Kispolgári vasárnap

Ma elvileg gőzmozdonnyal vontatott vonaton utazgattunk volna Wicklow-ig és vissza a Railway Preservation Society jóvoltából, de aztán mégsem vettünk részt: mire lezuhanyoztam, V. kitalálta, hogy ő mégsem akar menni, mert ott a csábító La Mans 24 órás a tévében, aztán mire kitaláltam, hogy jó, akkor kertészkedős-takarítós stuffokért megyek a Woodie's-ba, addigra rájött, hogy de, inkább mégis. S mire a csendesen szemerkélő esőben odamentünk a Dart/vasúti megállóhoz, körülöttünk a gyülekező vasutazni szándékozók, jobbára 5 év alatti tömege, addigra már nem volt jegy. Mire V., hogy hát ő mondta, ugye, hogy foglaljak, és miért nem foglaltam előbb, satöbbi... Pedig szerintem örült, hogy nem kell három órát eltöltenie egy vonaton a rengeteg aprónéppel...

Maradt a háztartás/sütés/kertészkedés/újságolvasás: az sem rossz, csak az idő pocsék hozzá. A piacon szombaton V. szemöldökráncolása ellenére vettem még egy hanging basket-et Willie-től, ehhez fel kellett szerelni a karos tartót a kert falára. Ha már lendületben voltam, megtöltöttem földdel egy régit, s néhány, cserepükből már kidagadó növénykét ültettem beléjük, Willie egyik muskátlija köré. Remek! A héten még azt is felfedeztem (egy tojást rakó csiga mellett), hogy a halottnak hitt passiónövényem él, sőt, leveleket hoz! Hurrá! A kert most pofásan néz ki, ha nem számítjuk a bokrok alatt uralkodó káoszt... de azt is rendbeteszem hamarosan, főleg azért, mert kedves barátot várunk látogatóba, s jó volna egyszer kiülni a kertbe, borozgatni, dumálni... anélkül, hogy a gazok látványa rontaná a hatást.

S ha már csigák: ha nem lehet macskám, akkor lesz csigám, döntöttem el. Kiraktam néhány hervatag salátalevelet a tojásozó (házas) csiga mellé, s odagyűjtöttem a haverjait is, akik azonnal előkerülnek, és ellehetetlenítik a sötétben kertben való mászkálást, mihelyt lemegy a nap. Jól bevacsoráztak, s másnap kaptak kaját megint. Igaz, ettől még nem lettek az én csigáim, de legalább megmentik az amúgy komposztba kerülő, itt-ott megbarnult salátaleveleket a végtől.

Sajnos, kiülni, olvasgatni, kötni - ahogy terveztem -, nem lehet, fúj a szél, s átvonuló esőcskék teszik tönkre a napsütést. Hűvös van. Marad a hálóban, az ágyon való kötés, onnan időnként ki lehet bámulni a kertre, az új hanging basketre. S hamarosan összerakom a tésztát a következő kenyérkísérlethez, ezúttal bagettek lesznek soron. A bordelaise-ről a kollégáim azt mondták, hogy kellemesen rágós, de hiányzik belőle a kovászos kenyérre jellemző erős savanykás illat, és íz...

Holnaptól melóhegyek: hétfőn sütés, van privát megrendelésem is, no és kell süti a piacra. Kedden túlóra az Üzemben, mert szerda délelőttre "igen fontos ügyfélnek" kell 600 mini sütifalat, s ez valószínűleg szerdán megismétlődik egy csütörtöki fogadásra (ezt még nem erősítette meg a megrendelő). 

A héten egyébként főnököm megpróbált betörni az egyik legelegánsabb áruház nemsokára Cork-ban megnyíló kajás osztályára (az áruház maga kérte fel erre), de sajnos, sem a poénos, egyenként celofánzacskóba csomagolt gingerbread-jeim, sem a szerintem igen pofásan kinéző konyharuháit nem fogadták el. Az utóbbi meglepett, mert tényleg minőségi cuccok, és az Üzemben szépen fogynak. A legújabb változat az ország legjobb piknikes helyeit ábrázolja...

Szerda este ha esik, ha fúj, előadásra megyek, nemrég volt az 50. évfordulója, hogy J. F. Kennedy meglátogatta Írországot, s erről beszél majd az előadó. (A héten nagy megemlékezések voltak, itt vannak a leszármazottak, sőt, az arlingtoni temetőből, JFK sírján lobogó lángból hoztak egy lángot New Ross-ba, a kis délkeleti városkába, ahonnan egykor elindult Patrick Kennedy, a család őse, Amerika felé, 1848-ban.) Aztán csütörtökön munka után egy újabb Superheroes torta és egy Thomas mozdonyos torta fog elkészülni... Majd hétvége, sütéssel, mert vészesen közeledik Amanda és Louis esküvője Párizsban, amire én készítem a sütiket. Bizony, el sem hiszem, megyünk Párizsba, úgy izgulok. Az imént V. végigkergetett a lakáson a tabletjén felsorolt negyven párizsi konyhabolt címével, mondván, válogassak, nézegessek, de erősen tiltakoztam. Két napig leszünk ott, abból egyet elvisz az esküvő és a buli, szerintem csak mászkálunk és eszünk a második napon. De azért lopva megnéztem az egyik bolt készletét, jobbára Wilton márkájú dolgokat árulnak...ha mondjuk, találnék egy Eiffel-torony alakú kiszúrót, arra vevő lennék... Vagy inkább keressek ilyet amerikai oldalakon, ott mindent meg lehet találni... Már a sütikiszúró francia elnevezését is megtanultam... Découpoir... bár nincs náluk nagy hagyománya a dekorált aprósütiknek... Chili és Vanília oldaláról kinéztem címeket, illetve közben megtaláltam azt a vendéglőt, ahol Amanda dolgozik, és éppen abban a városrészben van a Montmartre-on, ahol elég sok konyhabolt található... Komoly múzeumlátogatásra nem lesz idő, de fényképezni nagyon szeretnék... s esetleg venni egy jó giccses konyharuhát... S valami jót enni... sütit is... és talán lehetne andalogni a Szajna-parton... esetleg... Hacsak agyon nem csapja a kedvünket valami kurta francia alak, s akkor oda az egész élmény.

Az esküvő estéjére lefoglaltam egy Kacsás (CV2) városnézést, elvégre nem fogunk a buli helyszínéül szolgáló ír kocsmában inni egész este... A hétvégi újságban jókat írtak róla, van angol nyelvű túra is... Most várom, hogy visszajelezzék a foglalást... Remélem, jó lesz! Addig marad az útikönyv bújása...