Végre elvonultak a viharok (egyelőre), most "csak" a szokásos szélerősséggel kell megbirkózni. S hozzá a rengeteg esővel. Egész nap esett, hallgattam a nagy csöppek koppanását a szellőző tetején, s valahányszor kinyújtottam az ajtónyíláson át a tenyerem Dotty-nak, a vörösbegynek, tele maggal, elázott a pulcsiujjam. De meglett a szoktatás eredménye: Dotty néha már 2-3 másodpercig is megül az ujjaimon, s csipeget, miközben párja ijedten ugrál a teraszon, s a Dotty által levert magokat szedegeti össze.
***
Mozgalmas hétvégénk volt. A szárítógép bedöglött a múlt héten, amikor el akartam indítani, enyhe torokhangon hörgött, meg sem rezzent, ellenben olyan büdös szagot produkált, hogy ijedten téptem ki a fali csatlakozóból a dugóját, nehogy lángra kapjon, mint egykor a szomszédunké, aki valósággal kirugdosta a házból a büdös füstöt árasztó lángoló masinát. Tíz éves Candy gép volt, használtan vettük, de nem vártam még a a halálát. Másnap elmentünk megrendelni az újat, ami szombaton meg is érkezett. Ma már szárítottam is vele, s meglepve vettem tudomásul, hogy hatékonyabban és gyorsabban szárít, mint a régi. Miért voltam meglepve, nem tudom, nekem már ez a Candy gép is maga volt a csoda, s a kényelmes magas fokát képviselte.
Szintén tíz éves tévénk ugyanerre a szombat estére időzítette a maga halálát, a LED-es képernyő felső egyharmada elsötétült, s a neten talált összes tanács ellenére sem volt hajlandó magához térni. Vasárnap tehát tévé-vétel volt a soron. Amilyen szerencsém volt, a tévéhez féléves Disney+ előfizetés is járt, így tegnap már el is merülhetem a The Bear első évfolyamában. A szokottnál nagyobb és élesebb képű képernyőn még kapkodóbbnak, pergőbbnek tűntek a sorozat eseményei, s kis híján nosztalgiám lett a kávézóban töltött évek iránt. De hamar elmúlt. Elég kívülállóként nézni a konyhai sürgést-forgást, főzések és sütések okozta stresszt.
***
Szomorúan vettem tudomásul, hogy kedvenc liszt-forrásom, a csomagolásmentes bolt Bray-ben bezár(t). Ha bio rozs- vagy tönkölyliszt kellett, rájuk mindig számíthattam, még kedvezményt is kaptam. Sajnos, nincs elég vásárlójuk, s két év után bezárnak a hónap végén. Kissé nehéz szívvel mentem hozzájuk elbúcsúzni. Rengetegen voltak bent, kicsit úgy éreztem magam, mint egy sírrabló, aki még utoljára alaposan bevásárol, de nyilván örültek, hogy megszabadulnak a készlettől. Elhoztam az összes köménymagot (mostanában a rozskenyérnek keletje van, s sehol nem találok a boltban köménymagot nagyobb kiszerelésben), eljött velem saját edényében a maradék szezámmag, s majdnem az összes szappan és samponszappan. Szerintem az elkövetkező egy-másfél évre el vagyunk látva ilyesmivel. Megkaptam még a maradék tönkötlylisztet is, s megvettem egy szép nagy üvegedényt, amiben most az Isomalt cukrok laknak, várva, hogy Bálint-napi szívekbe kerüljenek (remélhetőleg).
Kérdeztem a tulajt, nem tudja-e a készletet átadni a szomszéd városka hasonlóan csomagolásmentes boltjának, de kiderült, azok nem függetlenek, hanem egy ausztrál (!) lánc tagjai... Angliából hozatott dolgokkal. Nahát. Legközelebb Dundrumban van független bolt, de sajnos, lisztet nem tartanak, majd körül kell néznem, hova menjek, ha kifogyok a 25 kiló rozslisztből. Emlékszem, régebben volt egy amolyan gazda-bolt Dun Laoghaire-ben, ahol mintha rendeltek volna nekem lisztet, majd megnézem őket megint, így tizensok év után, hátha még ott vannak...
***
Még mindig tart ez a januári semmilyen érzés. Legszívesebben egész nap ágyban lennék, egy jó könyvvel és teával. Amikor végre ráveszem magamat/magunkat egy gyors sétára, akkor jólesik a friss levegő, még ha hideg is, és szeles is az idő, de ez a sötétség, az egész nap felhős ég nem tesz jót a hangulatomnak. Pedig most már aztán nem lehet halasztgatni, kezdődik a szezon. Már van rendelésem márciusra is, esküvői sütik, szerencsére a visszafogott dekorációjú fajtából, akvarell módszerrel dekorált sütiket kért egy, a kávézóban megismert cukrászleány, március végén esküsznek.
S kinyílt az első nárcisz az egyik cserépben! A vörösbegyeket két napig nem láttam, csak a hangoskodásukat hallottam a kertből s az egyik cinke jellegzetes tavaszi énekét. Úgyhogy vegyük így: tavaszodik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése