Ma egy hete, hogy utoljára esett. Mire hazaértünk a Mondello Park-ból, ahol az Apák napi Classic Car Live show-n vettünk részt, a többi Alfás megszállottal együtt, a növényeim legtöbbje már hervadtan pihegett. Alig vártam, hogy odébb mozduljon a nap, s meglocsolhassam őket. Csodás meleg volt ma is, felhő sehol, egész héten gond nélkül szárítottam a mosást a kertben.
Hihetetlen, de hajszál híján elmulasztottuk ezt az eseményt, mert az uram úgy gondolta (megkérdezésem nélkül), hogy nekem biztos nem lesz kedvem kimozdulni az eseménydús hét, és a tegnapi "bravúr" után... Igaz, hogy későn indultunk el, mert a kora reggeli reptéri menet után még neki is ki kellett aludnia magát, de azért éppen a felvonulásra még odaértünk. Amire ő nem iratkozott fel... "mert neked úgysem lesz kedved..." Így nem volt sem sorszáma, sem matrica a kocsi szélvédőjén - szerencsére az írek rugalmas népek, nekik a hatalmas, poros Alfa látványa elég volt ahhoz, hogy szó nélkül beengedjék a pálya belsejébe, ahol a többi Alfa parkolt külön nekik elkerített részen.
Ismerős popi az ismerősök autói között - nem véletlenül áll háttal, bár a gyermekkezek által, szívecskékkel telerajzolt poros hátsó sokat rontott a komoly külsőn.
Még hogy nem lesz kedvem... Amikor ilyeneket állítanak ki, mint ez itt, alul. Mind eljöttek, az Alfa fórum tagjai, a lengyel srác a fura-zöld kocsijával, Dermot és Damien, apa-fia páros Cork megyéből, és Gerry Campbell is, Böhöm szerelője - ő egy gyönyörű, öreg Alfával jött, égőpirossal, ahogy illik. Majdnem mindenki azzal jött oda, hogy nahát, miért nincs lemosva a kocsi, és hú, nincs meg a logó - a sokadik odalépőt, egy lenőtt hajú, öregebb fickót (elfeledtem a nevét) már azzal fogadtam, hogy ha megjegyzést akar tenni a kocsi koszosságára, akkor ne tegye, tudjuk, hogy néz ki, kösz. Nem volt időnk szegényt ünnepi díszbe öltöztetni...
Tehát kiderült, egy Alfa-kiállítás kapcsán, hogy még így, tizensok év után is van mit megtudnunk egymásról... Ki nem hagytam volna az Alfa Romeo száz éves fennállása alkalmából tartott összejövetelt. Aludni máskor is lehet, de ilyen egyszer van csak. Igaz, hogy autónk kissé megviselt, logótlan külseje miatt kilógtunk a sorból, de akkor is, ott volt a helyünk. Három tiszteletkör a pályán, a többi Alfással. Első logó nélkül, mert azt lelopták Magyarországon (igen, ezt még emlegetni fogom), igencsak mosatlan autóval, fékportól fekete kerékkel mentünk körbe-körbe, néha fel-felbőgetve a motort, neki-nekieresztve a kocsit a tribün előtt, kellően széles vigyorral. Jó mulatság volt.
Verseny is volt, vérre menő, füsttel és bőgő motorokkal, háború utáni és háború előtti autók versenyeztek, együlésesek, kétülésesek, egy lerobbantat hosszú kötélen vontattak el, a tömeg sajnálkozó sóhajától kísérve.Korgó gyomromat egy, magát "Gourmet Burger"-nek tituláló, két lapos bucidarab közé benyomott, egy pillantással megszámolható számú hagymakockával megkoronázott izével próbáltam elhallgattatni - de ez csak arra volt jó, hogy utána hosszan panaszkodjak V.-nek, milyen vackot nyomtak az ember kezébe 4.50 euróért. Gourmet Burger, me arse, mondhatni. Kávéval már nem is próbálkoztam. Felmerült bennem egy piknikkosár megvétele, a Trish-től kapott ajándékbónon volna még rá elég pénz... Tegnap Északon egy igen barátságos árú gyapjútakarót kaptam az uramtól: szép, visszafogott, őszies színek, kicsi házat, esőáztatta kertet és lábhoz kanyarodó ebet idéző gyapjúszag, remekül festene a füvön, rajta a piknikkosár... Urambocsá', a sütijeim hiányát ma felhánytorgató Alfásoknak is megengedném, hogy ráülhessenek. A piknikkosaram mellé. Amiből jóságos mammy-ként osztanám a kávét és a sütiszeleteket...
A felvonulás után már nem volt okunk maradni, hamar eljöttünk, este még meccsek (Új-Zéland rulez!), általános punnyadás, hogy aztán holnap legyen időm a lakást visszaállítania az eredeti állapotába. A gyerekektől kaptam egy csokor virágot, amit itt, a gyep tövében szedtek, az egy darab bodzavirágfej illata úgy betölti a nappalit, mintha egész kazalnyi lenne az asztal közepén. A piacon mindenem elfogyott, kivéve a gyömbéres sütit (kifutóban lenne?), a bodzaszörp 3 palackja elkelt, majd hamarosan csinálok megint.
Jól sikerült a hétvége.
***
Kedves Cat, a cigánymeggy pálinkát ugyanattól a barátunktól kaptam, Budapesten, aki elintézte, hogy ebben a gyönyörűségben ülhessek. Aston Martin Vantage (sóhaj).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése