"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Olyan gyorsan mennek a napok... Elkészültem a nagy céges megrendeléssel, hurrá, remélem, majd máskor is eszükbe jutok. Nagyon elszoktam az ilyen komoly, cégeknek kiküldendő számláktól, még itteni, botcsinálta fordítói "karrierem" elején kellett Purchase Order számot írni a számlára, s mellé mindenféle adatot megadva magamról.  Büszkén mellékeltem új bankszámlaszámomat, mert V. javaslatára az N26 német online banknál nyitottunk nekem számlát. Érdekes lesz majd - és jóval könnyebb - egy telefonos app-on figyelni, hogyan alakul a sütésből való bevételem, kiadásom. A kenyeres kuncsaftokat megkértem, oda fizessenek, de páran továbbra is inkább V. Revolut számlájára utalnak.  Tegnap volt egy éve, hogy felajánlottam a kenyérsütést a telepieknek, s azzal ünnepeltem, hogy mindegyik család kapott néhány vigyorgós lóhere-sütit, ha már éppen Szt. Patrik-nap előestéjére esett a nagy esemény. Ez a második Szt. Patrik-nap, amikor nincs felvonulás, nincs hejehuja. Minden virtuálisan történhe...

Évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy zacskó kávét, amit valahogy sosem ittunk meg, mert szemes kávé volt, s a megörökölt kis darálónk addigra már feldobta a talpát. (Jut eszembe, ha egyszer listáznám, mi mindent örököltünk meg az országból elköltözőktől!) Arra emlékeztem csak, hogy egyszer jól-rosszul megdaráltam belőle egy adagot az Őrnagy úr fején lévő késes darálóval (amitől a hozzáértők állítólag szívrohamot kapnak), teljesen sacc per kb alapon, mert csak halvány fogalmam volt, mennyire kellene finomnak lennie. (Próbáltam összehasonlítani a zacskós darált kávénk finomságával - újabb szívroham a hozzáértőktől -, s aszerint daráltam.) A kávénak igen kellemes, csokoládés, karamelles illata volt. Eltettem a cimkéjét, mert igen tetszett, hogy a kávé neve alá egy kávészem is volt ragasztva. Ott díszlett a cimke az egyik polcom tetején, mint dekoráció.  Most, hogy már feljebb léptünk a létrán, s van rendes daráló a kávégépen, eszembe jutott a hűtőben éldegélő kávé-maradék (harmadik sz...

Egy éve már... Biztos vagyok, hogy tele lesznek az ír online portálok/újságok is visszaemlékezésekkel, amelyek méltóbban foglalják össze ezt az egy évet. A minap jött fel, hogy Olaszországban megemlékezéseket tartottak a vírus felbukkanásának első évfordulóján. Itt néha felvetik, hogy a járvány áldozatainak emlékművet kellene majd állítani, de aztán ezek a hangok elvesznek az újabb betegszámok és elhalálozások statisztikái között. Szerencsére a kórházban ápoltak száma szépen csökken, s a minap high five-val ünnepeltük, hogy nem volt halott, de az a nap sajnos csak kivétel volt. Folyamatosan kitartásra és türelemre int a kormány, s próbálja kiemelni a lockdown pozitív hatásait, de az össze-vissza intézkedéseivel nem mindig nyeri meg magának a lakosságot.  Egy éve ilyenkor a bécsi út, a szép kiállítás, a házassági évfordulónk és az állampolgársági avatás izgalmas napjait éltük, tele voltunk boldogsággal. S aztán még a közös kis partit is meg tudtuk ejteni barátainkkal, szomszédainkka...

Odakint a madarak élvezik a napsütést, s megy a csicser a ház mögötti bokrokon.  A szarkák újraépítik, megerősitik tavalyi fészküket, vagyis ismét számítani lehet hangoskodasra, ha kikelnek a kisszarkák. Most még odalátni, de ha kibomlanak a levelek, csak a hangjukat lehet majd hallani, ha felháborodnak, mert Manci alattuk megy el a fal tetején. Hétvégére szép időt ígérnek, 13 fokkal, remélhetőleg valóban meg is érkezik majd, s mehetünk sétálni a közeli parkba. A mai bevásárlós sétánk során sok szép kertet láttunk már, virágzó fákkal, az ágyásokban bőrlevelet, fürtös gyöngyikét, helleborus-t. Annyira szép időszak az, amikor minden felfrissül a tél után, minden élénk színű és új.  Túl vagyok a filmfesztiválos megrendelés első felén , tegnap délelőtt leszállítottuk az első, nagyobb adagot. Rendes fényképet, persze, elfelejtettem csinálni róluk, de majd legközelebb.  Két kezemet összetéve adtam hálát a hangoskönyvekért, mert a mozijegy-sütikre való 110 x 11 kicsi csillag meg...