Tegnap elvileg Duckett's Grove-ban lettünk volna, megemlékezésen, autós találkozón, ha le nem fújják a rendezvényt, ahogy fogalmaztak, a 11. órában. Rossz időt emlegettek, de a helyzet az, hogy a már 2000 fölé emelkedő napi betegszám miatt alighanem az oda várt tömeg aggasztotta őket. Elhalasztották egy héttel.
A lemondás híre este jött, amikor már közkívánatra megsütöttem - és teszteltem - a tepsi citromos szeletet, amit Dermot, a cork-i Alfa rajongó rendszeresen emleget, mondván, eljön a találkozóra, ha lesz süti. Ő az aki egyszer a még félig sem kinyitott csomagtartó fölé pattant, s elmart egy szelet citromosat, s azóta is nagy rajongója. Puszta buzgalomból brownie-t is sütöttem, diósat, nagyon jól összepasszol a tömős csokis tészta az apróra vagdalt dióval. Úgy sejtem, a brownie-t megesszük, a citromos szelet pedig megy a mélyhűtőbe, szerencsére jól fagyasztható. Vagy V. megeszi, mert már eddig is hiányzik belőle egy nagy része, kár lenne a fagyasztással erőlködnöm. Ebbe a változatba beleöntöttem a maradék yuzu levet is, most, hogy tudom, van egy cég, amely ázsiai termékeket szállít a szigeten, kevésbé bánom, hogy elhasználtam. Eddig csak Angliából lehetett hozzájutni.
Szépen beosztottam a hónap maradék két hetét, minden napra jut valami sütnivaló, dekorálás, vasárnapra is, 20 süti, mert szombaton piac után már nem volt kedvem befejezni a dekort. Pénteken kaptam egy emailt, amiben egy cég 660 sütit rendelt volna 220 benzinkútnak, csomagolva... Csak a határozott "ne szórakozzanak már" üzenet után gondoltam bele, mennyi idő alatt tudnám megcsinálni. Ráadásul a Marvel-hősökből kellett volna 3 darab csomagonként, vagyis a minta már előre bele lett volna nyomva a sütibe, hála a kiszúróimnak, de mégis... S ehhez a melóhoz adtak volna egy hetet, de az érdeklődő email végén a hölgy megjegyezte, hogy sejti, hogy ez egy utolsó pillanatban beeső igény, nem lepi meg ha nemleges választ kap. Vagyis nem fogja a szigetet beteríteni a kiskezemmel dekorált Vasember, Hulk és Captain America.
Csak a lemondó email után jutott eszembe, hogy dekorálatlan sütit tudnék csinálni, a 660 nem lenne gond, de az nem akkora szám, mint a dekorált színes, ellenben a minta szépen látszik a sütik felületén.
***
Ma reggel borús ég alatt ballagtam le a szokott 5 km-emet, beöltözve, mert már tényleg érezni az ősz lehelletét a levegőben (hú, de költői vagyok...), sok sárgult levelet láttam telepen, a szél is összehordott egy halmot az ajtó elé, s már érik a szeder. Egy kis doboznyit szedtem a piac bokrairól, ahol az eső ellenére nagyon sokan voltak. Kiderült, a vezetőség félreértette, amikor mondtam a szabadságolásom dátumait, a kezdet- és végdátumot egy-egy dátumnak értették, így lett pánik hogy nem lesz, aki a kávézót vezesse egy hónapig. 5 piacot fogok elmulasztani, de remélem, találnak vállalkozó szelleműt, aki hajlandó kávét csinálni, hozzásütit sütni. Nem tudom, lesz-e időm rá, de megpróbálok lesütni egy jó nagy adag mézes emberkét, legalább az legyen.
A séta/gyaloglás közben messziről megláttam egy sötétbarna kis kupacot a járda közepén, s már előre húztam fel az orrom, hogy na, idekakált egy eb, amikor közelebb érve láttam, hogy a kis sötétbarna halom nem kaka, hanem egy picike denevér. Nem mozdult, amint melléléptem, ezért - ettől V. idegbajt kapott volna - megérintettem az ujjammal, s éreztem, hogy meleg és puha, s kicsit meg is mozdult. Arra gondoltam, talán kocsi üthette meg, vagy leeshetett valamelyik közeli fáról, így a melegítőm ujjával szépen felemeltem a földről. Azonnal megélénkült, s kapaszkodott felfelé a karomon, ezért finoman összefogtam kétoldalt a szárnyait s elrejtettem a melegítőujjal bélelt markomba. Eközben levetette magát s széttárt szárnyakkal landolt a füvön.
Mivel úgy tűnt, nincs rajta sérülés, ezért újra felemeltem (meg is mutatta apró, milliméternyi fehér hegyes fogait), s megnéztem, hová rakhatnám, nehogy valaki rálépjen, vagy lemásszon az útra. Ott a járdát egy romos kőfal szegélyezi (a golfpálya van a túloldalán), s mindjárt találtam is egy a helyéről kijáró követ, s a mögötte lévő üregbe raktam a denevért. Folytattam a sétát, s közben megnéztem, van-e helyben állatorvos, akihez vihetném, ha esetleg nem tűnne el másnapra. Visszafelé jövet megnéztem a kis havert, aki ekkorra már igazi denevérpózban kapaszkodott az üreg belsejében, felsimulva a falra, védve esőtől, széltől, s bámuló szemektől. Remélem, holnapra nem lesz ott, erőre kap, s elrepül az út mellől.
Közönséges törpedenevér egyébként.
***
Készült egy bemutatkozásom a Real Bread Ireland felkérésére, apránként mindenkiről feltesznek pár mondatot, -képet az Instagram-jukra, Facebook oldalukra. Így én is megismerhetem azokat, akikkel csevegek a Whatsappon át. Nemrég szakácskönyvet cseréltem egy emberrel, aki hamarosan kis pékséget nyit egy pici faluban, Cork megyében. Más lisztbeszerzésben segédkezett, amikor nem volt liszt a boltokban, vagy nem volt elérhető a köz számára ír tönköly- és rozsliszt. Azóta pl. már az ő online boltja is megnyílt a köz előtt, nem kell külön kérnem a szívességét.
***
Ma a telepiek közül egy érdelődő elkezdte összeíni, hány nemzet fiai élnek a telepen. A következő országok vannak képviselve (eddig):
Írország (naná)
Olaszország
Lengyelország
Franciaország
Moldova
India
Pakisztán
Egyedült Királyság
Románia
Németország
Etiópia
Magyarország
Spanyolország
Barzília
Egyesült Államok
Ausztrália
Horvátország
Fülöp-szigetek
Dél-Afrika
Kína
Jó kis vegyesfelvágott, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése