Csalódás több oldalról

Amitől tartottam/féltem, amire V. olykor pikírten célzott, bekövetkezett: hanyagolódik a közösségi kiskert. Úgy tűnik, mi locsoljuk csak, s mi esszük is, ami ehető, s én szedem a virágokat az ehető szirmaikért... A mindig lelkes Hannah vagy külföldön dolgozik (filmes), vagy szabadságon lehet, mert már a heti egyszeri közös kertészkedésre sem jön az emailes meghívó.

Gyerekek nyomait látni sokszor, játszanak ott, de nyilván nem ők fognak módszeres locsolást végrehajtani. A napraforgó kör nagyon szép, egy már virágzott is. A fóliasátorban a paradicsomok -  amiknek a fölös hajtásait csak én csipkodom -, hatalmas, majdnem összefüggő zöld tömegben nevelik a már itt-ott pirosló gyümölcseiket. Időnként feljebb kötözzük a terhük alatt egyre lejjebb hajoló ágakat. A paprikáim köszönik, a paradicsomoktól és borsótól való kettős elnyomás ellenére is jól vannak, teremnek. Ott erős karókkal félrehajtottuk/támasztottuk róluk a paradicsom és a borsó ágait-hajtásait, s reméljük, hamarosan ott is színesednek majd a termések. A borsót lelegeltem, egy este az volt a volt a vacsorám: kistálnyi borsó, frissen bontva.

Tegnap este már lelkiismeretfurdalás nélkül szedtem ki a maradék retkeket, s holnap majd elvetem a következő két sort. Hordjuk a vizet a lakásból, kiskocsin, aminek leengedett az egyik kereke, mert defektes, hordjuk nagy négyliteres ballonokban, mert a vizeshordók a kevés eső miatt sokszor üresek. Tegnap gazoltam, kiskocsinyi gyom öszegyűlt. Holnap pedig permetezni fogok, tejes vízzel, ami egyes levéltetvek ellen jó.

A fácskák szépen nőnek, és a füvet rendszeresen nyírják a kertészek. Nem néz ki elhanyagoltnak a kert, csak az összejövetelek szűntek meg benne, s a gaz nő az ágyásokban, a fólia tövében, belül. Talán a nyár miatt, talán nyaralnak a népek, ki tudja, de élet nincs kint már esténként. Közösségi élet pedig végképp nincs.

***

Az Üzemben sok munka van, sok túlóra, sokszor váratlanul, s ez hozza magával a rossz kedélyt. Próbálom magam visszafogni, a bosszankodás úgysem vezet semmire, kilég-belég, de múlt pénteken igen kiakadtam. Nagyon későn értem haza, V. értem jött, s mire megjöttünk, a kenyereim túlságosan megkeltek, s amikor óvatosan kifordítottam őket a sütőlapra, szétplattyadtak, kétujjnyi magas korong lett belőlük. Ráadásul hármat készítettem, ajándékba szántam az egyiket egy piaci tagnak, aki ingyen odaadott nekem egy kétkilós tönkölyliszt csomagot. Micsoda felesleges idő- és anyagpazarlás volt!

Bőgtem egy sort a tönkrement kenyerek felett, aztán kidobtam őket a kukába. Néztem pár állást, hátha számba repül egy sült galamb (yeah, right) de tudom, még így is ez a legjobb munkahely nekem. Itt beveszik tőlem a sütiket, jó hírű hely, részmunkaidős vagyok (haha), tehát van mellette időm "sütikézni", s nemcsak szalagmunka van, hanem lehet sütkérezni a jól végrehajtott torták hozta dicsőségben - csak a túlórák dolgát kellene valahogy elrendezni. 

Most pénteken (megint) 13.5 órát dolgoztam, s még így is maradt tennivaló, amit kénytelen voltam a kollégáimra hagyni. De legalább most nem mentek tönkre kenyerek, mert úgy döntöttem, minden sütést egy nappal előbbre hozok, ne menjen tönkre semmi, ha váratlanul (?) beesik pár extra óra. De azért zavar, hogy megint én igazodom. Így küldtem főnökömnek egy sms-t a műszak végeztével, hogy ez nem járja, hogy pénteken, amikor amúgy is tízórás a műszak, még túlóráznom is kell, többet nem csinálom. Válasz nem jött, nyilván el volt foglalva az IMMA-rendezvénnyel, amire egyébként egész nap sütöttem. A férje, a vidám, kedves Declan reggel még kérdezte is, megyek-e én is a kajás rendezvényekre. Ahogy ránéztem, könyékig lisztes kézzel, abból sejtette, aligha fogok még a hétvégén is a kávézó dolgaival foglalkozni, s bűnbánóan elnevette magát, s részvevően megveregette a karom. Ha mondjuk a főnökömtől is kitelne egy ilyen gesztus, vagy egy rövid kérés-szerűség, hogy te, figyelj, húzós hétvége lesz, kevesen vagyunk a szabadságolások miatt, bent tudnál-e maradni, alighanem nem lenne ilyen keserű a nyál a számban. De még ennyi sem telik tőle.

***

Benji búcsúztatója holnap lesz Budapesten. Anyja és párja augusztusban jönnek Írországba. Remélem, a jó idő kitart addig, s a nyaralás időlegesen enyhíti majd a fájdalmukat, valamennyire.