No, szavaztam. Nem ment zökkenőmentesen. A szavazókártyáról kellett volna kitalálnom, hová is kell mennem. "An Scoil Chualann" - ebből csak annyi jött le, hogy iskolaépület. De hol? Melyik? A telefonkönyv sem volt bőbeszédűbb: címként annyi van csak megadva, hogy Vevay Road. Ami jó hosszú. Miért nem néztem meg a neten? Megnéztem. Ott Putland Road-ot írtak, s a térképen még csak véletlenül sem volt jó helyen a nyíl.
Ahogy már írtam, volt egy halvány - mint kiderült, téves - sejtésem, melyik iskola lehet az. Reggel, szállításkor kinéztem a szemem, hogy hol a Polling Station tábla, az majd segít odatalálni. Míg a belvárosban hatalmas feliratú táblák voltak kirakva, addig Bray-ben kinézhette az ember a szemét, mire egyet is meglátott. A kinézett iskola is egy falatnyi táblával volt csak jelölve. Az épületen, amit én nem tudtam elolvasni az útról, a sasszemű V. látta meg. Aki kellemesen elszórakozott az izgalmamon, holott egyszerűen csak nem akartam kódorogni a szavazókártyámmal a kezemben, mint egy tudatlan blown-in - ki szeret bénáskodni?! Senki.
Persze, nem volt parkolóhely, kerengtem egy sort, aztán ügetés a sulihoz. Booth 5. Good morning, nyomom a nő kezébe a kártyám, a jogosítványom, nézi a listát, nahát, maga nem ide van beosztva. Oh, really? Hát hová? Az An Scoil Chualann-ba kell mennie, tudja, az iskola fent a domb tetején...? A templomnál?
Kösz.
A templom parkolója tömve, de azért sikerült becipőkanalaznom Focist két autó közé. Hol lehet az iskola? Mivel mások már határozottan elindultak egy bizonyos irányba, követtem őket. Kicsi fakapu, rajta a felirat... aha, szóval ez a suli! Jól eldugva a templom mögé.
Bent nyújtom a kártyám, ellenőrzik, s mindjárt elbizonytalanodtak, mit jelenthet a listán a nevemnél az L betű. Mondom, segítőkészen, hogy csak a local election-ön szavazhatok, alighanem azt jelenti. De ők azért megnézik a kiskönyvben (legalább megtöri valami a hosszú nap unalmát). S valóban, tényleg azért volt ott a L betű. Nő kérdezi - csak a biztonság kedvéért - melyik országból is...? Mondom, Hungary, part of the EU since... OK. A mellettem álló bácsika barátságosan megkérdezte, hogy ez lesz az első ír szavazásom? Nem, mondom, második. S próbáltam szavazásban rutinos arcot vágni.
Kaptam kétféle papírt, barnát és kéket, helyi és megyei jelöltek sora, megyek a fülkébe, ahol már várt a kissé megkopott - ceruza! Amolyan középvastag ácsceruza jellegű valami, ezt már a múltkor is megcsodáltuk. Szavaztam, papírok összehajtva, aztán csókolom. Reméljük a legjobbakat.
Még ma reggel is volt brosúra az egyik helyi jelölttől a postaládában, aki főleg azzal próbált szavazatokat szerezni, hogy mivel szintén az estate-n lakik, de jó lesz nekünk, ha megszavazzuk őt, mert különös figyelmet fog fordítani az estate ügyes-bajos dolgaira. Is.
Amúgy a héten nagy mulatságot okozott nekem a szavazással kapcsolatban az, hogy a közelben lévő Kilruddery-ház és birtok ura, Lord és Lady Meath külön nekik felállított szavazóhelyiségben adhatják le szavazataikat. A birtok területén. Mivel valami csoda folytán a birtok területe Bray közigazgatási területéhez is tartozik, meg nem is. Így a birtokon élő Meath család tagjai - már aki oda van "bejelentve" -, valamint a birtokon lakó személyzet külön fülkében szavazhatnak, s mivel kevesebben vannak, mint 50, ezért a szavazatokat - a többivel ellentétben - privát fogják megszámolni. V. mondta, őszintén reméli, Meath-ék lesznek olyan jó fejek, hogy nem hagyják egész nap ott ülni a két biztost, hanem már reggeli után túlesnek a szavazáson.
Tegnap pedig az ország 19 szigeténak lakossága szavazhatott elsőként.
***
Megoldottuk a szúnyogháló gondját. V. kinézett egy ritka szövésű, viszonylag áttetsző függönyt, s felrajzszögezte a számgépszobában az ablak köré. Kis zsebet hagyott oldalt, így lehet nyitni-csukni az ablakot. Végre egész nap járhat a friss levegő legyek nélkül!
Tegnap pedig elémentem, s a közeli csendes kis átjáró bodzabokrait szüreteltük le közös erővel. Egy jó nagy papírszatyornyi összegyűlt. Egyelőre még feldolgozásra várnak a virágfejek, addig is betöltik illatukkal a nappalit.
