"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap a kocsiban - kivételesen bekapcsolva a klímát -, hallgattam a rádióban a szakértőt, aki elmagyarázta, hogyan kell aludni a hőségben. Már kiadták a sárga, és a narancs riasztást, egészen a hét végéig. Lehet, hogy nem lesz eső pénteken, ahogy reméltem?  A részletesen elmagyarázott metódus után még azt is hozzátette, hogy kinyitott ablaknál kell aludni éjjel, s igen, ez azt jelenti, hogy bejön a zaj, használjunk füldugót. Befelé mosolyogtam, mert az gondoltam, hogy ez minden, csak nem hőség, ne pánikoljunk már amiatt, hogy este is 17-19 fok van. Jó, akadt az országban olyan rész, ahol 30 fokot mértek, s 25 fok felett már én is összeborzolom a szemöldököm, de nálunk csak 23 fok volt. S bár már régen volt, de emlékszem, hogyan főttünk az első autós hazaút során a klímátlan, még fóliátlan ablakú Focisban, áldassék az emléke. S klíma ide vagy oda, szeptember még meleg hónapnak számít Magyarországon, így invesztáltam két könnyű lenruhába, olyanba, amiből nem lóg ki a fenekem, ha leh...

A csendes időszak továbbra is tart a piacon. A sütik, a kenyér továbbra is fogynak, inkább mézes emberből marad, de érezhetően lanyhul a forgalom, miután lemegy a nyitáshoz sorban állók sora. Ellenben többen kávéznak,mindenki nagyon élvezi, hogy kiülhetnek az újabban rendszeresen kisütő napra, vagy a fa alá, s lehet csevegni a végre nem papírpohárban felszolgált kávé mellett. Öröm volt nézni a kis vázákban rózsákkal díszített asztalokat, s most már újra rendes teáskannát adtam a teához, tálcán, mellette kis edényben tej. Inkább mosogatok többet, fertőtlenítem a kezem, de hadd menjen minden úgy, ahogy régen.  A Delta variáns miatt már ezer fölé ugrott a betegszám az elmúlt napokban, de, s ez egy nagy DE, a kórházban ápoltak száma (még) alacsony: 91 ember, intenzíven 22. Jobbára fiatal, 40 év alattiak betegednek meg. A kormány, s NPHET továbbra sem hozza nyilvánosságra az elhunytak számát, a meghekkelt számgépes rendszerre hivatkozva (vagy azzal takarózva?), de úgy tűnik, a megbetege...

Odakint valami aprószemű izé szemereg az égből, borús az ég, igazi elcsendesedett vasárnap délután van. Itt nyoma sincs kánikulának. Apám mesélte tegnap, hogyan próbál kereszthuzatot csinálni a lakásban, mert nem akar bespalettázott sötétben villanyfénynél létezni napközben is. Itt örvendezés van, s tele lesz a part, amint a hőmérő eléri a 16 fokot. Sőt, tegnap a 18-at. Futólag eszembe jutott apám jókora ablakos konyhája, s irigykedtem. Ebben az ablaktalan konyhában a friss levegőt a szagelszívó akarja biztosítani (csekély sikerrel), ha be kell csuknom az ajtót, mert "büdöset" (gyömbéreset) sütök. Ha álmodozom, s lakás/házhirdetéseket nézek, az ablakos konyha és fürdőszoba alapkövetelmény.  Az imént kiraktam az asztalra a lassan időszerűvé váló papírmunkát, de annyira elrémültem az előttem álló halomtól, hogy inkább blogolásba menekültem. Könyvelésben jártas barátném már mondta többször, hogy az ilyet célszerű hetente megejteni, de ugye, amilyen fegyelmezetlen, lusta kisválla...

Ma szabadnapot akarok,  mondtam tegnap magamnak, amikor reggel visszajöttük a soron kívüli szállításból. Megkávéztam, aztán visszafeküdtem az ágyba, azzal, hogy alszom egyet. De egy darabig jöttek-mentek még az üzenetek, mert mint kiderült, az Üzem cukrásza szombaton ott volt azon az esküvőn, amire a tortát (az utolsót!) és a hattyús sütiket készítettem. Kicsi a világ! Nem tudtam, hogy szegről-végről ismeri a menyasszonyt. Elmesélte, hogy a torta felvágására végül is nem került sor, először ugye, ünnepi ebéd, aztán a váratlanul megjelenő napfény kihasználása fotózásra, ugyanis egész nap esett vagy szemerkélt, majd egy csapat vendég elment meccset nézni, s mire visszajöttek, már felszolgálták az esti falatkákat... S aztán valamilyen fura szabály miatt 11.30-kor pontban véget ért a parti, a hotel rendelte így, s a torta felvágatlan maradt. Többkilós adag, csokis keksztorta, ellesz egy-két hétig a hűtőben, ha lehúzzák róla a nehezen felsimogatott cukormázréteget. *** Ami kapcsán megin...