Nem is meséltem, hogy tönkretettem a kicsi autóm bal első kere-két... Pénteken este, már sötétben mentem V.-t összeszedni a Gyárból a hosszú műszak után (ha lehet, Böhömöt kíméli a kipufogó miatt, bár a hegesztés jól tart). A főutcán araszoltam végig, elég nagy volt a forgalom. Igen mentem volna már előre, míg az előttem lévő autó a keskeny főutcán csak cammogva kanyarodott jobbra. Én pedig türelmetlenségemben egyre húzódtam balra, hogy elmenjek mellette, s nem vettem észre a járda ívéből kiugró két kis járdaszegély-göböt, amely az ott lévő zebra széleit jelzi... Ez világosban elég feltűnő, de nem sötétben, pláne nem az olyan türelmetlen sofőrnek, mint nekem. Mivel azért lendülettel mentem, khm, akkorát pattant az autó, mindkét baloldali kerekével, hogy még a CD-lejátszó is elakadt. A szégyentől vörösen égő fejjel, az ülésre süppedve próbáltam eltűnni a helyszínről... Hogy lehettem ennyire hülye. Ráadásul aznap reggel már csináltam egy baromságot, bekanyarodtam jobbra ott, ahol a zöld még csak az előre menő autóknak szólt, nekem még nem világított a zöld nyíl jobbra... Dudált is rám egy szembejövő, szerencsére elég messze volt, s bár nem mentség, de alig volt forgalom. Barom voltam, nem vitás. Néha igen nagy az arcom az autóban, vissza kell vegyek ebből a magabiztos viselkedésből, ami a kocsiban ülve fog el.
Amikor felvettem V.-t, meséltem neki a járdaszegélyt, ő megnézte a kerekeket, s mondta, csak csúnyán lehorzsoltam az első felnit, de nincs gond. Ám szombat délutánra, piac végeztével már egy elég feltűnő dudor ékeskedett a bal első keréken, így a piacról V. tanácsára szigorúan 60 km/óra sebesség alatt, a főúton vészvillogózva cammogtam haza. Szegény kicsi autóm... Ma reggel aztán elvittük a Kwik-Fit-be, ahol elvileg délután 3-ra kicserélik rajta a kereket. Egy újabb váratlan kiadás, a baromságomnak köszönhetően.
***
Mostanság a rádióban minden alkalommal a Tesco, a Superquinn és a Dunnes egyfolytában hirdeti, hogy ők bezzeg milyen sok áru árait csökkentették, és náluk kell vásárolni, nem máshol. Próbálják egymást túllicitálni. A Tesco-ban a polcokon feltűntek a zöld címkék "Buy me, I'm Irish" felirattal, a tévében mutatott hirdetésen is csak ezek a cimkék látszanak, de a boltban már észreveszi az ember, hogy feltűnően sok lett az eddig még nem látott angol cucc is. Eltűnt a megszokott porélesztőm, van helyette Tesco-s, harmadannyi áron, és két másik féle, márkásabb. Lehet kísérletezni. Rengetegféle főzőcsoki jelent meg a polcokon, új lisztek, mind angol. Édességek egész új sora, új műzlik. lekvárok... Némelyik lisztet már ismertem a health shop-okból, ezek itt 20-30-50 centtel olcsóbbért kaphatók. A régen méregdrágának mondható Innocent smoothies most majdnem féláron volt kapható a Tesco-ban.
A Dunnes-ban feltűnően sok a Sale-táblácska, talán már írtam, 20-30 euróval kevesebbet költök az átlagos heti bevásárláskor. Ha nem a megszokott márkákat venném, még kevesebbet fizetnék, de a megszokás nagy úr. A csirkeporciók olcsóbbak lettek, a marhahús nem. A hal is ugyanannyi maradt. Tehát továbra is meggondolom, hogy vegyek-e magamnak bio lazacot füstölve :-)
Ami még feltűnő a főutcán, az a sok kiadó bolthelyiség, számuk egyre szaporodik, aztán ott vannak a végleg bezárt ruhaboltok, vagy a Final Sale felirat némelyik kirakatában. Még több van kiadó irodahelyiségből, amely jelenleg nem kell a kutyának sem. Mi lesz ezekkel?
