A mai napra séta volt betervezve Daphne-val, de aztán szakadó eső ébresztett reggel, s esett késő délutánig. Így előre sütöttem inkább, pl. lekváros raviolit a kávékuckónak. Az első "magyar" recept, amit ott bedobok, úgy értem, magyar könyvből származik.
Tegnap eléggé le voltam eresztve. Pedig amolyan munkamentes nap volt, netezhettem, emailezhettem rogyásig, közben még tévét is néztem, épp csak egy kis vasalással, lakásrendezgetéssel színeztem a laza napot. Mégsem volt jó kedvem.
Tovább rontotta a dolgot, hogy V. elvitte Böhömöt a garázsba, és csupa rossz hírt kaptunk. Már érett egy ideje a garázsbeli tartózkodás, mert napok óta világított egy lámpa a műszerfalon. Megnézték azt is, mást is, s hívták azonnal: a vezérműszíjon 6 mm-es szakadás van. Atyavilág. Egyfelől jó hír, hogy megtalálták, s nem, mondjuk, munkába menet az M50-esen 120 km/óránál pattant el, de rossz hír, mert a cseréje sokba kerül. Ehhez képest az, hogy lejön-e a szomszéd kocsijának nyoma Böhöm oldaláról, huszadrangú kérdés.
Kornyadtam. Megint egy nagy kiadás. A kedvemet csak az dobta fel, valamennyire, hogy V. kapott egy új Fiat 500-ast pótautónak, s azzal jött haza. Éppen a nappali egyik ablaka előtt teregettem, észrevettem, hogy egy szép piros kocsi farol be Böhöm helyére, hát kimentem elé, fogadni.
Szégyentelenül, öt percen át röhögtem teliszájjal. Kicsi! Főleg az uramhoz képest. Ő türelmesen kivárta, amíg befejezem a röhögést, majd kihajtogatta magát az autóból. Elmesélte, hogy Trish-nek hasonló volt a reakciója, de ő még azt is megkérdezte, hogy ezzel főútra ki szabad-e menni? Beültem kipróbálni. Annyira, de annyira csöpp, még a bevásárló műanyag dobozaimból is csak egy fér el hátul, a "csomagtartóban", amit inkább hátsó zseb névvel illetnék. De van francos üveg teteje, nagy kijelzők a műszerfalon, dúl benne a design. Az első ülést mozgató kar hülye helyen van (belül!), ha előrehúzom az ülést, alig bírom kihúzni a kezem a kar és a középső konzol közül. Még a legelőrébb tolt helyzetben is csak nehézségek árán érem el a kuplungot a lábammal az ülésről. Túl magasan van. Ezt a kocsit alighanem középmagas, karcsú, elegántos, kistáskával városban furikázó olasz hölgyeknek készítették, mert másra nem jó, csak furikázni, s megállni vele a szűk parkolóhelyen. Egy normál bevásárlás nem fér bele (az családunkban 3 műanyag doboznyi cucc), márpedig az nálam szempont.
Ha már itt tartunk, a fenti képen jobbra hátul látható épület éppen olyan, mint a miénk, ahol a földszinti lakásban lakunk. Ez a kép az ajtónk elől készült. A baloldalon látható fehér autó a vétkes kínai srác kocsija. A kék pedig az enyém, Inka névre hallgat, de inkább Focisként emlegetjük. Sajnos, nem látni a szép H-betűt a fenekén. Öcsém már megcsodálta a képen a rövidre nyírt gyepet: minden héten jön két kertészember, akik ráülős és kézi fűnyírókkal vágják a füvet az épületek közötti foltokon. Ennek a költsége is beletartozik abba a közös költségbe, amit a lakók évente fizetnek.
Tegnap eléggé le voltam eresztve. Pedig amolyan munkamentes nap volt, netezhettem, emailezhettem rogyásig, közben még tévét is néztem, épp csak egy kis vasalással, lakásrendezgetéssel színeztem a laza napot. Mégsem volt jó kedvem.
Tovább rontotta a dolgot, hogy V. elvitte Böhömöt a garázsba, és csupa rossz hírt kaptunk. Már érett egy ideje a garázsbeli tartózkodás, mert napok óta világított egy lámpa a műszerfalon. Megnézték azt is, mást is, s hívták azonnal: a vezérműszíjon 6 mm-es szakadás van. Atyavilág. Egyfelől jó hír, hogy megtalálták, s nem, mondjuk, munkába menet az M50-esen 120 km/óránál pattant el, de rossz hír, mert a cseréje sokba kerül. Ehhez képest az, hogy lejön-e a szomszéd kocsijának nyoma Böhöm oldaláról, huszadrangú kérdés.
Kornyadtam. Megint egy nagy kiadás. A kedvemet csak az dobta fel, valamennyire, hogy V. kapott egy új Fiat 500-ast pótautónak, s azzal jött haza. Éppen a nappali egyik ablaka előtt teregettem, észrevettem, hogy egy szép piros kocsi farol be Böhöm helyére, hát kimentem elé, fogadni.
