Már hónapokkal ezelőtt meg akartam említeni, de paranoia miatt nem mertem (fordító programok, ugye). Mert ki tudja, ki olvas... Volt már olyan, csak angolul tudó ismerős, - írtam is erről -, aki megtalálta a nevét a blogomon, és megkért, hogy vegyem le onnan.
No. Egyik volt kollégám, aki tavaly, még visszaérkezésem előtt távozott az Üzemből, mellékállásban sütött egy hamburgereiről híres vendéglőnek (NEM a Mekinek ;-)). A tortái láttán egyéb munkát is kapott a vendéglőben, majd amikor a tulaj eldöntötte, hogy nyit egy kávézót is, megkérte ex-kollégámat, legyen ő a manager. Ő pedig megkérdezett engem, nem akarok-e nála dolgozni... Főleg díszesen dekorált tortákra lett volna kihegyezve a hely, ezek elkészítéséhez kellettem volna.
3 másodperc gondolkodás után mondtam nemet, mert akkor még csak pár hónapja mentem vissza az Üzembe, de amúgy is úgy éreztem, hogy árulás lenne, ha faképnél hagynám az Üzemet, főnököstül. Döntésemet ex-kollégám elfogadta.
Amikor V.-nek itthon elmeséltem a dolgot, veregette a vállam, hogy nna, lefejvadásztak, micsoda előrelépés. Így is fel lehet fogni. Előreléptem úgy, hogy helyben maradtam.
Nemrég kiderült, hogy nyit a kávézója, de nem ott, ahol tervezte, s nem is annyira kávézó lesz, mint inkább vendéglő. Vagyis jókora falat, 8 beosztottal! Tegnap elmentem, megnézni a helyszínt, mert elvileg hétfőre mondta a nyitást... De még csak székhalmok, s lázasan rendezkedő fiatalok látványa fogadott csak. Néhány dolog késik, de a hosszú hétvégére már kész fognak állni.
Majd visszamegyek, ha belelendülnek a dologba. Talán majd V.-vel, hogy együtt tesztelhessük a kajákat :-) Ex-Kollégám almatortája verhetetlen, s süti sütésben igen találékony, szeret újítani.
***
A másik érdekes hír, hogy ma főnököm, csak úgy, vásárlók és kávéfőzés rohama közben mintegy odavetette nekem a kérdést, nem akarok-e elmenni arra a sütős kurzusra? Ebből az arrá-ból tudnom kellett volna, hogy mire gondol. Melyikre? - így én. "Bath-ba, a Bertinet-féle kurzusra." S kezdte magyarázni (nekem!), hogy van 1 napos, 3 napos és 5 napos kurzus... ó, mintha nem tudnám. Legutóbb végignyálaztam ám a "menüt", láttam, szép, jó (drága) képzések vannak, kenyeres, desszertes, és még sokféle más - s lehet szállást foglalni Bath szebbnél-szebb butik hoteljeiben, vagyonért...
Erősen értetlenkedő arcomat látva mondta, januárban-februárban ráérne az én műszakomban dolgozni, menjek el pár napra. Nincsen nekem arra pénzem, motyogtam válaszul, mire ő, hogy nemrég mondta a könyvelője, hogy alkalmazotti képzés néven ezt az Üzem leírhatná az adójából, s engem biztos érdekelne, észrevette, hogy ismerem a helyet, Bertinet nevét... A padlót verte az állam, s muszáj volt rákérdeznem, hogy már miért is tenné ő ezt meg a kedvemért? Mert nem két fillér. Mire ő, hogy biztos érdekel, kenyér, süti... majd a könyvelő elküldi a részleteket, nézzem meg, megbeszéljük aztán, de siessek, mert gyorsan betelnek a helyek. A szállást, utazást kellene csak nekem fizetni. S nézzem meg azt a bájos B and B-t is, amit szállásként mindjárt első helyen ajánlanak, biztos tetszene.
Megjegyeztem, nehogy túlságosan mohónak tűnjek, hogy talán olyan kurzust kellene kinéznem, aminek az Üzemben hasznát veszem... Régi álmom a kenyerek, kis bucik készítése... Mint kiderült, ilyesminek ő is örülne. Mesélte, volt egy francia kávézóban/sütödében, ahol a falon körben végig régi bevásárlókosarak lógtak akasztókon, bennük bucik, kenyerek, zsömleféleségek... s az itt is milyen szépen mutatna... Céloztam rá, hogy kevés az idő, kicsi a hely - de kedvem az lenne.
