Díjat kaptam!

Értesítést jött, hogy egyik olvasóm, Emőke, a Svédasztal c. blog tulajdonosa egy Blog-Oscar-díjat adományozott nekem. Nahát...! Meg kell mondjam, jól esett. Azt tudtam, hogy módfelett szórakoztató vagyok mindennapi nyavalygásaim és sütési kalandjaim leírásával (khm, khm), s hogy akad néhány lelkes olvasóm, de díjat még sosem kaptam. A blog főleg anyósoméknak és családomnak íródik, hogy könnyebben követhessék az itteni életünket, nem gondoltam, hogy másokat is érdekelni fog (de azért reménykedtem :-))

Már az is igen nagy örömmel töltött el, amikor láttam, hogyan szaporodik a rendszeres olvasók sora (meglepően sokan vannak), vagy hogy egy-egy íráshoz akadt megjegyzés, de hogy díj is jusson...

De elég az álszerénységből, örülök neki, büszkén ülök itt, nagyon köszönöm!

Tudom, illenék nekem is megajándékoznom párat azok közül a blogok közül, amelyeket olvasok, de az az igazság, nem tudok választani közülük. Mindegyiket nagyon szeretem, van, hogy naponta többször is odakattintok, van-e már új bejegyzés?

Akiket rendszeresen, nagy érdeklődéssel olvasok, azoknak a címét a jobb oldalon találjátok. Mindegyikük érdekes. Kedvencem Pappito, akinél nemcsak az új-zélandi bevándorlás részleteiről olvashatunk, de hasznos dolgokat tudhatunk meg az ottani mindennapi életről, igen szórakoztató formában. Komposztálás, borok, gyümölcsök, s nagyritkán egy-egy gasztro bejegyzés...

Még muszáj megemlítenem, hogy Emőkétől tanultam meg, milyen ártatlan jelentéssel is rendelkezik Svédországban a "fika" szó... :-) S a svédekről szóló hasznos információkon túl már csak azért is olvasnom kell őt, mert nemrég kiderült, hogy szert tettek egy kóbor macskára, aki a Hampus névre hallgat. Hampusnak saját blogja van, története ott követhető. (S mindjárt kiderül belőle, milyen jól olajozottan működik arrafelé az elvadult-kirakott macskák mentése.) Én biztosan mindkét blognak szorgalmas olvasója maradok.

Tack, Emőke (remélem, jól írtam!), vagy ahogy itt mondják, go raibh maith agat!