2012. augusztus 16.

Ez a recept körbejár

Egen, már megint... Munka, munka, fut az idő. Éppen írtam öcsénknek hogy ez a hét az első, amikor nincs extrasütés délutánonként, aztán végül mégis lett: sütihatosokat készítettem az Üzem születésnapjára. S megnéztem, hogy nem tudom, talán a Facebook-os túltengés tette, és a szabadságra készülés, de annak idején nem raktam fel képet az ötemeletes tortáról, amivel az 5. születésnapot ünnepeltük. Ami során olyan kedves mondatot kaptam a főnököm férjétől, áldja meg érte az Ég.

Íme: 

Sütihatosok:



A héten megérkezett Myles-nak, egykori dél-afrikai kollégámnak (emlékeztetőül, egy fotó itt: http://www.kisrumpf.blogspot.ie/2008/08/kedves-emese-s-laci_05.html) és feleségének, Jane-nek a szakácskönyve. Vagyis, nem is szakácskönyv ez, hanem lifestyle book, ahogy ők írták, mert nemcsak a kávézójuk története, receptjei találhatók a csodaszép fotókkal illusztrált oldalakon, hanem a környék, a Sligo melletti Strandhill majdnem minden érdekessége, így aki ott akar tölteni egy-két hétvégét, az nyugodtan vegye kezébe a könyvet, a szeme is jóllakik, s információkkal is gazdagodik. 

Bevallom, irigykedtem. Olyan gondosan összeállított, szép, igényes könyv ez, hogy öröm megfogni, belenézni. S használni! Máris kinéztem belől egy olyan receptet, amihez csak egy nagy edény kell, s a benne lévő finom kajával nagyobb tömeget is jól lehet tartani. Például kettőnket :-)

Ami egy kissé megsavanyította az örömöt, az az, hogy felfedeztem a lemon slice receptjét. A saját nevük alatt. Annak idején, amikor Myles bejelentette, hogy kávézót nyit, engedélyt kért Michelle-től, hogy egyes recepteket használhasson, magával vihessen, úgymond. Ez rendben is volt. De most az egyik képről rámköszönt a lemon slice unalomig ismert képe: kis aranybarna négyszögek, porcukorral leszórva. Hátizé. Tudom, tudom, ilyenfajta lemon slice recept tucatjával kering a neten, blogokon, magam is úgy találtam Chili és Vanília blogján (tud róla), mégis fájt valahogy, hogy a saját nevüket rakták elé. Ezt a receptet főnököm az Üzem signature dessert-jekén tartja számon, s meg fogja jelentetni a receptjét a saját sütős könyvében, ami ősszel fog megjelenni. (S korántsem lesz olyan alapos mű, mint Myles-éké, de mégis. Például néhány receptet még csak most próbálgat hozzá, hogy milyenek is.)

Tudom, hogy nincs új a Nap alatt. Nap, mint nap mosolyra késztet, amikor látom, hogy X-nél felfedezett módszer/recept/sütiötlet hogyan járja be a blogszférát (hú, de szépen mondtam!). Én is legtöbbször más kútfőből dolgozom, főleg dekor terén. Magyar blogokon"hógolyó" sütiként találtam meg a chocolate crakles sütit. A parti kenyeremet más focikenyérként csinálta meg, aztán terjedt tovább. Ugyanez megy angol blogokon is, a világ minden táján, minden nyelvén. A minap Moha blogján néztem tortarecepteket, s keresés közben sokadik kattintással jó messze kötöttem ki, másvalakién, aki csokilepkéket rakott a kislánya cupcake-jeire. Ugyanilyen, de cukormázból készült kék lepkéket raktam mentorom, Daphne 60. születésnapjára készült tortára... S az ötletet Peggy Porschen londoni cukrász könyvéből vettem. Nyilván más is megtalálta, olvasta a könyvet :-)

Párizsba költözése előtt megkértem Amandát, hogyha nem titok, adja meg nekem a pillecukros-Guinness-es csokitortája receptjét, aminek nagy híre van. Mondtam neki, a recept nekem kell, ittlétem 15. évfordulójára akarom V.-nek és nekem elkészíteni. Megígértem, hogy az Üzemben sosem fogom felhasználni. Végül megkaptam a receptet, neki is álltam az elkészítésének. Amikor kész volt maga a torta, elnéztem, s eszembe jutott valami: én ilyen sörös csokitortáról már olvastam valahol, mégpedig az Istennőnél, Nigella Lawson-nál. Elő a könyvével... Valóban az ő receptje volt, annyi volt csak az újítás, hogy megolvadt pillecukrok vannak a tetején, csokival leöntve... Tehát nem annyira új ez sem a Nap alatt.

Erről ennyit. Most megyek, s egy jól bevált Jamie Oliver-recept alapján elkészítem a vacsorát :-) A köret teljesen egyszerű mezei sült krumpli lesz. Ellenben a bor mellé megint txakoli, azt ünnepeljük, hogy V. 15 éve elsutyorgott egy bizonyos leánykérő mondatot...

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

és az arra adott igenlő válasz nem csak arra a pár percre, hanem (eddig) 15 évre tett boldoggá. köszönöm. L.

Lollypopka a közel-keleten írta...

Szeretném megkérdezni, hogy cukrász vagy e, vagy "csak" hobbiból kezdted el anno (és folytattad) a cukrászda közeli tevékenységet? Köszönöm, Kiss Beáta

kisrumpf írta...

Hobbiból kezdtem el, aztán folytattam :-)

Medve írta...

Reménytelenül romantikusok vagytok ti ketten, ha nem is tűnik úgy elsőre (másodikra sem :), de ez tök jó. Én bezzeg annak idején csak a kezébe nyomtam a gyűrűt, vártam, amíg összeszedi magát, és így szóltam: "Brumm. Na?" És még csak nem is válaszolt, csak dörmögött valamit...

Még legalább 30 boldog együtt töltött évet nektek!

kisrumpf írta...

Jaj, Medve, Ti is egymásra találtatok azért rendesen... Hiszen "dörmögött"!

Ha megérjük azt a +30-at, bulizunk. Norvégia, 2042?

Lollypopka a közel-keleten írta...

Köszönöm a választ! :) Én így 37 évesen, egy gyerekkel, gyógyszeripari karrier után besokalltam, és úgy döntöttem, hogy cukrász leszek :). Szeretném a kislányomat nem Mo-on felnevelni, és azt nézegetem, hogy hol, milyen lehetőség van az ilyesmiből megélni. Meg az ötleteket is nézegetem :) Voltam anno az íreknél dolgozni egy rövid ideig, és csak jó tapasztalataim vannak.

kisrumpf írta...

Éppen tíz évbe vágtam bele, most nézem... Megélni nem fogsz belőle (legalábbis itt nem), hacsak alkalmazott nem vagy valakinél.

Amúgy pedig hajrá és kitartást.

S azért halkan megjegyzem, egy jó gyógyszeripari állás jobban fizetne az íreknél, mint egy cukrászi. Körbenéztél fejvadászoknál?

Medve írta...

Az se rossz... Jubileumi buli főpróba :) Trondheim, 2014. Ha minden jól megy...

kisrumpf írta...

Well, megadrukk!