Odakint a madarak élvezik a napsütést, s megy a csicser a ház mögötti bokrokon. A szarkák újraépítik, megerősitik tavalyi fészküket, vagyis ismét számítani lehet hangoskodasra, ha kikelnek a kisszarkák. Most még odalátni, de ha kibomlanak a levelek, csak a hangjukat lehet majd hallani, ha felháborodnak, mert Manci alattuk megy el a fal tetején. Hétvégére szép időt ígérnek, 13 fokkal, remélhetőleg valóban meg is érkezik majd, s mehetünk sétálni a közeli parkba. A mai bevásárlós sétánk során sok szép kertet láttunk már, virágzó fákkal, az ágyásokban bőrlevelet, fürtös gyöngyikét, helleborus-t. Annyira szép időszak az, amikor minden felfrissül a tél után, minden élénk színű és új.
Túl vagyok a filmfesztiválos megrendelés első felén, tegnap délelőtt leszállítottuk az első, nagyobb adagot. Rendes fényképet, persze, elfelejtettem csinálni róluk, de majd legközelebb.
Két kezemet összetéve adtam hálát a hangoskönyvekért, mert a mozijegy-sütikre való 110 x 11 kicsi csillag megrajzolásában kedvenc nyomozóm, Rebus segített, az ő legfrissebb nyomozását hallgattam. Így is nyögtem már a végén, túl sok volt a sok csillag. Jövő hétre van privát megrendelés, egy kevés, és egy másik megrendelés ismétlése, aminek érdekes előtörténete van.
A filmfesztiválos rendelés leadója, Sarah decemberben kért meg, hogy várandós barátnőjének valami poénos mézesekből álló csomagot küldjek. Karácsonyi égőkkel díszített spermiumokra és anyaméhekre esett a választása. A sütik alaposan becsomagolva útrakeltek, de mint kiderült, soha nem érkeztek meg a címzetthez. Most, amikor nemrég Sarah megkeresett a filmfesztiválos rendelés miatt, kérdeztem rá. Ő még a postai kártérítés intézését is elindította, amihez megvolt nekem a számla, az ajánlottan feladásról. Kellően szomorkodtam, hogy a sütik, amiken annyit dolgoztam, a Nagy Karácsonyi Csomagkihordás közben eltűntek.
Beszélgetésünk után egy nappal csengetnek, egy csomag volt a lábtörlőn, s pár
lépéssel hátrább a postás, bocsánatkéréssel az arcán (akit már egyszer megajándékoztam
mézessel, azóta a nevemen szólít). Sajnálkozva mondta, hogy visszajött a
csomagom Berlinből, elnézést. Hülededezve néztem, de miért? Rajta címke, "hiányos cím". De a cím teljes volt, irányítószám, házszám, minden ott van rajta! Azonnal üzentem Sarah-nak, újra nálam vannak a sütik... Bontsuk ki, üzente vissza, a döbbenet és a nevetve hüledezés első percei után.
Büszkén láttam, hogy egyik sem sérült meg, néhány kiálló cukormázpötty lapult csak el, s az egyiken megrepedt a háttérbevonat, de minden süti egyben
volt. Csak hát így 2.5 hónaposan mit lehet velük csinálni? Felajánlottam, hogy újra megsütöm őket anyák napjára, s újra feladom. Közben kiderült, az volt a
gond, hogy a címzett teljes neve helyett Sarah kérésére azt kellett irnom címzettként, hogy "Jen titkos
Mikulása". S a németeknél nem adják át azt a
levelet/csomagot, amin nem szerepel a pontos név...
Úgyhogy a madárlátta kis spermiumok és anyaméhek karácsonyi
dekorukkal mennek a kukába, s csinálok helyettük tavaszi virágokkal díszített
spermiumokat és anyaméheket.
A közösségi kiskert egyik fóliasátrára megint oda beülő iszogató-cigizó ismeretlenek (környékbeli kamaszok?) vágtak rést. Jonathan már szinte vállat rántva hozta rendbe, mert kamerát azt még mindig nem vettünk az erre gyűjtött pénzből. Elmegy az a fólia pótlására, magokra, növényekre. Ahogy néztem más oldalakon, ahol nincs áram a közösségi kertben, ott szinte lehetetlen kiépíteni bármit is, ami elhajtaná a vandálokat, vagy a rongálókat. S ugye, ha mondjuk, egy mozgásérzékelős lámpa van, mire megyünk vele? Leverik. Kamera, felvétel? Az ilyen apróságért nehéz jogi úton elégtételt venni, sajnos, még akkor is, ha egyértelmű, ki volt a behatoló, főleg, ha kiskorú. Nincsenek illúzióim, s ahogy nézem, a többieknek sem. Feladták.
De, ami nagy lépés, hogy néhány lelkes lakó kiültette növényekkel, virágokkal a bevezető út menti járdát, a fák tövét, s lassan már virágoznak az oda ültetett nárciszok. Jómagam két doboz mezei virágmagkeveréket ajánlottam fel, mert idén is abbahagyják majd a nagy zöldterület füvének vágását, s hagyják elvadulni. Oda fogjuk szétszórni a magokat.
***
A mai séta során felfedeztük, hogy egyik régebbi kedvenc vendéglőnk Bray-ben food truck-ot üzemeltet. Elvileg a még épülő bevásárlóközpontban lesz majd rendes, beülős helyük. Az Elephant and Castle dublini, belvárosi vendéglője a Temple Bar-on régen szinte kötelező volt, minden vendéget, új ideköltözőt, látogatót oda cipeltünk, a híres csípős, fűszeres csirkeszárny és Cézár-saláta "kombó" elfogyasztására. Egészen addig, amíg fel nem fedeztük, hogy egy, az USA-ban ismert szószt használnak, amit aztán később már meg lehetett venni a boltban, Frank's Hot Sauce-nak hívják. Közben tulajváltáson is átesett a vendéglő, az adagok látványosan megkisebbedtek, sokszor volt túl hangos a zene.... A belvárosban lakó magyar barátaink elköltöztek, megritkultak a közös vacsorák, a kiköltöző ismerősök, s a látogatók - ha jöttek is, inkább máshová vittük őket, egy-két rosszul sikerült ottani vacsora után. A nimbusz megkopott.
S azóta is itthon csináltam inkább a fűszeres szárnyakat, kéksajtos mártogatóssal. De ma, nosztalgiázva megálltunk, s náluk vettünk ebédet. Cézár-salátát nem kértünk. A kéksajt-mártogatós mellé csak egy fáradt zellerszárat kaptunk, de maga az adag decens volt, a kéksajt íze régről ismerős, s a csirkeszárnyakat frissen sütötték ki. Nosztalgiázva gondoltunk vissza az ott megevett vacsorákra, a nagy társaságra, a nehézkes foglalásokra (mert sokszor volt tömve a hely), az ablak előtt elhömpölygő turistatömegre, a friss illatos salátára, amiről mindig én kaptam meg a szardellákat... a nagyon finom fagyijaikra, a sörökre, a váratlan találkozásra, amikor a ma már Európai Parlamenti képviselő (akkor még egyetemista) Gyöngyösi Márton szolgált ki minket, mert diákként ott dolgozott. Ha dobálózni kell nevekkel, ezt mindig emlegetni fogom, haha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése