Íme, a promenád a pár éve feltöltött parttal (a kép a http://www.visitwicklow.com/ oldalról származik.) Én még emlékszem rá, amikor nem volt kavicsokkal feltöltve a part, és homokos beach-en lehetett rohangálni - valaha lépcsők vezettek le a korláttól a partig. 10 éve egyszer itt kötöttünk ki Edével és Tim nevű ismerősünkkel, ha jól emlékszem, valami kocsmázás után, támasztottuk a korlátot, bámultuk a világítótornyok fel-felvillanó fényét a távolból... Azon a nyáron pedig remek kis pikniket rendeztünk itt V.-vel és Mapet nevű ismerősünkkel. Pokrócot terítettünk a homokra, sajtot ettünk, és eléggé berúgtunk egy üveg Disznókőről való tokajitól. De akkor még egyikünk sem tudta, hogy Ede, majd V. és én valaha itt fogunk lakni, és ez lesz sétáink színhelye.
***
Szóval, recesszió meg a szele. Azt már megszoktam, hogy folyamatosan borzasztó hírek és előrejelzések dőlnek a tévéből/rádióból/újságból, de személyesen nem voltam érintett. Sőt, közeli ismerőseim közül egy sem vesztette el az állását, távolabbiak közül csak Peadar-t ismerem, Anna fiúját, aki építészmérnökként dolgozott, illetve Tony-t, a kubai gay guy-t, akit most a saját pasija alkalmaz, a hírek szerint. Nem nevetni, tényleg munkát adott neki.
Tehát recesszióval nem volt dolgunk testközelből. De ma V. mondta, hívjam fel a Dun Laoghaire-ben lévő Ford garázst, a Focis megérett egy újabb éves szervizre. Bevásárlás előtt még odaléptem a telefonhoz, csörgetem a számot, nem veszi fel senki. Éppen dél volt, gondoltam, biztos ebédszünetelnek, bár fura lenne, elég pörgős-nyüzsgős helynek tűnt, amikor a Focist legutóbb oda vittük. Bevásárlás után megint csörgetek - semmi. A telefonszám aligha változhatott meg tavaly augusztus óta, amikor (téves) levelet küldtek, hogy menjek szervizre - a levelüket ott szorongattam kezemben a telefon mellett állva. Végül megnéztem a weboldalukat, hogy hátha megváltozott a telszám, csak én nem tudok róla.
Ott ért a döbbenet. Az első oldalon értesítenek, hogy a cég tönkrement, s az autók elárverezése február 14-én lesz (volt). Az idegen kifejezés (receivership) zavarba hozott, mentem az értelmezőért, hogy is van ez? Az értelmező pedig megmagyarázta feketén-fehéren, hogy igen, a garázs tönkrement. S nem csak ők, de a testvérgarázsuk is megszűnt.
Valamiért nagyon szíven ütött a dolog. V. mindig nagy véleménnyel volt róluk, a Focist mindig oda vittük - s most a weboldalról az is kiderült, 1908-ban nyitottak meg az első üzletüket. Tehát tavaly ünnepelték 100 éves fennállásukat. Nézem a képet, száz évvel ezelőttről... Hívom egyből V.-t, nézd már meg, tönkrementek. Ő is nagyon megdöbbent, s elhatározta, hazafelé arra jön majd, s ha van ott valaki, akkor megmondja nekik, hogy őszintén sajnáljuk, és köszönjük a munkájukat.
***
Az elmúlt két napban már kora reggel jött a csomagkihordó, hozta a könyveket az Amazontól. A Daily Coyote-t már majdnem kiolvastam, az Abigail és John Adams levelezését tartalmazó könyv is megérkezett, s ma megjött a Joy of Cooking, sőt, Edééktől is kaptunk pakkot. Tőlük érdekes feladatot kaptam. Egy Cody J. nevű amerikai iskolás azt a feladatot kapta, hogy indítson útra egy ún. "utazó naplót". Illinois-ból a napló Kaliforniába, a nagynénjéhez utazott, ez a rokon pedig továbbküldte Edének és Coby-nak a naplót - ők elvitték magukkal Japánba, ahol ismerőseikkel írattak bele, s most megérkezett hozzánk. Röviden be kell mutatkozni, és írni a városról, ahol élünk, de a leginkább az itteni oktatási rendszer érdekli őket. A szöveg már kész a fejemben, de vajon kinek küldjem tovább?
***
Délelőtt sokat lapozgattam a Joy of Cooking 75. évfordulós kiadását, kicsit irigykedve, hogy ezt most ki kell adnom a kezemből, nászajándékként. (Amióta V. mesélt Gary legénybúcsújáról - nem volt ott, csak hallotta az amszterdami kaland részleteit - azóta valahogy úgy érzem, túllőttem a célon a könyvekkel, mert nem könyv kell Gary-éknek, ó dehogy. Oda még fejlődniük kell.) De amikor megláttam, hogy a korábbi kiadásban szereplő Hungarian pörkölt-öt Hungarian pirkilt-nek írták, azonnal letettem róla, hogy beszerezzem. Jó lesz nekem a régi, viharvert, megsárgult példány, ahol még helyesen írják e híres magyar étel nevét!
A Hillbilly Housewife weboldalán találtam egy receptet, amit már régebben ki akartam próbálni. Savanyúkáposztás sertéslapocka. Ma erre is sor került. Nekem nincsen ilyen "crock pot"-om, amiben órákon át kellene főzni a húst, kis hőmérsékleten, ezért szeretett Emile-emet vettem elő, s őbenne készítettem el a kaját. Közben valami ihletféleségtől vezérelve megnéztem a Joy of Coooking-omat, hogy szerepel-e benne hasonló recept. Hét persze, hogy szerepel. A két receptből aztán egyet csináltam:
1.5 kilós sertés lapocka, bőr nélkül
1-1.20 kg savanyú káposzta, átmosva
két nagy fej vöröshagyma, szeletelve
köménymag, ízlés szerint
só, frissen őrölt bors
almalé (lehetőleg ne sűrítményből) vagy
egy alma négybe vágva
3 evőkanál zsiradék v. olíva olaj
tálaláshoz tejföl/petrezselyem/metélőhagyma
A hatalmas, sütőben való sütésre, és gázlángon való használatra is alkalmas edényünkben olvasszuk fel a zsiradékot, s süssük üvegesre a hagymát. Rakjuk rá a húst, szórjuk meg ízlés szerint köménymaggal, sózzuk, borsozzuk, majd pakoljuk köréje-föléje a savanyúkáposztát. Öntsük fel fél liternyi almalével, vagy negyed liter forralt víz és negyed liter almalé keverékével. Ha nem használunk almalét, akkor öntsünk rá fél liter forró vizet, miután az almaszeleteket a káposztába dugdostuk. Forraljuk fel, majd 180 fokra előmelegített sütőben süssük 3 órán át, vagy amíg a hús villával könnyedén széjjelszedhető nem lesz. Magában is finom, de a könyv párolt sárgarépát, főtt krumplit javasol mellé.
Tejföllel tálaljuk, s ha kedvünk van hozzá, szórjuk meg apróra vágott metélőhagymával, vagy petrezselyemmel.
1 megjegyzés:
Kedves Kisrumpf,
Külföldön élő magyar blogjaiból a TheItalianJob Hely Szelleme RSS feedjének segítségével készül egy weboldal. Kérlek vedd fel velem a kapcsolatot (webmaster.xsolutions kukac gmail.com), hogy megbeszélhessük a részleteket - a komment nem alkalmas arra, hogy mindent elmondhasak :).
Megjegyzés küldése