Hottie-k a lakásban

Az új sütőhöz Limara adta az ötletet. Ő tett szert egy Miele sütőre, és nem felejtettem el, milyen lelkes sorokat írt róla a blogjában. Amikor az enyém, amely megépítése óta szolgálja a lakást, vagyis 2002 óta, a lassú halál jeleit kezdte felmutatni, s mint írtam, nem fogadott el egyes utasításokat, sőt, néha elindulni is alig volt hajlandó, akkor mondtam az uramnak, hogy sajnos, szükségem lesz egy újra, de Isten bizony, megszolgálom. Milyet szeretnék? - tette fel a kérdést V., mire én, hogy Mielét... Először szívéhez kapott, hogy ennyiért használt kocsit lehet kapni, de végül, nyaralás alatt látva az árakat Budapesten - ahol anyósomnak vettünk új konyhai dolgokat -, rájött, hogy a jó bizony ennyibe kerül.

Így, amikor hazajöttünk, és a sütőm teljesen megvadult, elmentünk a Miele bemutatótermébe, ahol a kedves hölgy elmagyarázta, hogy ha tudok sütni, akkor nincs szükségem topmodellre, megteszi az eggyel olcsóbb, kevesebbet tudó gép is, kreatívkodhatok egyedül, nem kell mindent a gépnek csinálnia. Így lett Mielém, flottul menő beszereléssel, s már a múlt szombaton azzal sütöttem kenyeret. S azóta is óvatosan ismerkedem vele, mert néha az az érzésem, hogy - Limara is írta -, több az agysejtje, mint nekem. German engineering, az ám.

Először is, a belső tere nagyobb, mint a Bosch-é volt. Ezért a tepsikre is több sor süti fér. Aztán jött vele két sín, amelyeket külön, csak egy csuklómozdulattal nekem kellett beilleszteni a helyükre, de bármikor eltávolíthatók, áthelyezhetők. Ezeken megbízhatóan fekszik a tepsi, s úgy húzhatom a tepsit ki a sütőből, hogy közben nem billen meg, szabad a másik kezem, lehet húst locsolni, sütit igazgatni, kenyeret lekenni anélkül, hogy megégetném, lefröcskölném magam. Csodás.

Aztán lehet olyan alacsony hőmérsékletűre is állítani, hogy szépen megkel benne a kenyér. Kedvenc pékem, Bertinet írja némely receptjénél, hogy tartsuk a tésztát több órán át 25 fokon, ami itt ebben a hűvös lakásban elég nehéz, de most ezt is meg fogom tudni csinálni.

Aztán gőzöl is, miután szörcsögve magába szívja a vizet, amit egy pohárban kínál fel neki az ember. Ugyan még nem volt látványos gőzhasználat, de az egész csirkét olyan finomra sütötte múlt szombat este, hogy csuda. S van még sokféle funkciója, és programja, amik mind felfedezésre várnak, apránként ezeket is kipróbálom. Egyelőre sütiket sütök vele, idővel majd a gyümölcsszárítással is meg akarok próbálkozni, s mindehhez remélem, hogy a fogyasztása nem vészes, és a több munka mellett azért  némileg csökken majd a néha riasztóan magas áramszámlánk.

A piacon megkértek, hogy süssek nagyméretű koktélcseresznyés scone-okat, mert Sheila, akinek az asztala a scone-sütés, újabban feltűnően hanyagolja a piacot, s rendszeresen az utolsó pillanatban hozza a controller-ek tudomására, hogy nem jön reggel.. Érik a vihar. Lehet, hogy mostantól a szombat reggeli kenyerek mellé ez is a feladatom less. nem baj, kell a pénz. Folyamatosan ezt mantrázom magamnak, mert a sok kiadás mellett láthatóan apad a bankszámla, s a drága sütő árát be kell hozni valahogyan. Így nem bánom, ha túlóráznom kell az Üzemben (múlt péntek: 11 órás műszak, 16 torta, ebből 12 dekorált), s örülök, ha ismerősök komolyabb munkát igénylő tortát rendelnek. Múlt héten egy elsőáldozási tortán dolgoztam sokat, s V. meglepetésére először kértem meg az árát. No mate's rates here anymore :-)

A másik hottie, Hottie II., amiről írni szeretnék, egy váratlan szerelem története. Münchenben, Gabi lakásában még elég furán éreztem magam, a torkomban bújkált valami betegségszerű, s mivel látta, hogyan húzom össze magam a kanapén kuporogva, felajánlotta a melegvizes palackját. Amint az ölembe rakta a barátságosan lekerekített sarkú, meglepően hajlékony palackot, finom puha szövetborítással, elcsodálkoztam. Az én palackom sokkal merevebb, Made in England-szigorúságú, bastag, gumiból készült példány, borító nélkül használom évek óta, paplan alá berakva, ágymelegítőnek. Gabié olyan képlékeny volt, mint egy macska, remekül idomult hozzám, és meglepően sokáig tartotta a meleget. Néztem a márkáját, kérdeztem Gabit, hol kapható... Mesélte, hogy még az öccse is beszerzett egy ilyet, annyira tetszett neki is a palack. Münchenből való elindulásunkkor nézegettem az utcákat, hol van Rossmann bolt, ahol - állítása szerint -, hozzájuthatnék ilyen, Fashy márkájú palackhoz. De hamar kiértünk a városból, nem láttunk boltot. Kölnben már igen, de ott időhiány miatt nem mentem boltba, s a német-holland határt átlépve letettem arról, hogy nekem ilyen bújós palackom lesz.

Itthon aztán rákerestem, fel is jött több helyen, s akartam egyet rendelni az Amazonról. Kék szövetborításút, éppen mint Gabié. Már fizettem volna, amikor jelzett az oldal, hogy az írekhez nem szállít a terítő. Azanyádmindenit. Végül egy másik kereskedőnél, kétszer annyiért, s nem pontosan ugyanolyan, csak hasonló szövetborítással sikerült rendelni egy hasonló hottie-t.

 

 

 

 

Amikor megérkezett, gyanakodva nézegettem, nem tűnt olyannak tapintásra, mint Gabié. De a fene fog már bajlódni a visszaküldéssel, minden termékleírás ugyanazt állítja róla, biztos csak azért tűnik merevnek, mert még nem használtam. S a szövet sem levehető róla, hm, gond lesz a mosása... Végül megtöltöttem vízzel, bedugaszoltam, s láss csodát! Ismerős hajlékonysággal simult a kezembe, forrón, odaadóan - öleltem boldogan magamhoz, s mentünk az ágyba...

Ilyen az, ha egy szerelem beteljesül...

S hajnalban, valamikor három felé megfordultam, mert az uram rámtette a kezét. Hottie II. az oldalamhoz szorult, még langyosan, féltékenyen. Próbáltam odahúzni az uram kezét, érezze ő is, Hottie II. még meleg. Működik! S most, hogy már lágy, a szövethuzatból is könnyen kivehető, mert össze lehet tekerni, mint egy újságpapírt, s kihúzni az elsőre szűknek tűnő nyíláson. S fel lehet öltöztetni valami másba...

 

Hol is vannak a különböző projektekből megmaradt fonalaim?! Hottie II.-nek biztosan szüksége lesz idővel nyári és téli ruhácskákra...