Évzáró

Most azon gondolkozom, amiről V. a délutáni bevásárlós séta közben faggatott... Hogy kellene valamiféle összefoglalót írni... Mi volt jó, mi nem. De nem megy. A minap írtam valakinek összefoglaló emailt, s utána végigolvasva azt mondtam, hogy nahát... panaszra tényleg semmi okunk, annak ellenére, hogy recesszió és az ország az árokban, riasztó hírek az EU-ról/ból nap mint nap, de mi kösz, megvagyunk.

Voltak kisebb ijedtségek, kellemetlen meglepetések, napi bosszúságok. Ezek felejthetők. Ami felejthetetlen, annak javát adták az utazások, a közös élmények, a munka (együtt, az egész, jövő-menő kollégákkal és stresszel, mind beletartozik, most már).

A felejthetetlenek közül különösen az az autózás maradt meg bennem, ahol a legtöbbször féltem: Svájcban esett meg velünk, valahol egy fura, a hegyoldalba szinte erkélyként belevágott úton, ahol balra sziklafal volt, jobbra magas korlát mögött mélység, távolban erdők és egy vízesés... A Stelvio Pass is remek volt, izgalmas és lélegzetelállító, de ez a hágó, ami csak úgy - mintegy véletlenül - került elénk ("Nézzük meg, erre mi van? Scenic route-ként jelzi a térkép, szép lehet."), no az mindent felülmúlt, mert ezt láttuk:

Innen:

Igen, felejthetetlen. De annyi apróság volt még az év során, amire szívesen emlékszem vissza, belőlük következzék pár, fontossági sorrend nélkül.

A merino juhok buci feje!

Vagy amikor az Üzemben egy péntek délutánon Tyereskovát és Adyt hallgatott a nagyérdemű, utóbbit Cseh Tamás előadásában. Senki nem tiltakozott, pedig biztosan nem értették, hogy mi az a Szeszipari Vállalat, és milyen az, amikor minden ellovan.

A hó Redmond-ban. (Az idén itt nem volt, ma délután például 14.4 fok volt, és tavaszillat.)

Bilbao és környéke, az ételek, és a város. A fürdőzés a francia oldalon. Fürdőzés a Balatonban.

Az a nyári hőhullám (kb. 3 nap) kiülős napozással, itt, a teraszon, és a békés kötögetés, aminek a végtermékét most főnököm mamája élvezi. A melegkék fonal az ujjam alatt.

Maska feje búbja, a kicsit sprőd szőrrel, és a verekedésnek köszönhetően eltorzult fülével.

Ismerősök és ismeretlenek kedvessége. Néhány váratlanul ért ajándék, amiken érződött a figyelmes kiválasztás.

Volt rossz is:

Az a csattanás, amikor elvittem Focissal egy parkoló autó tükrét.

Az uram vérnyomása. Gyengének és tehetetlennek érzem magam, ha beteg.

Hogy még mindig nem tudok uralkodni a dühömön.

A ráismerés, hogy tetszik, nem tetszik, de kollégáimtól generációs szakadék is elválaszt.

Az ellopott telefonom - a veszteség - , s az élményhez tartozó "szemetek az emberek, mekkorát csalódtam"-érzés.

S lesznek - remélhetőleg - változások:

Háj- és tokacsökkentés. Több zöld, kevesebb hús, több mozgás. Kevesebb időelszarás a neten. A már nem annyira követett blogoktól fájó szívvel való megválás. 

Muszáj lesz az időt jobban kihasználni.