Remembrance Day 2022 (is)

Ahogy minden évben, megint kimentünk a német katonai temetőbe Remembrance Day-en. Nagyon szép volt a vidék a sok színes falevéllel, egészen érdekes volt, hogy a völgy túloldalán mintha egybefolyt volna az erdő, egy kékes ködös bevonattal, míg ahol mi autóztunk, ott el lehetett különíteni a színeket. Borongós nap volt, folyamatosan fenyegetett az eső.

Meglepődtünk, mert a temető kicsike útszéli parkolója el volt barikádozva pár terelő kúppal. Jó, akkor álljunk meg a közeli Reconciliation Centre parkolójában. Nagy meglepetésünkre egy rendőr lépett ki a központ bejáratánál lévő kis házikóból, s megállított bennünket. Hová mennénk? V. magyarázta, hogy a temetőbe mentünk volna be, de oda ugye, nem lehet beállni, hát akkor ide, ha szabad... A Reconciliation Centre-nek van kávézója, szabadon lehet látogatni, s bent van tágas parkoló is.

Nem lehet, mondta a rendőr, mert hivatalos rendezvény van, itt a nagykövet, menjünk máshová. Lehetett is a kapun túl látni még rendőrt, fekete, hivatalosnak tűnő autókat, kisbuszt. Csak öt perc, erősködtem, csak beviszem a virágot a temetőbe, és már jövök is, magyaráztam, emelgetve parányi csokromat, míg V. közben a kőfal melletti - talán a raktárak felé vezető -  kapu tágas bejárója felé intett, hogy akkor oda esetleg beállhatunk? Végül a rendőr megengedte, hogy a központ területén, de a fő épület háta mögé beálljunk. 

Kifelé ballagva aztán, kiváncsiság ugye, megkérdeztem, hogy a német nagykövet van itt? Igen, felelte, és az amerikai, az ukrán, az ír... Ünnepi mise volt és megemlékezés, koszorúzás. Szinte felsorolta az egész programot. Összenéztünk V.-vel, magunkban gondolva, hogy talán ezt nem is mondhatta volna el, de látványosan hümmögtünk, hogy hú, ha, és nahát. Valahol ezt is kedvelem itt, hogy nem harapja le az ember fejét a rendőr azonnal, hanem emberien felel. De szerintem amúgy sem volt titok, mert vagy az intézmény, vagy valamelyik követség weboldalán biztosan fent volt az infó, hogy ma milyen megemlékezésen vesznek részt a nagyemberek.

Dr. Herbert Rumpf sírkövét itt-ott moha és sötét zuzmó borítja, le kellene kapirgálni jövőre, javasolta V., mialatt a németek által odarakott pipacsos kereszten igazgattam a fejjel lefelé fordult kis, papírból készült kék nefelecs virágot. Aztán visszasétáltunk a központhoz, és egy, csak ekkor felfedezett tábla hatására elhatároztuk, hogy megnézzük a közeli grottót, amelyet a lourdes-i Szűzanyának szenteltek, s amihez elég meredek lépcső vezet le, a gyors vízű Glencree patak partjára. Mosolyognom kellett, mert a kis kapu egyik oldalán a grottót hírdető tábla volt, a másikon rikító színekkel az egyházközség lottóját népszerűsítették. Égi és földi dolgok keveredtek bájosan egybe.

A grottó egy sziklamélyedésbe vágott kegyhely, ami tele van elhunyt vagy beteg hozzátartozók fotóival, rózsafüzérekkel, gyertyacsonkokkal, s előtte két műanyag székre ülhet le az emlékező egy imára. Elég szivet facsaró, hogy a gyerekfotóktól kezdve idős emberek, házaspárok fotójáig minden korosztály képviselve van ezen a borongós helyen: volt, akiről nyaralás közben készült képet hagytak ott a rokonai, s volt kisfiú, aki elsőáldozós öltönyében állt a képen. A közelben táblán az imák, amiket elmondhat az, aki ide jön imádkozni a halottaiért, vagy betegeiért, gyógyulást remélve. 