***
Ma reggel a kert faláról átakasztottam a madáretetőket a hátsó bokorra. Azt gondoltam, hogy most, hogy alaposan fel lettek nyírva a bokrok, s a környékük sem gazos, a madarak bátrabban szállnak majd oda. Úgyis, ha jönnek, leginkább a bokor alatti kiskertben szoktak kukacokat keresgélni. Macska nem járt a kertben már ezer éve, tehát nem gond, hogy az etetők úgy 1.20 méter magasan vannak. A szobából szépen rájuk látni, anélkül, hogy az ajtóhoz közel kellene lépni. Egy hussanással el lehet tűnni a levelek között, ha mégis feltűnik - bár honnan tűnne fel? - egy ragadozó.
Írtam, hogy korábban a terasz kövére szoktam kiszórni a madáreledelt. Ha túl későn szórtam ki, előfordult, hogy sötétedés előtt már nem ették fel a magokat a gerlék. Akkor megették a meztelencsigák... Nem tréfa, tömegével (rekordmennyiség: 27 darab) szoktak összegyűlni a magok körül, s ment a csámcsogás. Tegnap este kimentem sötétedés után, ellenőrizni a csiliket, hát a "magos" kövön gyűltek a csigák... keresték a magokat... de ezúttal hiába.
Még amikor Erikáék voltak nálunk évekkel ezelőtt, a régi házban, nekik mutattam meg, hogy a kertben, néhai macskám, Harry száraz kajájára szintén összegyűltek a meztelencsigák, s ették a színes falatokat. Emlékszem, ahogy hitetlenkedve, nagyokat nevetve hajoltak a tál fölé, és nézték a mindenfelől az etető felé csúszó csigákat... Vagy ott volt, szintén a régi házban, a kerítés fölé hajló bokor ágára akasztott rácsos madáretetőm - fotóval tudom bizonyítani, hogy időnként szinte ellepték a házas csigák, s ették belőle a földimogyorót. Az ágon végigcsúszva, majd az etető széles madzagján learaszolva jutottak el az etetőig...
Amikor felvettem V.-t, meséltem neki a járdaszegélyt, ő megnézte a kerekeket, s mondta, csak csúnyán lehorzsoltam az első felnit, de nincs gond. Ám szombat délutánra, piac végeztével már egy elég feltűnő dudor ékeskedett a bal első keréken, így a piacról V. tanácsára szigorúan 60 km/óra sebesség alatt, a főúton vészvillogózva cammogtam haza. Szegény kicsi autóm... Ma reggel aztán elvittük a Kwik-Fit-be, ahol elvileg délután 3-ra kicserélik rajta a kereket. Egy újabb váratlan kiadás, a baromságomnak köszönhetően.
***
Mostanság a rádióban minden alkalommal a Tesco, a Superquinn és a Dunnes egyfolytában hirdeti, hogy ők bezzeg milyen sok áru árait csökkentették, és náluk kell vásárolni, nem máshol. Próbálják egymást túllicitálni. A Tesco-ban a polcokon feltűntek a zöld címkék "Buy me, I'm Irish" felirattal, a tévében mutatott hirdetésen is csak ezek a cimkék látszanak, de a boltban már észreveszi az ember, hogy feltűnően sok lett az eddig még nem látott angol cucc is. Eltűnt a megszokott porélesztőm, van helyette Tesco-s, harmadannyi áron, és két másik féle, márkásabb. Lehet kísérletezni. Rengetegféle főzőcsoki jelent meg a polcokon, új lisztek, mind angol. Édességek egész új sora, új műzlik. lekvárok... Némelyik lisztet már ismertem a health shop-okból, ezek itt 20-30-50 centtel olcsóbbért kaphatók. A régen méregdrágának mondható Innocent smoothies most majdnem féláron volt kapható a Tesco-ban.
