Gyere haza, "fiatal"...

Már lassan egy hónapja vagyunk úton, illetve Budapesten, s a rokoni, baráti beszélgetések alatt párszor (kevésszer) de elhangzott a kérdés, akkor most hazajövünk-e. (Volt távoli ismerős, aki abban a téves hitben élt, hogy a Fidesz "üldözött" el minket innen. Sok van a Fidesz rovásán, de ez nem.)

Azt hiszem, aki eddig olvasott, az sejti a nemleges választ, s hogy miért nem, erre csak egy példa az utóbbi hetek eseményeiből:

Beléptem egy FB-csoportba, ahol egy orvos megosztja az ALS kutatásokkal kapcsolatos híreket, s ezek között volt egy, amely egy új tablettáról szól, 3. fázisba érkezett a kísérlet, amelyre 500 főt akarnak begyűjteni, az USA-ból és Európából, egy utrech-i egyetem vezetésével. Kisrumpf úgy dönt, hogy megfelelne a kritériumoknak, s minden bátorságát összeszedve, házastársi buzdítással a háta mögött megír egy emailt a neurológusának, a neten talált emailcímek egyikére, remélve, hogy az orvos adminja majd nem selejtezi ki. A levél este fél 10-kor megszületik, a  szerver vacakolása miatt fél 11-kor röppen útjára. 

Reggel Kisrumpf örömsikolyok közepette (már amennyire a beszűkült hangtartományából telik) örömmel közli a házastársával, hogy a neurológus még aznap, fél 12-kor válaszolt az emailre, s úgy találta, hogy Kisrumpf valóban alkalmas a gyógyszerkísérletben való részvételre, s az majd hamarosan megkezdődik, ha minden jól megy.

Kétlem, hogy ez itt Magyarországon, ahol csak sejteni a betegek számát, mert nincsenek nyilvántartva, megesne, s bárki orvos válaszolna egy kvázi privát emailre egy óra múlva. Persze, lehet, hogy csak mázlim volt. Lehet, hogy a szponzorok nem írják alá a szerződést, s nem lesz semmi a kísérletből. Az is lehet, hogy az ilyesmire kötéllel kell össze fogni a vállakozó kedvűeket, és én csak egy ügybuzgó "mi vesztenivalóm van?" attitűdű betegecske vagyok, aki naivan fejest ugrik egy ilyesmibe. Mittudomén. A remény hal meg utoljára, ugye.

S aztán ott van az ellátás. Amit hallottam orvos ismerőstől, az nem túl bíztató. A városban igen kevés a rokkantparkoló, többször kerengtünk hiába keresve azokat. A Mammutban próbálkoztunk csak tolószékes közlekedéssel, ott sikerrel ment. Igaz, hogy a liftek jól el vannak dugva, de vannak. De csak úgy jönni-menni nem mennék ki a városba, azt hiszem. Igaz, még nem is kell székkel mennem sehova. Nővér barátnőm le is szúrt, hogy minek kell a szék, amikor még tudok bottal menni, esetleg V.-be kapaszkodva, a biztonság kedvéért. (Néha megtántorodom, s akkor a bot nem mindig segítség.)Tegnap magánszorgalomból tipegtem egy kört a ház körül, s nagy nyögve, de megcsináltam a feladataimat, amit a fizió írt elő. A hőség nem segít - tegnap, talán emiatt, de úgy ugráltak az izmaim, hogy csuda. 

Szóval, nem, nem költözünk. Ha sikerül, s megérem, jövök még, de költözni nem fogunk.