"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap visszaértünk a szabadságról, kora délután, s máris munka várt bennünket. Emailek a kávézótól, volt főnökömtől, kliensektől. Tegnap már megizzasztottam a mosógépet, s most rakom ki a szárítókat az udvarra, hogy legyen a következő adag ruhának hely. A sütitészta már puhul az asztalon, az egyhónapos munkaszünetet sérülés nélkül túlélt Álkatka pedig bugyborékolva várja a konyhapulton, hogy kenyér legyen belőle. V. 6 előtt indult, lassan leér Cork-ba, egyből ott várja munka, így Popsikának jutott még párszáz extra kilométer a már megtett több mint 7000 után.  Nem tudom, mikor lesz és mennyi beszámoló, ezért addig is csak egy rövid megjegyzés álljon itt: aki Toszkánába utazik, annak érdemes felkeresni Viki nagyon hasznos oldalát, a Toszkánamániát .  Apropó, nem tud valaki angol vagy magyar nyelvű blogot, amiből kiderülne, hogyan dolgoznak kompokon az emberek? Érdekelne, hogy egy ilyen utas/teherszállító éjszakai kompon, mint az Oscar Wilde az Irish Ferries-nél, hogyan ...

Kellemes Húsvétot mindenkinek! Ezt a szép kis tojásékes fát az utcánkban fedeztem fel, a telep előtt. Nem csak nekem van "Osterbaum"-om! *** Még tavaly, éppen a születésnapomon jelent meg A. A. Gill, író, újságíró és étteremkritikus poszthumusz cikke a vallással való kapcsolatáról. Nagyon szerettem az írásait (noha nem mindig értettem vele egyet, főleg egyes tv műsorokról írt kritikáival, s azzal, hogy néha igen durván udvariatlan volt emberekkel, helyekkel szemben. Nagyon megdöbbentett a be nem avatottak számára váratlan halála. Betegségét stílszerűen egy étteremkritikában jelentette be: a menthetetlenség széléről írt már, mert mire hozzájutott a rendkívül drága kezeléshez, késő volt. Írásaiban néhol finom, elegáns, de inkább maró gúnnyal szedte ízekre az általa meglátogatott helyeket, ugyanakkor igen érdekesen, szinte költőien írt menekülttáborokban tett látogatásairól, vagy egyéb külföldi útjairól. Nagyon tehetséges volt, de sosem volt türelme az ostoba, művelet...

Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt. Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárga rigó, huncut rigó, azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Erdélyi József

Mondanom sem kell, a szabadság előtti hetek sűrűre sikerednek, még úgy is, hogy szokás szerint nem kezdtem el előbb sütni, dekorálni, s nem sikerül a sok összegyűjtött tervet megvalósítani. De az idén két olyan megrendelésem van, ahol a kliens inkább lefagyasztja a sütijeimet, de nekik kellenek akkorra, amikor éppen távol leszek. Tegnap a csodás napsütésben arcot süttettem, madarakat bámultam, és elültettem - baráti tanácsra, porrá tört tojáshéjjal dúsított talajba - a paradicsompalánták felét. Ezeket elutazás előtt a közösségi kiskert kapja meg, három-négy pedig a mini fóliasátramba kerül. Őket már szoktatom a kinti éjszakázáshoz.  *** A mai nap maga volt a tökély. Először is, korábban ébredtem, mint szoktam, aztán a villódzás és a fejfájás-kezdemény is hamar elmúlt, talán azért, mert most nem volt annyira napos az idő, mint múlt héten. A ráérős reggeli után elautóztunk északra, a Saggart szélén lévő Avoca parkolójába, találkozni a többi Alfással. Sajnos, Böhöm és új...