Apám - miután megírta, milyen kavar megy a beoltása körül, mert 75 év feletti krónikus betegként a nem megfelelő kínai vakcinát akarták neki kiutalni, amire nemet mondott - mellékelt néhány fényképet a házról, Nagyi házáról, amin az új tulajdonosok közben már dolgoznak. Szép idő volt, felsétált oda a város másik feléből.
Elég szívfájdító volt nézni a sterillé gyalult bejáratot, kiszedtek onnan mindent, rózsatövet, virágot, nyilván kellett a hely a gépeknek, hogy be tudjanak járni. Nincs már sehol az öreg orgonabokor, a fügefa már rég eltűnt a lebontott kiskonyha ablaka elől, a többméteres tiszafa Gizi macskám sírja fölül, s a mandulafát pedig erősen felnyírták. Szintúgy a fűrész áldozata lett az öreg cseresznyefa, bár az valóban nagyon öreg volt. Így aztán jól lehetett látni az utca felől a fotókon, hogy mennyire fel van ázva a ház alapja, levert vakolattal még jobban feltűnő. A tetőt leszedték, gyakorlatilag egy héj az egész, néhány új ablak- és ajtónyílással. A régifa díszítés a tető alatt az enyészeté. Nyeldekeltem, mint egy béka, a képek láttán, s újra csak emlékeztetnem kellett magam, hogy se pénz, se energia nem volt részünkről a felújítására, s egy neház problémát passzoltunk át valakinek az eladásával. Az emlékeim megmaradnak. Azokat a fejemben őrzöm.
***
A minap kenyeret szállítottam, ami ezt jelenti, hogy egy megpakolt nagy szatyorral bolyongok a telepen, felcimkézett csomagokkal, lakástól háztömbig, háztömbtől házig. Két kliens lakása között ballagtam éppen, Mancival a nyomomban, amikor előttem úgy három méterre, éppen a tömb postaládáit ellenőrző fickó felegyenesedett, s rám nézett. - "Friss kenyér? - kérdezte. A szendvicskenyerek még langyosak voltak, s enyhe illatfelhőben mentem, de a szél nem fújt, nem tudom, hogyan szagolta meg. Büszkén válaszoltam, hogy igen, friss kenyér, s egyből jött a kérdéssel, hogy mikor sütök, mit sütök, s na, majd szól a feleségének, hogy keressen meg. A gond az, hogy fogalmam sincs, ki volt ő, életemben nem láttam, nem tudom, ki a felesége, csak sejtem, abban a tömbben élhet, ahová a postaláda tartozik. Hízelgő volt a levegőbe szimatolása, az érdeklődése, de azóta sem jött megkeresés, így elfelejthetem. Amúgy is indul a piac, a Húsvétra akarok koncentrálni.
Tegnap felmentünk megnézni, mi kell a piaci konyhába, van-e elég fertőtlenítő, konyharuha, WC-papír s hasonlók, s nosztalgikusan szagoltam bele az épület kissé állott, dohos levegőjébe. A parkoló kavicsrétegét gondosan elsimította valaki, a fű is le van nyírva, s az elnökünk a hírdetőtáblára már kiragasztotta az újranyitásról szóló értesítőt.
Kiváncsi vagyok, hányan lesznek majd. Nyulas aprósütivel készülök, azt kapnak a kávé mellé a népek.
***
Az egyik szomszédunk már régóta emlegetett egy új, csirkés helyet, rántott csirkés kaják minden mennyiségben, szószokkal, köretekkel, menjünk, nézzük meg. Mint kiderült, az egyik, a promenádon lévő igen jó kis vendéglő, a díjnyertes pizzáiról elhíresült Platform Pizza körül egész kis fast food központ alakult ki. (Alighanem egy tulajuk lehet, mert a weboldalaikon az összes hely logója szerepel, vagy dicséretes módon összefogtak.) Az biztos, hogy a városbeliek válogathatnak, ha gyorskajára van szükségük - a legtöbb hely szállít is, nem kell lemerészkedni a promenádra, a tömegbe.
Van ott pizzás, salátás, van ázsia ételeket kínáló, van ez a csirkés, van vegán hely, mindez egyetlen épülettömbben, sátortető alatt, vagy az épület mögött, egy kupacba lerakott konténerekben nyíltak meg. A rántott csirkés helyet próbáltuk ki, rendkívül hamar elkészült a rendelés, amitől kissé gyanakvó lettem, mert ha a múltkor a friss csirkeszárnyakra kellett várni tíz percet, akkor ez a 3 perces várakozás mit jelenthet?
