Azt nem mondom, hogy két nap után már kialakult a rutin, de azért már percre pontosan tudom, hogy reggel 8.30-ig mikor hol vagyok, és mit csinálok. 5.20 ébredés (eh), zuhany, gyors ébresztő tea, reggeliszerűség arcomba nyomása, majd amint lehet, irány a kocsi. 6.15-re a LUAS-megállóban vagyok, miután beálltam az én parkolóhelyemre, s a megállóig való baktatás (fák! gyep! hulló levelek!) alatt meghallgatom a madarakat. (Szerintem Maskának köszönhető, hogy nem hallok mostanában reggel madárcsicsert a kert felől.) 6.20-kor jön a LUAS, 6.45-kor Harcourt Street-en leszállok, és 7-kor már bent vagyok átöltözve, sütőket, villanyokat, szellőzőt felkapcsolva az "üzemben". Aztán kenyerek, majd scone-ok sora...
A régi scone-recept eléggé el volt változtatva, utáltam benne a sok sütőport, újra a régi recept alapján sütöm, meg is jegyezték a népek, hogy jé. Most már nem érződik rajta a sütőpor erős utóíze. Állítólag azért lett más a recept, mert valaki elfelejtett megrendelni hozzá egy fontos alapanyagot, a cream of tartar-t, ami szódabikarbónával keverve kiválthatja a sütőport, s annak nincs utóíze.
Apropó, örömmel tapasztaltam, hogy a kávézó udvarán még megvan (vagy van) egy madár, Berta, a madaram, aki egy szürkebegy, és akinek a scone-morzsákat szoktam kiszórni, még régen. A mostani is szürkebegy, hogy ugyanaz a Berta-e, azt nem tudom, de a vendégek által szétszórt morzsákat ez is összeszedi. Nevezzük Berta II.-nek :-)
Jasper, a Galway-ból a Ballymaloe Cookery School-on (mázlista!) át idekerült szakács srác igen kedves, segítőkész. Nagy rajongója a gulyásnak! Ma nagyon szerettem volna, ha nem fél 11-kor, hanem előbb kezd. Főnököm mesélte, hogy a szerda valamilyen ismeretlen okból igen húzós, így ma reggel, nyitás után főleg főztem, és nem sütöttem. Ja de, azt is, fél kézzel. S a kétfelé figyelésnek köszönhetően sikerült szénné égetnem egy tojásételt a sütőben, mert azt hittem, a főnököm figyel rá. Hiszen tőlem csak annyit kért, ugyan, "dobjam már be a sütőbe". Az megtörtént. Azt nem mondta, vegyem is ki, ha kész... Erre is kell majd figyelni, ez is új, régen nem kellett a kajával törődnöm - ez most alighanem annak köszönhető, hogy a régi beosztással ellentétben csak ketten vagyunk fél 12-ig. Amikor is beindul a nagyüzem, s megindul a nép, jönnek ebédelni...
***
Ma vettem egy üveg vodkát, a kapott vaníliarudak (és a régiek) abban áznak. Nevettem, mert ezt a vaníliakivonat-készítést még régen Chili és Vaníliától tanultam, aztán továbbpasszoltam az ötletet főnökömnek, ennek köszönhető, hogy a kávézó szekrényében két liter vodka áll jelenleg is, sötéten, vaníliarudaktól megtömve.
***
Az első komolyabb tortarendelés is megtörtént. Szombatra egy jókora kerek csokitortát kell készítenem, egy 60. házassági évfordulóra. A dekort én javasoltam, a weboldalamon látható Theo-torta diszítésére gondoltam. A srác, aki a tortát rendelte - a kávézó felett lévő építészeti irodában dolgozik -, elmesélte, hogy a nagyapja katonaként esküdött, és a templom előtt katonatársai kardokat tartottak ív alakban az ifjú pár felett... Így beszereztek egy kardot, s azzal fogja majd az "ifjú" pár felvágni a tortát... Remélem, hoz majd fotókat!
S aligha fogok majd mindennap blogolni, mert a hét során egyre hosszabbodnak a munkanapok, így addig csicsergek, amig csak lehet :-)
A régi scone-recept eléggé el volt változtatva, utáltam benne a sok sütőport, újra a régi recept alapján sütöm, meg is jegyezték a népek, hogy jé. Most már nem érződik rajta a sütőpor erős utóíze. Állítólag azért lett más a recept, mert valaki elfelejtett megrendelni hozzá egy fontos alapanyagot, a cream of tartar-t, ami szódabikarbónával keverve kiválthatja a sütőport, s annak nincs utóíze.
Apropó, örömmel tapasztaltam, hogy a kávézó udvarán még megvan (vagy van) egy madár, Berta, a madaram, aki egy szürkebegy, és akinek a scone-morzsákat szoktam kiszórni, még régen. A mostani is szürkebegy, hogy ugyanaz a Berta-e, azt nem tudom, de a vendégek által szétszórt morzsákat ez is összeszedi. Nevezzük Berta II.-nek :-)
Jasper, a Galway-ból a Ballymaloe Cookery School-on (mázlista!) át idekerült szakács srác igen kedves, segítőkész. Nagy rajongója a gulyásnak! Ma nagyon szerettem volna, ha nem fél 11-kor, hanem előbb kezd. Főnököm mesélte, hogy a szerda valamilyen ismeretlen okból igen húzós, így ma reggel, nyitás után főleg főztem, és nem sütöttem. Ja de, azt is, fél kézzel. S a kétfelé figyelésnek köszönhetően sikerült szénné égetnem egy tojásételt a sütőben, mert azt hittem, a főnököm figyel rá. Hiszen tőlem csak annyit kért, ugyan, "dobjam már be a sütőbe". Az megtörtént. Azt nem mondta, vegyem is ki, ha kész... Erre is kell majd figyelni, ez is új, régen nem kellett a kajával törődnöm - ez most alighanem annak köszönhető, hogy a régi beosztással ellentétben csak ketten vagyunk fél 12-ig. Amikor is beindul a nagyüzem, s megindul a nép, jönnek ebédelni...
***
Ma vettem egy üveg vodkát, a kapott vaníliarudak (és a régiek) abban áznak. Nevettem, mert ezt a vaníliakivonat-készítést még régen Chili és Vaníliától tanultam, aztán továbbpasszoltam az ötletet főnökömnek, ennek köszönhető, hogy a kávézó szekrényében két liter vodka áll jelenleg is, sötéten, vaníliarudaktól megtömve.
***
Az első komolyabb tortarendelés is megtörtént. Szombatra egy jókora kerek csokitortát kell készítenem, egy 60. házassági évfordulóra. A dekort én javasoltam, a weboldalamon látható Theo-torta diszítésére gondoltam. A srác, aki a tortát rendelte - a kávézó felett lévő építészeti irodában dolgozik -, elmesélte, hogy a nagyapja katonaként esküdött, és a templom előtt katonatársai kardokat tartottak ív alakban az ifjú pár felett... Így beszereztek egy kardot, s azzal fogja majd az "ifjú" pár felvágni a tortát... Remélem, hoz majd fotókat!
S aligha fogok majd mindennap blogolni, mert a hét során egyre hosszabbodnak a munkanapok, így addig csicsergek, amig csak lehet :-)
3 megjegyzés:
huhh, olvasok, igaz kissé rapszodikusan, de azért örülök, hogy van havi "fix" ööö, heti? fix jövedelmed! Majd belerázódsz a rutinba, olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.
Ez a reggeli 5:20-s kelés horror, ezt sose lehet megszokni egy magunkfajtának...együttérzésem. A többi menni fog :)
Továbbra is úgy gondolom, hogy a főnököd megfogta az isten lábát - veled.
Megjegyzés küldése