"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Míg mi itt viritykolunk Magyarországon, és erdélyi utazást tervezgetünk, addig a rokonék dublini kirándulása - alaposan összeszervezve egyikük gyermekének szintén dublini felbukkanásával - hála a kimondhatatlan nevű izlandi vulkánnak - kútbaesett. ( Emlékeztetőül ). V. egyik, éppen üzleti úton lévő olasz munkatársa Japánban rekedt... Rokonaink tehát szomorúan lemondtak az ír tavasz élvezetéről, pedig utazásunk előtt mindent kiírtam kis post-itokra a konyhában, Trish-t riasztottuk, autóbiztosítást átírattuk, jobbára takarítottunk is, a tiszteletükre, kulcsokat átadtuk, buszokat elmagyaráztuk -, s most szegények mennek a horvát tengerpartra, mert a szabadságot már nem lehet visszamondani. Majd megpróbálnak eljönni ősszel. S hihetetlen, amikor az ember azt olvassa, hogy "vulkánkitörés miatt Budapesten rekedt pár Írországba autóval indulót keres"... *** Közben ültem Aston Martin Vantage-ben, sőt, elautóztattak benne Érdre, de erről majd máskor. Amikor majd a képeket is fel tudom ...

A Budapesten töltött második nap reggelén esőre ébredtünk, az eddigi jó idő váratlanul véget ért. A vasárnapi temetőlátogatásnál már csepergett, vittük a virágainkat Solymárra, Pilisborosjenőre, szagolgattuk a tavaszi levegőt, de már egyre több felhő járt felettünk. A templomban este borzalmasan nyökögött a pap, s nem mondott olyat, amin tudtam volna gondolkozni, ami valahogy is hozzám szólt volna, így pénzgyűjtés előtt kijöttünk V.-vel, és inkább sétáltunk és bámultuk a templomból kijövők adakozására számító és felsorakozott hajléktalanokat. Fura ez, nem láttam még ilyet. Sopronban a második este kimentünk az öcsémmel a kertbe, és bemutatta nekünk, mit tud a maga készítette távcső. Le is esett az állam, hogy 200-szoros nagyítással milyen csodálatosan látszik a Szaturnusz, a gyűrűje, annak vetett árnyéka, két éppen látható holdacsk ája... Láttam meteort, műholdat, s Barnabás elmesélte, hogy a nagy Arab Emirates gépeknél el lehet olvasni az aljukra is felrakott feliratot... sőt, a gép a...

A fogadóbeli dús reggelinél kissé úgy éreztem, tudathasadásom van: az egyik fülembe magyar szó hallatszott, a másikba angol. Mint kiderült, a hátam mögött egy angol és egy magyar család ült. Utóbbiaktól reggeli végeztével magyarul köszöntünk el, s mentünk megkeresni a turistairodát, hogy megérdeklődjük, nyitva van-e a Grossglockner hágó. A térkép úgy jelezte, májusig zárva van, de nem akartuk elhinni, a közeli hegyeket vastagon beborító hó ellenére sem. Sajnos, a térkép nem hazudott, valóban zárva volt, ide sem tudtunk elmenni, ezzel V. első nagy vágya ment fuccsba. Ehelyett a kapott ingyenes térkép alapján elmentünk a közeli Rossfeld körutat megtenni, amely meredeken kapaszkodik fel a környék egyik magas hegyére, kb. 1600 méter magasra. Alig indultunk neki, már az ég felé mutatott Böhöm orra, az egyik gyomorszorító kanyar hamar követte a másikat. 4.20 euróért autózhatunk végig ezen a szenzációs kilátást biztosító úton. A tetején megálltunk egy kávézó-menedékháznál, ahol öregecske nén...

A tegnapelőtti beszámolóm tegnap elszállt alkotás közben, fújtam egy nagyot, s megígértem magamnak, hogy majd újraírom, mi minden tűnt fel és történt Calais és Lindau között. Tegnap pontban tízkor indultunk el, miután a szállással szemben vettem magamnak egy lila (!) sálat, hogy a ragyáimat el tudjam takarni. Kiderült, Lindau-ban nincs könyvesbolt (?), legalábbis a személyzet ezt állította. Így az első tankolásnál néztem végig a térkép ajánlatot, s találtunk is egyet, amin csodák-csodája, be volt jelölve a Deutsche Alpenstrasse. Magam elé készítettem a papírhalmot, az útiránnyal, a térképet, és gyű. Alig hagytuk el Lindau-t, máris jöttek az ah-k és óh-k, ahogy a táj felett (újra) megjelentek a hegyek, hóval borítva a csillámló napsütésben. Remek időnk volt egész nap, napsütés, sehol egy felhő, ennek köszönhetően vadítóan élénk színek. Tekintettel az út hosszúságára, nem álltunk meg különösebben időzni sehol, így biztos vagyok benne, hogy sok szép látnivaló kimaradt, de mi most csak a t...