Nyaralás II.

Körülöttem a náthához szükséges összes kellék: tea, víz, mentolos kence, százas (ja nem, kilencvenes) papírzsebkendő, tengeri sós orröblítő - új felfedezés, s azt kell mondjam, jobban működik, mint az orrcsepp, aminek a javasoltnál tovább való használata (mint megtudtam), ártalmas lehet. Ettől függetlenül majd este bevetem, mert két egymás utáni álmatlan, vagy minimális alvással tölött éjszaka után szeretnék végre rendesen aludni. Kétszer láttam a rózsaujjú hajnalt, harmadszor már nem vagyok kiváncsi rá. 

S nem ússza meg, V. is kaparós torkot jelentett tegnap, meg is mutattam neki, merre találja az orröblítőt.

Holnap véget ér a hosszas budapesti tartózkodás, megyünk vissza Sopronba pár napra, aztán irány az Alpok. Feladtam a barcelonai vizit tervét, a hőmérsékletek elijesztenek, 25 fok felett én már nyafogok, és utálom magam az izzadásért. Volt, hogy úgy álltam fel egy műanyag székről az egyik őrült hőség napján, hogy folt volt a ruhámon, mintha magam alá pisiltem volna.  

Az Alpok, mondhatni, útba esik, s ott hűvösebb van kicsivel. Megpróbáljuk keletről-nyugat felé levezetni a Deutsche Alpenstrasse-t, amit nyugat felől jövet pár éve már megcsináltunk. Még azt sem tudjuk, melyik komppal megyünk haza, de már várom.

Kulturális programot egyet sem terveztünk, szégyenletes módon (ha nem számítjuk az egyik pub kvízzel töltött estét), így nem tudok beszámolni róla, melyik múzeum élvezhető lassan totyogva bottal vagy tolószékkel. Nem mintha nem kaptunk volna ajánlatokat, de a hőség elvette a kedvünket a kimozdulástól, s így is volt sok találkozónk a városban. Volt olyan nap, hogy a reggeli kávé, ebéd, és vacsora is egy-egy barát társaságában telt. S megtanultam, hogy háttámlás széken ülve egy-másfél órát bírok, ha feltehetem a lábam, kettőt is kibírok, de utána aludnék. Az is lehet, utóbbit csak a meleg miatt. Nem tudom, nem toltam még végig ilyen sűrű időszakot ALS-sel. 

Sokan mondták, hogy meglátogatnának bennünket ősszel, nyár végén, remélem, az idő, ami szépre fordult a szigeten is, kitart majd a kedvükért. 

A legnagyobb és legkedvesebb meglepetést barátnőnk felbukkanása okozta Seattle-ből. Már több hete itt volt, családi ok szólította ide, s nagyon igyekezett, hogy az elmúlt hetekben a WhatsApp üzeneteink során fenntartsa a 9 órás időeltolódás látszatát. Jóvoltából ízelítőt kaptunk arról, milyen is a mai magyar tönkretett és elhanyagolt egészségügy testközelből, egy magasan képzett, többféle egészségügyet megtapasztalt nővér szemével. Két barátom gyermeke is szült, s a különböző ellátások között (fizetős, nem fizetős) ijesztő volt a különbség. Ilyenkor azért eszembe jutott, hogy apósom milyen osztályon sínylődött, míg V. el nem intézte neki az otthont, vagy anyósom milyen körülmények között töltötte utolsó napjait. Lesz dolga az új kormánynak.

Apropó, kész felüdülés volt kék plakátoktól mentes ucákon autózni, végre sehol egy vigyorgó Zelenszkij-fej, háborúval fenyegetőzés, és a CsakAFidesz sem ömlött ránk sehonnan. Többen mesélték, hogy újabban parlamenti közvetítéseket néznek. (Ilyet csak egyszer, és véletlenül, vasalás közben csináltam, amikor elém került a közvetítés az ír Dáil-ból). S a választás éjszakájáról szóló lelkes beszámolók...! Annyira megtöltődik az ember reménnyel, s csak azért tudok fohászkodni, hogy ne szúrják el. 

Mondhatnám, kedvenc éttermünkben többször is megfordultunk, ettem finom dús leveseket - leginkább azokat tudom kiélvezni. Ettem tatárbifszteket megint, rántott csirkecombot kicsontozva - a baj csak az, hogy egy teljes adag nekem sok. De még nem akartam a gyerekadagként felszolgált egyszerű ételek szintjére kerülni. 

Ajándékba kaptam kocsonyát! Mielőtt beteg lettem, terveztem, hogy magam is csinálok, de most olvasóm, F. küldött a maga készítette finomságokból, volt is nagy öröm. Köszönöm! 

Úgz vettem észre, figyelemelterelésre is szükségem lenne, míg a kaját magamba kanalazom. Ha asztalnál kell ennem, fáraszt, hogy a fejemet tartanom kell, félig viccesen mondtam V.-nek, milyen remek lenne, ha lenne egy bélelt állvány, aminek neki tudnám támasztani a homlokom. Éjjel, a füdőben - ahová zajos orrfújásomat megejteni mentem - nekitámasztottam a fejem a polcnak, s mindjárt könnyebben ment a fújás, hogy csak a zsebkendőre tudtam koncentrálni mindkét kézzel. 

Ma pedig megtanultam, hogy még a szívószálból is van olyan, amely segít energiát megtakarítani. Amikor már gyengék a megfelelő izmok, egy korty ital felszívása is nehéz lehet. Erre találták ki a speciális szívószálat, amibe elég egyszer beleszívni, a végén kis golyócska biztosítja, hogy az ital nem folyik visza a pohárba, kevesebb erőkifejtés kell a következő szippantáshoz. Igazán ötletes. No, egy hasonlóan ötletes fejtámasz kellene nekem, különben most már mindig a mellkasom elé emelt tálból fogom kanalazni a levest, gondosan letakarva magam konyharuhával. Ami otthon a saját onyha négy fala közt méh elmegy, de egy vendéglőben?

Vagy itt az ideje a Let them és a Fuck it, esetleg a Fuck them attitűd szintjét elérni, s úgy enni, ahogy nekem tetszik és ahogy tudok?