"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A kávézó mostantól hivatalosan is az Üzem nevet viseli. Nagy termelés folyik, ami gondos odafigyelést és nyugalmat igényel (sütik), azt itthon csinálom, az úgynevezett szabadnapomon. De ezért külön, darabra fizetnek, juhé. Két nagy megrendelés is beesett, így a hétvége is munkanapokká alakult át. Újabb adag kis Ford-os sütiket kell legyártanom, a Top Gear autós műsor közelgő dublini show-jára, a Palmerstown Estate-nek. A másik egy gyógys zergyártól jött, a Merck-től, egy új termékhez kértek logós sütit. Ezeket kedden kell leszállítanom, a Ford-okat péntekre. Ezen felül kell(ene) még karácsonyi sütiket sütnöm az Üzemnek, és a piacnak is - ha belefér. Nem panaszkodom, dicsekszem! A piacon ma hárman kértek meg, hogy süssek nekik Karácsonyra, visszajáró vevők, illetve Stephanie (p.k.), nem lehetett azt mondani, hogy nem. Daphne jót szórakozott rajtam, s mesélte, hogy nemrég hallotta egy női vállalkozóknak szóló beszédben, hogy a nők nehezebben mondanak nemet az üzleti életben, pedig kellen...

Alighanem a hivatalos koszorúzás után pár órával érkezhettünk, a gyertyák még keveset égtek le. A sírok és egyes virágágyások szépen ki voltak ültetve fehér ciklámenekkel. Két síron volt csak virág, az egyikre én tettem. Sajnos, a név egyre kevésbé látszik... Dr. Herbert Rumpf. Egy nemrég frissített weboldal szerint Írország felett, Waterford megyében lőtte le egy angol gép azt a bombázót, amin szolgált. (Akit érdekel, a rendkívül részletes adatokat az Írország felett lelőtt/lezuhant gépekről, itt megtekintheti. Dr. Rumpf 1941. június 10-én halt meg. Nem rokon, de a név a sírkövön - ezt írtam már - némi szent borzadállyal tölt el. Ki tudja...

Azt nem mondom, hogy két nap után már kialakult a rutin, de azért már percre pontosan tudom, hogy reggel 8.30-ig mikor hol vagyok, és mit csinálok. 5.20 ébredés (eh), zuhany, gyors ébresztő tea, reggeliszerűség arcomba nyomása, majd amint lehet, irány a kocsi. 6.15-re a LUAS-megállóban vagyok, miután beálltam az én parkolóhelyemre, s a megállóig való baktatás (fák! gyep! hulló levelek!) alatt meghallgatom a madarakat. (Szerintem Maskának köszönhető, hogy nem hallok mostanában reggel madárcsicsert a kert felől.) 6.20-kor jön a LUAS, 6.45-kor Harcourt Street-en leszállok, és 7-kor már bent vagyok átöltözve, sütőket, villanyokat, szellőzőt felkapcsolva az "üzemben". Aztán kenyerek, majd scone-ok sora... A régi scone-recept eléggé el volt változtatva, utáltam benne a sok sütőport, újra a régi recept alapján sütöm, meg is jegyezték a népek, hogy jé. Most már nem érződik rajta a sütőpor erős utóíze. Állítólag azért lett más a recept, mert valaki elfelejtett megrendelni hozzá eg...

Mert a nagy nap az ma van! Mentünk haza meglepetésnek, és ettünk együtt családi körben szombaton (megjegyzem, felelőtlen blogolásommal sikerült lebuktatnom magunkat, mert az uram nem árulta el, hogy titok...). Kaptam kocsonyát, halászlevet, szaloncukrot, és még sorolhatnám. S könyveket is vettünk, és felnőttként ültünk nagy asztalnál, jobbra és balra is beszélve, jusson mindenkinek pár mondat - ahogy egy ilyen nagyasztalos ünnephez illik. Sok érdekesség kiderült a beszédek alatt, de azokat fedje a diszkréció leple :-) S ma reggel pedig mélyvíz. Túléltem, jobbára időben sikerült is mindent megcsinálnom, de van még mit tanulni. Pl. az a szó, hogy "nem", törlendő a szótárból. Ha a vevő sütit akar, legyen. Ha nincs, akkor lehozzuk neki a csillagokat az égből. Lehetőleg félórán belül. Találtam ingyenes parkolóhelyet, így már nem kell folyton azon aggódni, van-e elég apróm reggel a gép megtömésére, haha (mert a dög parkolóautomata nem ad vissza). A LUAS-megállóhoz vezető séta oda-v...