A Dunnes-ban feltűnően sok a Sale-táblácska, talán már írtam, 20-30 euróval kevesebbet költök az átlagos heti bevásárláskor. Ha nem a megszokott márkákat venném, még kevesebbet fizetnék, de a megszokás nagy úr. A csirkeporciók olcsóbbak lettek, a marhahús nem. A hal is ugyanannyi maradt. Tehát továbra is meggondolom, hogy vegyek-e magamnak bio lazacot füstölve :-)
Ami még feltűnő a főutcán, az a sok kiadó bolthelyiség, számuk egyre szaporodik, aztán ott vannak a végleg bezárt ruhaboltok, vagy a Final Sale felirat némelyik kirakatában. Még több van kiadó irodahelyiségből, amely jelenleg nem kell a kutyának sem. Mi lesz ezekkel?
***
Ma reggel a kert faláról átakasztottam a madáretetőket a hátsó bokorra. Azt gondoltam, hogy most, hogy alaposan fel lettek nyírva a bokrok, s a környékük sem gazos, a madarak bátrabban szállnak majd oda. Úgyis, ha jönnek, leginkább a bokor alatti kiskertben szoktak kukacokat keresgélni. Macska nem járt a kertben már ezer éve, tehát nem gond, hogy az etetők úgy 1.20 méter magasan vannak. A szobából szépen rájuk látni, anélkül, hogy az ajtóhoz közel kellene lépni. Egy hussanással el lehet tűnni a levelek között, ha mégis feltűnik - bár honnan tűnne fel? - egy ragadozó.
Írtam, hogy korábban a terasz kövére szoktam kiszórni a madáreledelt. Ha túl későn szórtam ki, előfordult, hogy sötétedés előtt már nem ették fel a magokat a gerlék. Akkor megették a meztelencsigák... Nem tréfa, tömegével (rekordmennyiség: 27 darab) szoktak összegyűlni a magok körül, s ment a csámcsogás. Tegnap este kimentem sötétedés után, ellenőrizni a csiliket, hát a "magos" kövön gyűltek a csigák... keresték a magokat... de ezúttal hiába.
Még amikor Erikáék voltak nálunk évekkel ezelőtt, a régi házban, nekik mutattam meg, hogy a kertben, néhai macskám, Harry száraz kajájára szintén összegyűltek a meztelencsigák, s ették a színes falatokat. Emlékszem, ahogy hitetlenkedve, nagyokat nevetve hajoltak a tál fölé, és nézték a mindenfelől az etető felé csúszó csigákat... Vagy ott volt, szintén a régi házban, a kerítés fölé hajló bokor ágára akasztott rácsos madáretetőm - fotóval tudom bizonyítani, hogy időnként szinte ellepték a házas csigák, s ették belőle a földimogyorót. Az ágon végigcsúszva, majd az etető széles madzagján learaszolva jutottak el az etetőig...
4 megjegyzés:
GYŰLÖLÖM a meztelen csigákat. Megrágják a málnabokraimat, büdösek, és összenyálkáznak mindent. Irtom őket, ahol érem.
***
A Texo-s angol élesztő van olyan jó, mint a McDougall, de a liszt (a nevére nem emlékszem, halványzöld zacskós Strong white flour) nem vált be, az Odlums jobb.
Azt nem is írtam, hogy mekkorát lehet csúszni rajtuk :-( Ha este kimegyek a teraszra, nagyon néznem kell a lábam elé...
Aha, Odlumot használok én is.
jaj emlékszem erre az esetre /is :)/. Nem elég, hogy tömegével jöttek, de harsogva csámcsikoltak. Egyébként az afrikai achát csigáim is zengedezve ették a salátát. Egy időben nálunk is voltak meztelen csigák, de hogy hova tűntek a jó ég tudja, lehet, hogy Maxi kutyánkat nem díjazzák?
Képzeld Moni (ja bocs ez egy korábbi bejegyzéshez kapcsolódik), szóval képzeld mit adnak vasárnap az egyik kereskedelmi csatornán, az Angyal a lépcsőn -t, amiről korábban írtál. Persze mikor adják? Éjjel negyed egykor, így ez most (is) kimarad. Képtelen vagyok fenn maradni addig, és ha mégis akkor az első negyedórás reklám alatt elalszom
Megjegyzés küldése