hogy kiderült, Miceál felmondott - vagy főnököm mondott fel neki, nem tudom. Ma kicsit érződött a levegőben, hogy "hangulat" van, kimértek és igen udvariasak voltak egymáshoz. Ha őszinte akarok lenni, nem tudom, mit csinált nálunk Miceál, valószínűleg nagyon amatőrnek és kaotikusnak találhatta ezt a káoszt a La Gueuleton után. 

Még két hétig lesz, aztán valaki más fog managerkedni. Már nem tudom számbavenni, hány manager volt az elmúlt 8 évben... A múltkori, dühös sms-emnek köszönhetően megint leültünk a főnökömmel, megint elmondtam, hogy KELL nekem a segítség, megint ígérte, hogy majd lesz. Azt mondta, egy volt kollégánk vissza szeretne jönni, Caroline, akinek a mosogató-tortát készítettem. Caroline néha süt, a maga kedvére, de őt ígérte segítség gyanánt főnököm, mondván, majd betanítom. Erre ma azt mondta, managernek fogja felvenni... Caroline igen lelkiismeretes, managerként valószínűleg jobban beválik, na de akkor ki fog segíteni? Megint elsóhajtottam, hogy hát keddenként nekem kellene a segítség, és péntekenként, amikor sok a megrendelés, erre csak "Ó igen." volt a válasz.

Édes Istenen, adj türelmet.

S szombaton színházba megyek, és remek lesz, juhé, új darab, Cillian Murphy-vel, Stephen Rea-val és Mikel Murphy-vel. Ballyturk. Alig várom. Utána pedig vendégek jönnek, és hétvégéken mi is kirándulunk velük. S lesz sok beszélgetés, és sörözgetés, és fotózás és séták.