Aprók

Tegnap feloszlatták a Dáil-t (itteni parlament), erre ma hajnalra tele lett választási plakáttal a város. Valamint Dublin. Az egész ország. Szavazás február 25-én, amikor - remélhetőleg -, mi a tengerentúlon leszünk. Az ajtóra elmésnek szánt feliratot fogok tenni, hogy ne kopogtasson hiába rajta semmilyen jelölt, mert úgysem ér vele semmit.

Amúgy pedig meló. A sálat csak messziről csodálom, kötni majd később fogok.

Az idő napközben szép tavaszias, ma délután a hóvirágaim olyan szélesre tárták a szirmaikat (pedig nem sütötte őket a Nap), hogy már-már közöltem velük, ilyenfajta szélesre tárás kimeríti a "szégyentelen" fogalmát. 13 fok volt! Hajnalra pedig megint enyhe fagyot mond a levelibéka.

Már rókával is találkoztam egyik reggel a LUAS-megálló felé menet. Először azt hittem, kutya, ahogy a lámpa nyújtotta ellenfényben megláttam a körvonalát. A szél felőle fújt, így kissé habozva állt ott, hogy most féljen-e vagy sem. Én süket, nekiálltam ciccegni. Egy rókának! Két ugrással bent termett az út széli bozótosban, s már csak a megállóból hallottam kurta vakkantását, ami úgy hangzott, mint amikor egy igen rozsdás, bordás falú edényen valaki erővel végighúz egy kanalat. Éles, rövid vakkantás, de nekem ez is nagy élmény volt, sosem hallottam még élőben ilyet.

A hét a céges sütikkel telt, a jövő hét a Bálint-napi sütikkel fog telni. Hazatérésünk után majd nekiállok foglalkozni Anna és Peadar tortájával. A meghívót tegnap kaptuk meg, V. megígérte, hogy lejön az esküvőre...