Apróságok

Az éjjel olyan szél fújt, hogy csak sokára tudtam elaludni. Az ud-varról behallatszott az állandósított Halloween-es "széjjpöjgő"-nk zaja, a szerteguruló műanyag cserepek pattogása a kövön... Volt világ. Még egy cserép nárciszom is odébb költözött, szerencsére nem törtek össze a virágok.

***

Ez itt egy keresztszemes hímzés, s a kapcsán szeretném elmesélni, micsoda ostoba liba vagyok. A hímzést még boldogult ráérős asszonyka koromban kezdtem el. Aztán, mint minden, nagy lendülettel elkezdett, kreatív tevékenységbe - kivéve a sütést -, ebbe is beleuntam, s belevágtam egy kisebb hímzésbe. (A lakásban van egy doboz, fonalakkal, vásznakkal, csomóba tekeredett hímzőfonalakkal, kötőtűkkel, mind-mind egy-egy lelkesen megkezdett "projekt" naradványai.)

Tegnap kedvet kaptam hozzá, hogy befejezzem, így 9 év szünet után. Hátha valaki megvenné a piacon, belehímzem az ifjú pár nevét, az esküvő dátumát... Nekiláttam a második kék madár kihímzésének, s félóra elteltével rájöhettem, hogy nem jutok vele messzire: egy másik "érdekesebb, fontosabb" projekthez elhasználtam a kék fonalakat...

***

A Tesco-ban telepakoltam a kosarat 3 napra elegendő sütési kellékkel, s lassan kifelé araszoltam (mert megint elfelé húzott az egyik kerék). A kijáratnál van egy kiskölyökcsábító automata, tele plüss állatokkal, amiket egy karmos gépkar szed ki, már ha kiszed, csak bele kell dobni valamennyi pénzt. Eddig elmentem előtte, de most muszáj volt megállni és alaposan megnézni: a plüssállatokra vagy borítékban, vagy csak simán gumikarikával egy-egy húszeurós bankót illesztettek. Fotót nem mertem készíteni, tele a bolt kamerákkal, ki tudja, milyen eszement törvényt sértek meg.

Ámultam-bámultam. Már nemcsak plüss állatra tehetünk szert, hanem pénz is van a hasára biggyesztve, nem elég csáberő a könyörgően néző két gombszem... wow.

***

A Menupages-en megjelent kritika megtette a magáét, péntekre már 3 citrom "tart"-ot kell szállítanom. Hurrá!

***

A kertben - alighanem a szombatról megmaradt, száraz scone-ok maradványainak hatására - új látogató tűnt fel: egy woodpigeon. Örvös galamb.

Columba palumbus - a dög

A scone-ok morzsáit megkóstolta, majd felült a parányi epernövénykém tetejére, a falra - szinte hallhatóan nyögött alatta a kis növény. Ott ültéből letojta az alant lévő fuksziámat. Nem leszünk így barátok. Aztán amikor elrúgta magát az eperről, szegény cserép kis híján lebucfencezett a falról. Jó nagy egy ilyen woodpigeon. Elvileg meg is lehetne sütni... mondják, kiváló, vadas ízű a mellehúsa. De én most mindenféle más, Atkins-kompatibilis finomságot tervezek, főleg, mert tegnap beszéltem egy ismerősömmel, aki - más módszerrel ugyan - de félelmetesen lefogyott (nagyon régóta nagyon túlsúlyos volt), és most olyan dögösen néz ki, hogy rendre megfordulnak utána a pasik. Úgyhogy előttem a példa: meg lehet csinálni, de kell tornázni is, és önfegyelmet gyakorolni.

Vagyis nehéz lesz.