Szégyentelenül, öt percen át röhögtem teliszájjal. Kicsi! Főleg az uramhoz képest. Ő türelmesen kivárta, amíg befejezem a röhögést, majd kihajtogatta magát az autóból. Elmesélte, hogy Trish-nek hasonló volt a reakciója, de ő még azt is megkérdezte, hogy ezzel főútra ki szabad-e menni? Beültem kipróbálni. Annyira, de annyira csöpp, még a bevásárló műanyag dobozaimból is csak egy fér el hátul, a "csomagtartóban", amit inkább hátsó zseb névvel illetnék. De van francos üveg teteje, nagy kijelzők a műszerfalon, dúl benne a design. Az első ülést mozgató kar hülye helyen van (belül!), ha előrehúzom az ülést, alig bírom kihúzni a kezem a kar és a középső konzol közül. Még a legelőrébb tolt helyzetben is csak nehézségek árán érem el a kuplungot a lábammal az ülésről. Túl magasan van. Ezt a kocsit alighanem középmagas, karcsú, elegántos, kistáskával városban furikázó olasz hölgyeknek készítették, mert másra nem jó, csak furikázni, s megállni vele a szűk parkolóhelyen. Egy normál bevásárlás nem fér bele (az családunkban 3 műanyag doboznyi cucc), márpedig az nálam szempont.
Ha már itt tartunk, a fenti képen jobbra hátul látható épület éppen olyan, mint a miénk, ahol a földszinti lakásban lakunk. Ez a kép az ajtónk elől készült. A baloldalon látható fehér autó a vétkes kínai srác kocsija. A kék pedig az enyém, Inka névre hallgat, de inkább Focisként emlegetjük. Sajnos, nem látni a szép H-betűt a fenekén. Öcsém már megcsodálta a képen a rövidre nyírt gyepet: minden héten jön két kertészember, akik ráülős és kézi fűnyírókkal vágják a füvet az épületek közötti foltokon. Ennek a költsége is beletartozik abba a közös költségbe, amit a lakók évente fizetnek.
7 megjegyzés:
Szia,
autóval kapcsolatban lenne néhány kérdésem. Magyarul: SEGÍTSÉG! :-)
Megkeresnél e-mailben?
Köszönöm
Ági
Apropó, leveszem innen az emailcímed, mielőtt elözönlenek a kéretlen péniszmegnagyobbító ajánlatok :-))))
mire is mehetnék velük?! ;-))
Hát lányok ezek vicces és témába vágó megjegyzések voltak :)))). Viszont jól szórakoztam :))).
Egyszer nekünk is elszakad a vezérmű szíj a Ford Sierránkon. Persze PONT nálam volt az autó. És Mivel akkoriban még jó pár kilóval könnyebb voltam, hamarabb siettek a segítségemre, és egy taxis felajánlotta, hogy haza húz? (azt hiszem). Gondoltam veszek neki egy üveg italt, ha már ilyen kedvesen ajánlkozott, mire közölte, hogy náluk senki nem iszik (milyen magyar család az ilyen? :D :D :D) de egy 10 ezrest elfogad ha adok. Ennyit az önzetlen segítségről :))).
A Fiat cuki, ha nekem lenne én biza beletuszkolnám a bevásárolt cucikat, csak lehessen vele kis helyen parkingolni.
És a környék... Moni, klassz, a promenádot hozzá képzeltem :))
Erika, és adtál? :-) Úrrá tudtál lenni az arcizmaidon?
A hirdetésekről: tucatjával kapom őket, de érdekes módon, sosem jön olyan ajánlat, amely - mondjuk - nőnek szóló lenne... csak Viagra, meg ilyenek.
A Fiat tényleg aranyos, de pl. a hátsó ülésen csak lábtalan 3 évesek férnének el. Vagy 3 bevásárlószatyor :-)
Majd küldök még Neked képeket :-) Mihelyt kisüt a nap, és lehet fotózni, ok?
- azaz igazság, hogy az ilyen mértékű pofátlanságokon, mindig pár perc fázis késéssel háborodok fel, első döbbenetemben cselekszem (persze adtam9, és csak utána dühöngök. Hát fejlődnöm kell még no.
- téényleg, ez még nem jutott eszembe,miközben automatikusan deletelem őket :D, :D ,:D
- elnézést morbid leszek: hatalmasat röhögtem a lábatlan 3 évesek elképzelt látványán :))). tényleg elnézést kérek, de akkor is vicces :)))
- várom a fotókat. Egyébként én annak idején, mielőtt piacra dobták volna ezt a kis retro Fiat-ot, olvastam róla és sokat vártam tőle, mert ócsónak mondták, meg városinak. De azt elfelejtetek megemlíteni, hogy csupán egy bevásárló kosarat álcáztak autónak... vagy még azt se :))))
- ja és magamban megint jót vigyorogtam: előtted van, amikor nők beszélgetnek autókról???? Ezt inkább ne mutasd meg L.-nek :)))
Megjegyzés küldése