A panír csak liszt volt, színtelen, fakó bevonat, amibe valamilyen szárított zöldfűszert kevertek, a felsőcombon jó angolszász szokás szerint rajta volt a gerinc egy része, s bár kifejezetten nem kértem, raktak hozzá egy pekedli szaftot is. A mellé rendelt főtt kukorica amolyan forró vízben frissített változat volt, miután lemostam róla a túlságosan vastag cajun fűszerport, már élvezhető lett. Odahaza salátalevelekkel bélelt gyomromba küldtem a combokat, végül is kellemesen át volt sülve, nem voltak szárazak, de a panírt jónak láttam lefejteni róluk. Ne legyek igazságtalan, gyorskaja, nem várható el a nagyi féle vasárnapi friss csirke.
***
Nem tudom, írtam-e, hogy a mellettünk lévő, jókora, lassan 2 évtizede elhanyagolt területre (mely részben egy régi apácazárda épületéből, a hozzá tartozó elhanyagolt kertből és egy mellé épített iskolából áll) most 180 lakásos tömböt (tömböket?) és egy óvodát tervez új tulajdonosa. Az apácazárda épülete védett, azt meg kell tartania, de a leromlott teniszpálya, a gazos régi kert és az iskola megkopott épülete alighanem építési területté válik. A közösségi kiskert tagjai azonnal aggódni kezdtek az ott lévő és elvileg védett fák miatt, mert főleg annak köszönhető a rengeteg madár a telepen. Az egyik fán rendszeresen ott alszik egy nagy csapat seregély, máskor galambcsapat körözött felette. Fakóbb és üresebb lenne nélkülük a környék, az biztos. Az elhanyagolt, szederrel gyakorlatilag teljesen befutott kert ráadásul a mi kerítésfalunkkal határos, a fal mögött fasor, ha azt a fasort kivágják, be fognak látni hozzánk a tömb lakói. Legalábbis csak sejtjük, hogy be fognak látni, mert a tervek sajnos nem nyilvánosak.
Az eddigi telep-építések tapasztalatai alapján a területet építés előtt ledózerolják, s búcsút inthetünk a fáknak. Még tavaly ősszel az egyik lakó találkozót egy idegennel, aki feltűnő alapossággal fotózta körbe ezt az elhanyagolt telepet a mi oldalunkról, ő akkor azt mondta, megtartják a fákat, de ugye, láttunk mi már karón varjút. "Upsz, nem tudtuk, hogy védett, jaj de kár, de most már kivágtuk." A védett fákat (máramelyikhez közeltudtak menni) végignézte pár lakótársunk, mindegyiken van egy fém táblácska, számmal, tehát elvileg nem nyúlhatnak hozzá. Az elhanyagolt kertbe nem lehet bemenni, akkora szederréteg fonja be a területét. (Régen még vicceltünk is vele, hogy pár disznót kellene oda beküldeni, eltűnne hamar a vadon.)
Magával a tömbépítéssel semmi gondom, tisztában vagyok vele, hogy lakáshiány van, kellenek az új épületek. De jó volna, ha valahogy az új telep épületeit a fák megtartásával alakítanák ki. Így jómagam is felajánlottam, hogy aláírom azt a kérvényt, ami az elhanyagolt terület fáinak megtartását kérelmezni. Egyik lakótársunk alaposan listázta azokat az állatokat, madarakat, rovarokat, kisemlősöket, amiket az elmúlt másfél évtizedben látott, ezzel is alátámasztva a fák és a kert fontosságát. Megemlítve az általunk is látott rókát, Jules-t, a fácánt, a sündisznókat... A rengeteg madárról nem is beszélve! A mi etetőnkre például újabban jár egy szajkópár! A madárfürdető továbbra is népszerű, a múltkor egy parányi királykát láttam fürdeni, illetve próbált fürdeni a pár mm-es vízben, távozása után kis lelkifurdalással töltöttem fel újra az edényt, hogy legközelebb ne kelljen roggyantva guggolnia a leheletnyi vízréteg felett, hanem valóban sikerüljön fürdenie.
Amúgy pedig tavasz van, s virágoznak a cseresznyefák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése