17.

-

Lányod, lóval. 


A kis imp. A temetésed napján még pelenkás, első szavait próbálgató kis imp már ekkora nagylány.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tavaszi derpegés

-
A február vége, március eleje nálunk ugye csupa évforduló. Szombaton volt, hogy 27 éve érkeztem, V. pedig 28 éve, ma, Szt. Patrik-napon. Nem mindegyiket ünnepeltem V.-vel az idén az adott napon, mert Bp.-en volt, papáját látogatni. Így Trish-sel mentem el koccintani magunkra, házasságunkra, állampolgárságunkra. 5 éve, éppen a pandémia berobbanása előtt lettünk azok. Micsoda öt év telt el azóta... Az állampolgárság azonban nem azt jelenti, hogy szombaton nem viseltem kokárdát.  Ezzel kapcsolatban... érdekes állapot állt elő. Szülőhazám vezetője Putyinhoz dörgölődzik, lepoloskázza mindazokat, akik megkérdőjelezik a módszereit, míg választott hazám egyik lábáról a másikra áll, toporog, s nem tudja, mit csináljon, és hogyan, most, hogy Európa országai többet akarnak költeni Ukrajna védelmére is, s középső ujjat mutatnak a Felonnak. A köztársaság elvileg neutrális , de ezt érdekesen értelmezi, úgyhogy hivatalos megnyilvánulásokkor magát inkább el nem kötelezettnek tartja. Védelmét illet...
Read more »

Kedves F.,

-
Igazán megtisztelő az érdeklődésed, jelentem, jól vagyunk. (Lekopogom azért.) Eltelt a 3 hónap, a sabbatical, sokat utaztunk, de hazajőve hirtelen sok meló lett. Ami remek, mert jöttek a megrendelések, augusztus kozepéig elfoglalt leszek. S tudom, blogolni is kellene, elvégre van miről. Talán, majd. Sajnos, a kávézó egyelőre nem tart rám igényt, ma találkoztam az új tulajjal, akinek az apja magyar, de őmaga olasz. Egyelőre megpróbálja gatyába rázni a kávézó helyiségeit, kialakítani a menüt, aztán majd szeptemberben elkezdi a social media felpörgetését, s akkor talán a sütiket is meghirdeti. Meglátjuk, mi lesz ebből. A három hónap az utazásokkal jól sikerült. Sok mindent láttunk, még a vágyott cseresznyefavirágzást is Hokkaidón: Sapporóban és Hakodate városában,  de legjobbak voltak a barátokkal töltött napok Seattle-ben. Láttunk gyilkos bálnát, álltunk többméteres hótömeg tetején, volt szerencsénk macicsaládhoz, bölényekhez és sasokhoz, és V. eljátszott 20 kemény dollárt egy indián...
Read more »

Tárgyak és virágok

-
Talán kicsit morbidnak tűnik, de szétnéztem a lakásban, s számba vettem, hány olyan dolog van itt, amit halottaink hagytak ránk. Ez azért történt, mert nemrég meghalt egy nagyon kedves régi piaci vevőnk, akit magunk között csak Judge-nak, a Bírónak tituláltunk, mivel valaha a legfelsőbb Bíróság bírója volt. Egy igazi nagytudású, talpig úriember, akivel sokat beszélgettem Japánról, mesélt az ottani útjáról, s nagyon örült, amikor én is eljutottam oda. S engem Gingerbread woman-nak nevezett, s mindig vett az unokáinak párat a gyömbéres emberkéim közül. Alkalomadtán, engem eléggé zavarba hozva elénekelte nekem a Gingerbread című dalocskát  is.   Mindig sok mindent vásárolt, amikor jött Cristina nevű ápolójával. Cristina először Judge beteg feleségét ápolta, majd annak halála után Judge mellett dolgozott, elképesztő türelemmel, figyelemmel és diszkrécióval. Mi pedig szomorúan néztük, hogy ez az ember, aki mindig olyan energikus volt és gondosan fogalmazott, hogyan lett mind gyengé...
Read more »