A grottóval szemben igen szép, de öreg, és elhanyagolt híd vezetett át a patakon, a föléje hajoló fákkal, a sok rozsdavörös levéllel igen hangulatos volt. Gyorsan körülnéztünk, de meglehetősen hideg volt, így inkább nem időztünk tovább. 

***

Nemrég ünnepeltem a 20. évfordulóját annak, hogy a piachoz tagként csatlakoztam. Húsz éve nyáron mentem oda először, s úgy október táján lettem teljes körű tag, a próbaidő után. Húsz év! Szeretem a kis privát, kerek évfordulókat megünnepelni, így aznap mindenki vendégem volt egy teára, kávéra, s a piac logójával nyomtatott sütikre. Igen kedvesek voltak a vevők, később kaptam egy csokor virágot, és egy kedves kártyát. A virágcsokrot attól az idős férfitől kaptam, aki nagy Joyce-rajongó, és néha könyvekről szoktunk beszélgetni. Öreg, kövér, kiálló fogú kutyája a Leopold Bloom névre hallgat, s a kávé mellé adott süti mindig a kutyáé. Úgyhogy amikor átnyújtotta a virágokat, hozzátette hogy ezt "Leo küldi, hálából a sütikért". Természetesen, szóba került a piac területének eladása, sokan borongtak, érdeklődtek, hogyan lesz tovább, de erre csak azt tudtam mondani, nem tudom. 

***

Az idő némileg megkomorodott, a fűtés gyakrabban kapcsol be napközben... Most is vadul esik, kerengenek a falevelek az ajtó előtt, egészen szép kis kupac gyűlt már össze. Amikor kinyitottam az ajtót, hogy Mancit beengedjem reggelizni, jöttek vele a levelek is. Sárga riasztás van kiadva, átvonuló heves esőket, szelet jeleztek mára. S V.-nek éppen ebben a rossz időben kellett lemennie vidékre, a Félcsöcsű vidéki irodájába... 

Ilyen zimankós időben mindig kicsit nehezebben kelek fel, s már régen feladtam a reggel sétálás gondolatát: inkább déltájban megyünk egy kört V.-vel. De hiába van hideg, szomszédaink még mindig lemennek a tengerhez egy gyors mártózás erejéig, s küldik a szép, napfelkeltés képeket. Az újságban azt írták, szokatlanul langyos még a tenger, 13 fok (brrrr), az ilyenkor szokásos 8 fok helyett. S az úszók megjegyezték, hogy akár tíz (!) percig is bent maradnak a vízben, anélkül, hogy fáznának. Engem már a gondolatától is kiver a libabőr!

Múlt szombaton már jeget kapirgáltam a kocsi ablakáról, el is késtem egy kicsit. Amióta elkezdődtek a karácsonyi piacok, vagyis lehet kapni gyümölcstortát, és - te jó ég! - már a mince pie-ok árusítása is megkezdődött, s kikerültek a rendelhető mintasütik a pultra, azóta mindig sokan vannak. S sokan le is ülnek egy kávéra. Meg is jegyezte valaki, hogy ez nagyon fog neki hiányozni, a bevásárlás utáni beszélgetés a barátokkal, az hagyomány, hogyan lesz majd ezután hol fognak összejönni... 

A rendelések szépen gyűlnek, a mai napot páldául a mézesházak dekorálásával, panelek sütésével fogom tölteni. S rengeteg forró tea ivásával! Ugyan a kertben a klematisz és a szeder még mindig nyomakodik előre, a füvet is nyírnia kell még a telepi kertésznek, s sorra mutogattam séta közben az újra virágzó tavaszi virágokat V.-nek a környéken, azért már a fejemben tél van. Pulcsi, harisnya-zokni, melegvizes palack esténként takaró alatt, s forró gyümölcsös teák, s a Christmas FM, hogy kellő hangulatba jöjjek.