Tüssz!

A Tesco-ban (is) megjelentek a kis sapkácskákkal ékes Innocent smoothie-k. Nagyon büszke voltam, mert párszáz híján majdnem sikerült elérniük a kitűzött célt, a 80 ezer sapkát!

A boltban tartalék sót akartunk venni, de csalódtunk. A polctöltögető vigyorogva mutatta az üres polcot az egyik, szintén sót kereső vásárlónak, aki megdöbbenve hebegte: "De hát nekem főzéshez kellett volna... tényleg ahhoz". Egy fél kiló sót mi is kiszórtunk a tisztára kapart-söpört járdára, a ház elé, s ápolgattuk is a kis ösvényt egész nap, minden átvonuló hózápor után mentünk söpörni. Egyedüliként a telepen...

V. ma itthon maradt, bár ki tudott volna menni a telepről, ha nagyon akar, de úgy sejtette, senki nem fog különösen erőlködni, hogy ma bejusson a Gyárba. S valóban, majdnem mindenki otthonról dolgozott, elvégre megvan hozzá a "technika".

Vasárnapi látkép

A főnökömmel már megegyeztünk, hogy ha holnap nem tudnék bemenni (éjjelre további havat mondanak), telefonáljak, s ő majd megsüti a kenyereket. De én bízom Böhömben és V. vezetni tudásában. Focisnak próbáltunk hamarjában téli gumit szerezni, de nem kaptunk sehol! Nem divat errefelé, mint ahogy a télre való felkészülés sem. Nagyon extrém az időjárás a napokban! A hó pl. dörgéssel-villámlással érkezett!

Szombat estére az addig csak gyanúsan kaparó torkomból megfázás lett, amit ápoltam mindenféle módon, így a nehezén már túl vagyok. Az orromra rekord mennyiségű krémet kentem, így nem vöröslik. S még az a kis havat söprő testedzés is jót tett, a tiszta friss levegőt szinte harapni lehetett, igen jól éreztem magam. Mint a régi, hólapátolós teleken, Sopronban.

Sütöttem is ma, most már csak karácsonyi sütiket csinálok, hóembert, karácsonyfát, havas házikót, Télapót - aztán pedig Rudolfot, hóembert, lobogó sállal, hópelyhet, utóbbiakat gingerbread-ből. S tegnap az első ádventi gyertya is meggyújtásra került. Vészesen közeledik az ünnep, de addig még Mikulásozunk is!