Két napja még boldog fotózkodás folyt, hóember építés közben. A telepen már három áll.Betakarózva, tévé zümmögésével a háttérben, az uram laptoppal a térdén dolgozgatott, én pedig sütöttem... Éjjel pedig csikorgó hideg volt, csillagos ég: egy Wicklow megyei faluban -13 fokot mértek, reggel is -7 volt, amikor felkeltünk. Fél 9-kor vaskos pelyhekben esni kezdett a hó, és újabb másfél centivel növelte az eddigi réteget. A csodásan szakadó hó látványa annyira feldobta az uramat, hogy elhatároztuk, elballagunk együtt bevásárolni, hősiesen, gyalog. Felhívtam egy félreeső út mentén lakó piaci kollégát, kell-e segítség, de azt mondta, ugyan behavazódott, de van mindene. Ellenben előfordulhat, hogy lefújják a holnapi piacot, csak félgőzzel készüljek, majd délután hív a döntéssel.
Most már enyhébb az idő, süt a nap, nagyon szép fehér minden, de a nap fénye nem elég meleg ahhoz, hogy elolvassza a havat, jeget. Az autókat azért lepucoltuk, ha netán valaki hívna, hogy menni kell segíteni. A madaraknak vettünk kaját, most egy szőlőrigó csemegézik a hóról, a mohó szarkát próbálom távoltartani a kupactól.
Így most csak félgőzzel készülök... Fél adag kenyér, és pár pekedli leves. De a berry tartokat muszáj lesz megcsinálnom... Nagyon kiváncsi vagyok, milyen. A mézespuszedli-szerűség finom lett, csokibevonat nélkül is. Kész vagyok arra, hogy a holmik nagyját hazahozom, és majd póréhagymalevest eszünk kenyérrel az elkövetkező - továbbra is hideg, fagyos, néha hóeséssel fenyegető - napokban.
Néhány fotó a reggeli gyönyörűségről:
***
Tegnap este volt főnökömtől meglepően értelmes hangú mailt kaptam, miszerint "őszintén sajnálja", hogy a kifizetés körüli problémák ennyit gondot okoztak, a többi szállítója 30 napos átfutással dolgozik, nem tartotta szem előtt, hogy nekem, mint egészen kisvállalkozónak ez nem megfelelő. Ha tudta volna, stb. És előállt egy ajánlattal, aminek elfogadását fontolgatom. Mint írta, a tortákat még csak-csak pótolni tudják, de a sütiket nem, hajlandó volnék-e havonta egyszer, általam választott időpontban, készpénzes, azonnali fizetés ellenében 100 süti és 50 gingerbread men szállítására? V. elolvasta a levelet, s érzése szerint volt főnököm először kezelt engem tisztelettel. Arra is felkészült, hogy erre az ajánlatra is nemet mondok, ebben az esetben a legjobbakat kívánja az üzlethez.
Tegnap iziben végigrágtuk, mit gondolunk erről, s arra jutottunk, hogy ha írok egy rövidke szerződést, hogy ne szálljon el semmi a levegőbe, akkor a dolog működne. Csakis feltételekkel, beleértve, hogy más plusz megrendeléseket nem vállalok. Úgy szállíthatnék, hogy még csak találkoznom sem kell vele. Ő tett egy értelmes megoldás felé két lépést, most én jövök. S talán, ha elfogadom, egyikünkben sem maradnának rossz érzések, de egyikünk sem csinál segget a szájából.
Hm...
6 megjegyzés:
Gyönyörű. Itt most csak eső van :(
Közben keresem a címedet, mert úgy emlékeztem, hogy g-mailen mintha már leveleztünk volna...
Hali! Akkor én most megint egy kicsit vészmadár leszek (kizárólag a Te érdekedben). Azt hiszem én is úgy döntenék, hogy elfogadom az ajánlatot. DE!!!! Moni, készülj fel, hogy megvan rá az esély, hogy esetleg a háttérben kutatni fog más beszállító után és ha megtalálja, akkor ő fog esetleg, neked nemet mondani. Most meg van szorulva és nagy szüksége van rád, eddig fel se merült benne, hogy beintesz neki. Ilyenkor sokan, sokmindenre képesek. Tiszta szívemből kívánom, hogy ne legyen igazam, de inkább felvázolom a lehetőséget, mint hogy ne számítsál rá és padlóra küldjön (amilyen jó lelkű vagy) egy ilyen szitu.
Kíváncsi vagyok, hogy mire visszajövünk mi a fejlemény. Terrmészetesen Neked drukkolok :))))
Gratulálok!
Persze nem a hideghez meg a hóhoz, főleg nem innen rövidnadrágiából :)
De!
Szerintem kifejezetten komoly lépést tettél, üzletileg. Most már nem csak egy névtelen beszállítócska vagy, hanem üzletfél, ha érted mire gondolok, nem fog veled szenyózni. Tudod, aki mindent lenyel, az kap is lenyelnivalót bőven. Ebből a szituból már nem tudsz rosszul kijönni, új alapokra helyezted a kettőtök közötti üzleti kapcsolatot.
Mivel nem gondolom, hogy ellenségeket kell szerezni, sem azt, hogy tüskéket kéne az embernek magaután hagynia, én elfogadnám az ajánlatot, előre tisztázott körülményekkel, irásban, hat hónapra mondjuk vagy valami próbaidőre. Ami alatt, ha nem történik semmi pánik, akkor jöhet megint a szóbeli megállapodás alapú együttműködés, esetleg a kínálat bővítése a fizetési feltételek megtartása mellett.
Az, hogy ezt a levelet megírta neked nem csak azt jelenti, hogy némi erkölcsi előnyre tettél szert, hanem azt is, hogy a munkádat elismerik a vendégek, szükség van arra amit te tudsz, szerintem ez kiváló feedback.
Ha Erikának lesz igaza és nakadon marad majd egy adag vagy kifizetetlenül, az sem tragikus, bár nem hiszem, hogy ez megtörténne, azért az általa vázolt scenariohoz elég pitiánernek kell lenni.
drukkolok és gratulálok, hogy kiálltál magadért.
Pé
Én nem bíznék már benne szóbeli megállapodás alapján akkor sem, ha 6 hónapig flottul megy minden. Az ilyen emberek elkényelmesednek, ha nincs mögöttük kényszerítő erő.
A próbaidőt viszont jó ötletnek tartom. Akkor még indokolnod sem feltétlen muszáj, ha nem akarod tovább csinálni. (Fagyos a hangulat pl.)
Én azt hittem, Pappito azt fogja írni, ha nyakadon marad a süti, akkor megy és felvásárolja... :D
Pappito kitűnően összefoglalta a dolgokat. Reménykedjünk, hogy volt főnököd nem annyira pitiáner, hogy megint kitoljon Veled, de arra fel tudsz már készülni, lelkiekben is, szerződéssel is. Gratulálok, és drukkolok továbbra is.
Nagyon szépen köszönöm, amiket írtatok. Egyelőre még ülök a válaszlevél szövege felett. Meglátjuk, mi lesz. Nem hiszem (remélem?), hogy pitinánerkodni fogna, talán csak rádöbben, hogy a szemét jobban rajta kell tartani az ügymeneten. Óvatos leszek, az biztos.
Megjegyzés küldése