Utána csak némakacsa módjára befelé sikoltoztam örömömben, jó erősen belehajolva a csokimázas edénybe, nehogy meglássa a ragyogó arcomat. Ez a sikoltozás aztán csendes sóhajtozássá szelidült, amikor hazajöttem, s rávetettem magam a Bertinet weboldalra. Az engem érdeklő kurzus helyei már most beteltek, a januáriak is, a bájos B and B aranyárban méri a szobát, s hiába fogok egy vagyont keresni karácsonyi sütésekkel, erre nem lesz pénz. Drága, na. S ahhoz képest, hogy mit tudnék hasznosítani belőle, inkább úri mulatságnak tűnik, még akkor is, ha a díját ő fizeti.
Lényeg, hogy volt néhány örömteli percem, lehetett kicsit álmodozni. Az egész még igen bizonytalan, igen képlékeny, semmi sem biztos: azt kértem tőle, ha tényleg akarja, hogy menjek, azután döntsön, hogy a képzésről visszajött. Hátha kiderül, hogy nem azt adják, amire számít. S ha nagyon akarnék kenyérsütést tanulni, a Moore Street-i francia pékség is tervezi iskola nyitását, majd elmegyek oda, s még a szállásra sem kell költeni.
Türelem, veknit terem :-)
***
Amúgy pedig azért ritkák a bejegyzések, mert ha van időm, kötök. S erre a hétre 3 tortamegrendelésem is van, köztük egy, amit nagyon dögösre akarok csinálni: szeretett kollégánk, Jasper búcsútortája. Hónap végén elhagyja az Üzemet, s augusztus közepén már Mexikóvárosban lesz. Aniz ma azzal töltött el több órát, hogy speciális díszeket keresett a tortára, s talált is. Ha kész lesz a mű, mesélek :-)
No. Egyik volt kollégám, aki tavaly, még visszaérkezésem előtt távozott az Üzemből, mellékállásban sütött egy hamburgereiről híres vendéglőnek (NEM a Mekinek ;-)). A tortái láttán egyéb munkát is kapott a vendéglőben, majd amikor a tulaj eldöntötte, hogy nyit egy kávézót is, megkérte ex-kollégámat, legyen ő a manager. Ő pedig megkérdezett engem, nem akarok-e nála dolgozni... Főleg díszesen dekorált tortákra lett volna kihegyezve a hely, ezek elkészítéséhez kellettem volna.
3 másodperc gondolkodás után mondtam nemet, mert akkor még csak pár hónapja mentem vissza az Üzembe, de amúgy is úgy éreztem, hogy árulás lenne, ha faképnél hagynám az Üzemet, főnököstül. Döntésemet ex-kollégám elfogadta.
Amikor V.-nek itthon elmeséltem a dolgot, veregette a vállam, hogy nna, lefejvadásztak, micsoda előrelépés. Így is fel lehet fogni. Előreléptem úgy, hogy helyben maradtam.
Nemrég kiderült, hogy nyit a kávézója, de nem ott, ahol tervezte, s nem is annyira kávézó lesz, mint inkább vendéglő. Vagyis jókora falat, 8 beosztottal! Tegnap elmentem, megnézni a helyszínt, mert elvileg hétfőre mondta a nyitást... De még csak székhalmok, s lázasan rendezkedő fiatalok látványa fogadott csak. Néhány dolog késik, de a hosszú hétvégére már kész fognak állni.
Majd visszamegyek, ha belelendülnek a dologba. Talán majd V.-vel, hogy együtt tesztelhessük a kajákat :-) Ex-Kollégám almatortája verhetetlen, s süti sütésben igen találékony, szeret újítani.
***
A másik érdekes hír, hogy ma főnököm, csak úgy, vásárlók és kávéfőzés rohama közben mintegy odavetette nekem a kérdést, nem akarok-e elmenni arra a sütős kurzusra? Ebből az arrá-ból tudnom kellett volna, hogy mire gondol. Melyikre? - így én. "Bath-ba, a Bertinet-féle kurzusra." S kezdte magyarázni (nekem!), hogy van 1 napos, 3 napos és 5 napos kurzus... ó, mintha nem tudnám. Legutóbb végignyálaztam ám a "menüt", láttam, szép, jó (drága) képzések vannak, kenyeres, desszertes, és még sokféle más - s lehet szállást foglalni Bath szebbnél-szebb butik hoteljeiben, vagyonért...
