"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Lányod, lóval.  A kis imp. A temetésed napján még pelenkás, első szavait próbálgató kis imp már ekkora nagylány.

Hurrá, vége az első, hosszú, munkás hétnek! A hét első 3 napján még rendes kislányként róttam a köreimet a kora reggeli, harmatos füvön, miközben egy krimit hallgattam a madárcsicser helyett. Mosolyogtam, mert éppen az első napi sétára jutott a krimiből az a rész, amely azt taglalja, hogy a középkorú, kövérkés rendőrtiszt mekkora lendülettel lát neki a testedzésnek, minden hétfőn, hogy aztán szerdára kifusson a szuszból, s hanyagolja a mozgást... 9-10 körből meg is van a kívánt távolság, a napi 3-4 km, vagy a 35 perc. Ennyivel már boldog vagyok, s jegyezhetem a fogyogató kilométereket a Camino-n. Még bő 600 van hátra. Egyszer még V. is kijött velem sétálni, beszélgetés közben gyorsabban múlt az idő. Közeledve a mezőhöz, szúrós szemű pillantásunkkal sikerült elhajtani egy ismeretlent, aki úgy érezte, a telep mezeje az ideális hely a kutyaszaratásra. Kocsival érkezett... Már nem először láttuk. Ahogy elnézem, ez a kaka probléma marad, ezért érdemes leszegett fejjel, magunk elé nézve sétá...

Óraátállítás, utálom. Nekem még reggeli időt jelzett a vasárnap későn kelő hasam, de az óra szerint már lassan dél volt. Odakint néhány didergősen hideg, ronda esős nap után megint langymeleg az idő, erős széllel. Teljes erővel virágoznak a cseresznyefák. A minap a napi séta közben betértem a mellettünk lévő iskola (idővel majd beépítendő, és most nyitott) területére virágzó fát fotózni, s amikor elkészültem a fotókkal, mint valami giccses reklámfilmben, ahogy elfordultam a fától, a hirtelen feltámadó szél maroknyi rózsaszín szirmot sodort utánam. Az Instagramon volt egy kísérletem, amikor egy, az egyik szomszédom fájáról letört kis ágacskát virágoztattam egy kis pohárka vízben, s szegény, előbb halt meg és barnult be, mint hogy a cseresznyevirágok teljesen kinyílhattak volna.  Bűntudatosan szagolgatom néha a kamrában a tavalyi - rám jellemző óriási lendülettel induló - sóban eltett cseresznyevirág-tervem végeredményét, amit második nekifutásra Hiroko, japán ismerősöm (és a mamája)...

Apám - miután megírta, milyen kavar megy a beoltása körül, mert 75 év feletti krónikus betegként  a nem megfelelő kínai vakcinát akarták neki kiutalni, amire nemet mondott - mellékelt néhány fényképet a házról, Nagyi házáról, amin az új tulajdonosok közben már dolgoznak. Szép idő volt, felsétált oda a város másik feléből. Elég szívfájdító volt nézni a sterillé gyalult bejáratot, kiszedtek onnan mindent, rózsatövet, virágot, nyilván kellett a hely a gépeknek, hogy be tudjanak járni. Nincs már sehol az öreg orgonabokor, a fügefa  már rég eltűnt a lebontott kiskonyha ablaka elől, a többméteres tiszafa Gizi macskám sírja fölül, s a mandulafát pedig erősen felnyírták. Szintúgy a fűrész áldozata lett az öreg cseresznyefa, bár az valóban nagyon öreg volt. Így aztán jól lehetett látni az utca felől a fotókon, hogy mennyire fel van ázva a ház alapja, levert vakolattal még jobban feltűnő. A tetőt leszedték, gyakorlatilag egy héj az egész, néhány új ablak- és ajtónyílással. A régifa dísz...