Ahogy már írtam, volt egy halvány - mint kiderült, téves - sejtésem, melyik iskola lehet az. Reggel, szállításkor kinéztem a szemem, hogy hol a Polling Station tábla, az majd segít odatalálni. Míg a belvárosban hatalmas feliratú táblák voltak kirakva, addig Bray-ben kinézhette az ember a szemét, mire egyet is meglátott. A kinézett iskola is egy falatnyi táblával volt csak jelölve. Az épületen, amit én nem tudtam elolvasni az útról, a sasszemű V. látta meg. Aki kellemesen elszórakozott az izgalmamon, holott egyszerűen csak nem akartam kódorogni a szavazókártyámmal a kezemben, mint egy tudatlan blown-in - ki szeret bénáskodni?! Senki.
Persze, nem volt parkolóhely, kerengtem egy sort, aztán ügetés a sulihoz. Booth 5. Good morning, nyomom a nő kezébe a kártyám, a jogosítványom, nézi a listát, nahát, maga nem ide van beosztva. Oh, really? Hát hová? Az An Scoil Chualann-ba kell mennie, tudja, az iskola fent a domb tetején...? A templomnál?
Kösz.
A templom parkolója tömve, de azért sikerült becipőkanalaznom Focist két autó közé. Hol lehet az iskola? Mivel mások már határozottan elindultak egy bizonyos irányba, követtem őket. Kicsi fakapu, rajta a felirat... aha, szóval ez a suli! Jól eldugva a templom mögé.
Bent nyújtom a kártyám, ellenőrzik, s mindjárt elbizonytalanodtak, mit jelenthet a listán a nevemnél az L betű. Mondom, segítőkészen, hogy csak a local election-ön szavazhatok, alighanem azt jelenti. De ők azért megnézik a kiskönyvben (legalább megtöri valami a hosszú nap unalmát). S valóban, tényleg azért volt ott a L betű. Nő kérdezi - csak a biztonság kedvéért - melyik országból is...? Mondom, Hungary, part of the EU since... OK. A mellettem álló bácsika barátságosan megkérdezte, hogy ez lesz az első ír szavazásom? Nem, mondom, második. S próbáltam szavazásban rutinos arcot vágni.
Kaptam kétféle papírt, barnát és kéket, helyi és megyei jelöltek sora, megyek a fülkébe, ahol már várt a kissé megkopott - ceruza! Amolyan középvastag ácsceruza jellegű valami, ezt már a múltkor is megcsodáltuk. Szavaztam, papírok összehajtva, aztán csókolom. Reméljük a legjobbakat.
Még ma reggel is volt brosúra az egyik helyi jelölttől a postaládában, aki főleg azzal próbált szavazatokat szerezni, hogy mivel szintén az estate-n lakik, de jó lesz nekünk, ha megszavazzuk őt, mert különös figyelmet fog fordítani az estate ügyes-bajos dolgaira. Is.
Amúgy a héten nagy mulatságot okozott nekem a szavazással kapcsolatban az, hogy a közelben lévő Kilruddery-ház és birtok ura, Lord és Lady Meath külön nekik felállított szavazóhelyiségben adhatják le szavazataikat. A birtok területén. Mivel valami csoda folytán a birtok területe Bray közigazgatási területéhez is tartozik, meg nem is. Így a birtokon élő Meath család tagjai - már aki oda van "bejelentve" -, valamint a birtokon lakó személyzet külön fülkében szavazhatnak, s mivel kevesebben vannak, mint 50, ezért a szavazatokat - a többivel ellentétben - privát fogják megszámolni. V. mondta, őszintén reméli, Meath-ék lesznek olyan jó fejek, hogy nem hagyják egész nap ott ülni a két biztost, hanem már reggeli után túlesnek a szavazáson.
Tegnap pedig az ország 19 szigeténak lakossága szavazhatott elsőként.
***
Megoldottuk a szúnyogháló gondját. V. kinézett egy ritka szövésű, viszonylag áttetsző függönyt, s felrajzszögezte a számgépszobában az ablak köré. Kis zsebet hagyott oldalt, így lehet nyitni-csukni az ablakot. Végre egész nap járhat a friss levegő legyek nélkül!
Tegnap pedig elémentem, s a közeli csendes kis átjáró bodzabokrait szüreteltük le közös erővel. Egy jó nagy papírszatyornyi összegyűlt. Egyelőre még feldolgozásra várnak a virágfejek, addig is betöltik illatukkal a nappalit.
Ezeket pedig még múlt héten alkottam. Ezt, és egy remekül sikerült almáspitét. Bodza weboldaláról vettem a receptet, és szerintem remekül sikerült (nincs link, priváttá tette a blogjait). Kicsi gondom volt a pite tetejére terítendő tésztalappal, azt majd még gyakorolni kell. V. örült, végre egy almás süti, amiben nincs apróra vágott dió vagy az itt kapható mixed nuts nevű keverék, ami jobbára földimogyoróból áll, amit ő utál. A tészta először igen omlós, az uram fel is panaszolta, hogy szétesik a kezében, 2-3 nap állás után azonba puhára összeérik az egész. Ma bevitte a maradékot az irodába, ahol csütörtökön, amikor szabadság után visszament dolgozni, felhánytorgatták neki, hogy üres kézzel érkezett.
Lehet, hogy elkapattam a fiúkat?!
***
Most pedig abban gyönyörködöm, ahogy zöldikéék sorban állnak a madáritatónál, s zsinórban fürdenek. Meleg van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése