"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Lassan itt az év vége, megcsináltam mindent s jöhetett a lazulás. Kiolvastam Don Winslow cartel-es trilógiáját, nagyon jó volt, de néha le kellett tenni, megvoltak a kreatív fegyvertények, a kissé leült karácsony utáni ennui, amit a ködös idő sem enyhített. V-nek már munka, nekem még ilyen punnyadós-semmilyen lét. A piac 11-én nyit csak újra. Ma, amikorra aurorát ígérnek, természetesen erős szél és eső van soron. Mi más. *** Az év fegyverténye: a postást rákapattam a kenyeremre, haha! Egy megmaradt fél kenyeret nyomtam a minap a kezébe, s nemrég rákérdezett, hogy rendelhetne-e... Dagadtam a büszkeségtől.  A másik hír az, hogy levettek a véradók listájáról. Megmérettem és könnyűnek találtattam, hahaha. Nem valami exkluzív vérbaj miatt, hanem mert az utolsó (7. hm...) adakozásom után, amikor már a csoki/teánál tartottam, elájultam. Nem tudom, mennyire, csak ültömben kezdett a látóterem széle sötétedni, s pár pillanat múlva (nekem annyinak tűnt) egy hordágyon ébredtem fel. S volt kell...

Október elsejétől megszűnt létezni a rumpf.hu weboldal a régi blogommal és a monikasbiscuits.com oldal is. Utóbbit nem használtam, -frissítettem ezer éve, csak arra volt jó, hogy a szintén hanyagolt Facebook oldalamra terelje az érdeklődőket. Igazából az Instagram az, ahonnan néha kapok érdeklődő üzenetet, rendelés a kávézókon és a meglévő vásárlókon és baráti körökön át jön. A kávézók mindig megosztják a tőlem kapott sütik fotóit, néa egy-egy reel is felkerül, amit én is megosztok, s így akad egy-két új követő. De konkrét megrendelés kevés akad. Erre minden sütis panaszkodik.  Nem mintha nem lennék enélkül is szokatlanul elfoglalt. A tavalyi karácsonyi megrendelésnek köszönhetően a Metától idén Halloween-i rendelés jött, s büszkén küldtem el a szellemekkel, tökökkel teli mintasütik fotóját a PR-osnak, aki a rendelést intézni, s boldogan bólintottam rá a többszáz sütiből álló megrendelésre. Csak egy héttel később jeleztek vissza, hogy a parti Mátrix témájú, s olyan sütim van-e? A s...

A madárének megváltozása mellett alighanem a közeledő őszt jelzi az is, hogy a telep bejáratánál lévő fákon egyre több a sárga levél, és a hátsó kertünk páfrányfája tavalyi levei olyan gyorsan barnultak kemény, karcolósan durva karmokká, mintha belülről ölné valami. De ez csak a szokásos évi folyamat: az idei levelek üdezöldek, a legélénkebb zöld folt hátul. Alatta pedig már kicsi foltokban nyílnak a ciklámenek, azok  cserepesek is, amiket a piac eladásakor kaptam Willie-től, aki ott már nem tudta eladni őket. (Ez a Willie, nem a postás Willie, hanem egy másik, hatalmas kertttel rendelkező tagunk, akivel sokat beszélgettem családom német örökségéről, mivel az ő felesége is német származású.) Ugye, tavaly elég hangosan sírtam amiatt, hogy a szomszéd gyerekének labdája telibe találta, s derékbe törte azt a fuksziát, amit a postás Wilie-től kaptam, ami évek óta aprócska növényként fásodott egy nagyobb edényben. Új hajtások jelentek meg a tövén s már fél méter magasak, sőt, idén tőle s...

Igen, élek, élünk, megvagyunk, csak zajlik, a napok gyorsan múlnak... A szokásos, mondhatni. A beszámoló a szabadságról is késik. Nézzük, mik a matters arising az utolsó bejegyzésem óta: A madarak megritkultak a kertben, vagyis inkább ritkábban jönnek, mert az etetést szüneteltettem egy kicsit. S ugye, még itt az elvadult kert mellettünk, az izgalmasabb. (Bár vannak jelei, hogy az építkezés meg fog kezdődni, de főleg a telek utca felőli végén, tőlünk messze folynak munkák.) Most, hogy a napok melegebbek (!), s gondosabban töltöm fel a fürdetőt, újra van nagyobb élet. A vörösbegyfiókák most már tényleg vörös beggyel büszkélkedhetnek. Egyre többször látok egy ökörszemet a virágok közt kutatni. De ami meglepett egy kissé, hogy így, augusztus közepén a cinkék néha már őszies hangon énekelnek. Ami ellen semmi kifogásom, a ködöcskés, hűvösebb reggeleket jobban szeretem. Még akkor is, ha a sétához jobban fel kell öltözni, de nem bánom, ha sötétebb van odakint. Manci él és virul, rendszerese...