Nyári Mikulás

Tegnap kivételesen meghallottuk a postást, a csomagosat. A dobozt az uram kapta a kezébe, s amikor megláttam, hogy - hah! -, honnan érkezett, nagyot dobbant a szívem. De ennek okát majd később taglalom. Lényeg, hogy ráérősen bontottam ki a csomagot, még álmosan, csak a cellux fejtése közben tűnt fel, hogy ez nem lehet "hivatalos" csomag, kézírásos a címem... hmm....

Aztán amikor kinyitottam, ott visongtam a szobában, boldogan, mert tényleg... új-zélandi csoki, kiwis és más kiszúrók érkeztek, valamint rejtélyes magok, amihez majd kapok utasítást...

Nagyon boldog voltam. Imma, Pukekó, köszönöm!

(V. szerint bennem még az a jó, hogy gyerekként tudok lelkesedni és örülni dolgoknak, de szerintem a hangoskodós ugrálást - főleg pucér seggel, zuhany előtt - már ő is túlzásnak tartotta. Sebaj. Azóta már az agyam is meglódult, hogy kinek csinálhatnék kiwis gingerbread-et, esetleg torta tetejére, dekornak, igazi páfránylevél alá...)

***

A tegnapi piaci értekezleten kiderült, hogy a januári rossz idő, a zárva tartások, és a későbbi hideg miatt is, a tavalyi bevételhez képest tízezer euróval kevesebb bevételünk van... Ez nagyon rossz hír. Az eddigi négy érdeklődő közül egy sem csatlakozott tagként, egyszerűen nincs kedvük minden szombaton 3 órát rászánni a piacra, s az is meglepte őket, hogy nem feltétlenül fognak tudni mindent eladni... Ha eszembe jut, hogy néha én mennyi eladatlan sütit küldök be a Gyárba... vagy hogy melyik, nagy sikert ígérő termékem bukott meg... S hogy mennyire fáj néha, ha nem fogynak el a sütik... Megértem őket valahol, és nem is. Befektetett energia, rászánt idő nélkül nem lehet piacozni. S persze, nem jelent meggazdagodást.

Vasárnap - ugye -, lementünk Ashford-ba. Az Usher Gardens volt a cél, de előtte a piacon meg akartam keresni a cupcake készítő Denise-t, akinek minta marcipánvirágokat ígértem. A parkoló félig üres volt, s legnagyobb meglepetésemre nem az épületben, hanem a kocsma épülete előtt álltak a standok. Úgy 6-7 stand, slussz. Az ékszerárusnőnél érdeklődtem, aki felismert, s mesélte, a múlt héten négyen maradtak távol, bejelentés nélkül, így úgy döntött Bobby, a piac vezetője, hogy az árusok kint állítsák fel az asztalaikat, mert egy ürességtől kongó terem nem túl csábító reklám. Az asztalbérlet jó nagyot zuhant, de vevő továbbra is alig van... Mire észbekaptam, már odaintette Bobby-t, aki kérdezte, nem jövök-e megint... Néztem V.-re, erre mit mondjak... Azt mondták, sokan keresnek kenyeret, de nekem egyből az jutott eszembe, hogy megmaradt kenyerekkel mit tudok csinálni. Udvariasan elhárítottuk az érdeklődést, s csak amikor kettesben maradtunk, bezéltük meg, hogy nem érdemes ide jönni. Sajnos, egyszerűen kiesik az útból, kevesen jönnek le a főútról a piac kedvéért, és a vevőket inkább a közeli Usher Gardens előkertjében lévő remek Avoca bolt és kávézó szipkázza el...

Ami azonban felháborító volt, hogy az ékszerárusnő mesélte, hogy a council még azt a pár, kisméretű, a főút mellé letűzdelt táblát is kiszedette Bobby-val, amivel a piacnak próbált hírverést csinálni. Vasárnap... mert a council akkor is nyitva tartja a szemét. Az ilyen kis ficaknyi táblákért (tényleg csak kétarasznyi kis vackok voltak) is vagyont elkérnek, mondván, "hirdetés". Ezért Bobby egyszerűen fogta magát, és leparkolt az autójával egy alkalmas helyen, s kirakta a piaci hirdetést a kocsi hátsó ablakába...

Ugyanez a sztori az idén szintén megrendezésre kerülő Cool Earth kiállítással, amire sajnos, nem megy el a piac. Először is, 200 eurót kérnek az asztalért, amit idén már nem adnak vissza a kiállítás végeztével, tavaly még visszakaptuk. Amikor céloztak rá a piaciak, hogy az épület előtt legyenek táblák, hogy az emberek legalább tudják, hogy bent az épületben kajás piac van, nemcsak poszterek, erre az volt a válasz, hogy azért a council pénzt számol fel, mégpedig keményen. Ugyanaz a council, amelyik a kiállítást rendezi... Tehát ha akarunk, kitehetünk pár táblát, de azért a councilnak fizetni kell a saját zsebünkből... Nagyszerű. Hogyan vegyük el a piacosok kedvét az élettől recesszió idején. Hogyan ne gerjesszünk közönséget a saját magunk rendezte kiállításnak, illetve a piacnak egy olyan rendezvénysorozat idején, amely során a piacozás népszerűsítéséről is szó lenne... Ki érti ezt.

Az idén jelentkezni szeretnék a Tinahely Agricultural Show-ra, kiállítóként, a Homemade Food szekcióban... Remélem, a biztosítás összege nem húzza keresztbe a számításaimat.

***

Ötleteket várok. A piac minden évben tart két "fundraising" vagyis jótékonysági vacsorát, a piac támogatására. Egy sütögetőset és egy aratási vacsorát, ősszel. Ötleteket gyűjtenek, hogyan lehetne több pénzre szert tenni, mert van pár felújítandó dolog a kissé már megroggyant faépületen, amit hamarosan meg kellene csinálni. Eddig annyi ötlet merült fel, hogy lehessen kávézni az épület előtt, legyenek színes napernyők, amiktől piacosabban nézne ki a parkoló, többen térnének be...

Tombola jutott még eszembe... Havi húzással. De talán ez egy idő után unalmassá válna.

Felajánlottam még, hogy előadást tartanék a gingerbread ház készítéséről, megmutogatnám, hogyan kell összerakni a házat gyermekbarát "ragasztással", díszítési ötletek, beszerzési ajánlatok, trükkök, stb. A piac meghirdetné a környékbeli iskolákban, és jöhetnének a szülők, s a kamaszok tanulni. Még az ünnepi roham előtt tudnék adni heti 1-1- órát, mondjuk, egy tucatnyi embernek, mert ennyien még körbe tudják állni az asztalt anélkül, hogy egymást kellene lökdösniük. Az üzletemet talán rontaná, de ugyanakkor érdeklődést is keltene a piac és a termékeink (khm, termékeim) iránt. Szóval nem egészen önzetlen a felajánlás, mert több legyet lehetne vele ütni ;-).

Ne kíméljetek, ha van valami jó ötletetek...