"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tudom, tartozom egy párizsi beszámolóval, félig készen is van, de most munka-munka-munka van. Nemcsak azért, mert az az ostoba főnököm simán elfelejtett továbbítani egy mailt megrendeléssel, és csak a mázlinak köszönhető, hogy a vevőt - anélkül, hogy észrevette volna a cselt -, Ray meg tudta arról győzni, hogy ne ma, szerdán akarja átvenni az esküvős sütijeit, hanem péntek reggel. Krízis elkerülve, de nekem se éjjelem, se nappalom... Emellé jönnek a többi megrendelések, többen is jelentkeztek Faceook-on át, így ez a hét és a jövő hét tele is van már.   S vendégeink voltak, akikkel remek hétvégét töltöttünk együtt, város- és vidéknézéssel, s most izgatottan várjuk, hogy vajon hogyan sikerül az ír körútjuk, amihez rettenetesen jó idejük van, csoda. Két hét múlva jönnek vissza. Minden este öntözök, 23-25 fok minden nap, a paradicsomjaim kétszer akkorák, mint egy hete... hihetetlen. S persze, nyüzsgő vendégsereg az Üzemben...   Tehát: élünk, megvagyunk, zajlik az élet. Re...

A múlt heti bagettsütés eredményeivel inkább nem dicsekednék. Nincs mese, a formázást még gyakorolnom kell. Azt hiszem, Bertinet a felső két bagettet "elfogadható"-nak ítélné, a többire pedig valószínűleg fújna egyet. Kezdjük ott, hogy 23 inch hosszúnak kellene lennie, mert ennyi egy hagyományos francia bagett hosszúsága. Ez még keresztben sem férne a sütőmbe, ezért készültek "demi" bagettek. Mind egyforma súlyúak, de a formázásnál, ami gondos nyomogatásból, hajtogatásból, hüvelykujjra hajlítgatásból állna, sikerült ilyen nyomoroncokat készítenem. S ahol nem nyomogattam elég gondosan, ott szépen kidurrantak sütés közben, ami - ugye -, súlyos bűnnek számít egy olyan precíz dolognál, mint a bagett. Szóval: megbuktam! A másik gondom az, hogy mit csináljak a gyakorlásként sütött kenyerekkel. Napokig azon élünk, de csak a hájunk nő tőle. Így most átugrottam a különféle bagettípusokat a könyvben, a nagy mennyiség miatt, a leves mellé süthető gömböcöket is kihagyo...

Ma elvileg gőzmozdonnyal vontatott vonaton utazgattunk volna Wicklow-ig és vissza a Railway Preservation Society jóvoltából, de aztán mégsem vettünk részt: mire lezuhanyoztam, V. kitalálta, hogy ő mégsem akar menni, mert ott a csábító La Mans 24 órás a tévében, aztán mire kitaláltam, hogy jó, akkor kertészkedős-takarítós stuffokért megyek a Woodie's-ba, addigra rájött, hogy de, inkább mégis. S mire a csendesen szemerkélő esőben odamentünk a Dart/vasúti megállóhoz, körülöttünk a gyülekező vasutazni szándékozók, jobbára 5 év alatti tömege, addigra már nem volt jegy. Mire V., hogy hát ő mondta, ugye, hogy foglaljak, és miért nem foglaltam előbb, satöbbi... Pedig szerintem örült, hogy nem kell három órát eltöltenie egy vonaton a rengeteg aprónéppel... Maradt a háztartás/sütés/kertészkedés/újságolvasás: az sem rossz, csak az idő pocsék hozzá. A piacon szombaton V. szemöldökráncolása ellenére vettem még egy hanging basket-et Willie-től, ehhez fel kellett szerelni a karos tartót a k...

Jönnek a képek Fernelnek és az érdeklődőknek:  Fent az első kísérlet eredménye látható. Amint írtam, az egyik cukorkaformájú lett, elemelkedett a gránitról. Az egyik formára igen szépen sikerült, ő látható a képen, DE sajnos, mindketten megégtek. (Nem is értem, miért ragaszkodtam olyan szolgaian a könyv által előírt hőmérséklethez, ellenőrizhettem volna őket gyakrabban...) A második-harmadik képen a mai sütés végterméke: jól elszúrtam, szégyellem is magam, teljesen amatőr módon nem vágtam be elég mélyen a kenyér tetejét, szépen ki is durrant és eltorzította az egész formáját. Ellenben most csak a 45 perces sütési idő első tíz percében fokon sütöttem 240 fokon, utána 220 fokon, és ilyen szép, egészséges barna lett. Annyira jól nézett ki, még melegen felvágtam, s el is fogyott a jobb oldalon láétható kis darab. A képen nem vehető ki, de még füstölt.... S az íze! Harapásra, rágásra ingerlő héj, a belseje is elég rágós, de nem kemény, egyszerűen csak... csodás! Fer...