Erősen értetlenkedő arcomat látva mondta, januárban-februárban ráérne az én műszakomban dolgozni, menjek el pár napra. Nincsen nekem arra pénzem, motyogtam válaszul, mire ő, hogy nemrég mondta a könyvelője, hogy alkalmazotti képzés néven ezt az Üzem leírhatná az adójából, s engem biztos érdekelne, észrevette, hogy ismerem a helyet, Bertinet nevét... A padlót verte az állam, s muszáj volt rákérdeznem, hogy már miért is tenné ő ezt meg a kedvemért? Mert nem két fillér. Mire ő, hogy biztos érdekel, kenyér, süti... majd a könyvelő elküldi a részleteket, nézzem meg, megbeszéljük aztán, de siessek, mert gyorsan betelnek a helyek. A szállást, utazást kellene csak nekem fizetni. S nézzem meg azt a bájos B and B-t is, amit szállásként mindjárt első helyen ajánlanak, biztos tetszene.
Megjegyeztem, nehogy túlságosan mohónak tűnjek, hogy talán olyan kurzust kellene kinéznem, aminek az Üzemben hasznát veszem... Régi álmom a kenyerek, kis bucik készítése... Mint kiderült, ilyesminek ő is örülne. Mesélte, volt egy francia kávézóban/sütödében, ahol a falon körben végig régi bevásárlókosarak lógtak akasztókon, bennük bucik, kenyerek, zsömleféleségek... s az itt is milyen szépen mutatna... Céloztam rá, hogy kevés az idő, kicsi a hely - de kedvem az lenne.
Utána csak némakacsa módjára befelé sikoltoztam örömömben, jó erősen belehajolva a csokimázas edénybe, nehogy meglássa a ragyogó arcomat. Ez a sikoltozás aztán csendes sóhajtozássá szelidült, amikor hazajöttem, s rávetettem magam a Bertinet weboldalra. Az engem érdeklő kurzus helyei már most beteltek, a januáriak is, a bájos B and B aranyárban méri a szobát, s hiába fogok egy vagyont keresni karácsonyi sütésekkel, erre nem lesz pénz. Drága, na. S ahhoz képest, hogy mit tudnék hasznosítani belőle, inkább úri mulatságnak tűnik, még akkor is, ha a díját ő fizeti.
Lényeg, hogy volt néhány örömteli percem, lehetett kicsit álmodozni. Az egész még igen bizonytalan, igen képlékeny, semmi sem biztos: azt kértem tőle, ha tényleg akarja, hogy menjek, azután döntsön, hogy a képzésről visszajött. Hátha kiderül, hogy nem azt adják, amire számít. S ha nagyon akarnék kenyérsütést tanulni, a Moore Street-i francia pékség is tervezi iskola nyitását, majd elmegyek oda, s még a szállásra sem kell költeni.
Türelem, veknit terem :-)
***
Amúgy pedig azért ritkák a bejegyzések, mert ha van időm, kötök. S erre a hétre 3 tortamegrendelésem is van, köztük egy, amit nagyon dögösre akarok csinálni: szeretett kollégánk, Jasper búcsútortája. Hónap végén elhagyja az Üzemet, s augusztus közepén már Mexikóvárosban lesz. Aniz ma azzal töltött el több órát, hogy speciális díszeket keresett a tortára, s talált is. Ha kész lesz a mű, mesélek :-)
Ja, és voltam főnököm lakásavatóján, de erről majd máskor. Csipogott a sütő, kisült az egyik torta! Mennem kell. Igazi szalmaözvegyként töltöm az estét: vacsora hideg, pár falat csak, s a hátteret alighanem az esti hírek adják, s a kisült torta mindent belengedő narancsillata.
4 megjegyzés:
Akkor most így, innen mondom, hogy foglald le amint tudod az első olyan kurzust, amelyiket szeretnéd és amelyik a főnökasszonynak is tetszik. Majd meglátogatlak néha.
L.
Fene Moni, hogy nem előbb, mint január! Van egy szabad szobánk és Bath innen kb egy óra busszal, ha az beleférne, nagyon szívesen látnánk!
Nincs esetleg valami az elkövetkezendő 2 hónapban??
Moni, Moni!!! Le ne mondd még!! Megfognak oldódni azok a dolgok, amik most problémának tűnnek. az Istenért, ki ne hagyd ezt a lehetőséget, hiszen annyira szeretted volna!!!
Úúúúgy szeretnék már néhány jó kis tortafotót látniii!
Megjegyzés küldése