Lockdown 3

Megnyúlt arccal néztem pár napja a telefonom képernyőjét. Újabb 5 hét lockdown, 5-ös szintű megszorítások. Hála a karácsonyi baromkodásnak, az elmúlt hetekben sokkolóan megugrottak a betegszámok, de még inkább a halottak száma. Egyik nap 90, aztán 50... Leírja az ember a számokat, s igyekszik - önző módon, saját ép esze érdekében - nem belegondolni abba, hogy a számok mögött emberi sorsok vannak. 

Ugyan elindultak lefelé, mármint a betegszámok, de a kórházak igen nagy nyomás alatt vannak, s a kormány alaposan megkésve próbál még keményebb szabályokat hozni, mint tavasszal, főleg az utazásokkal kapcsolatban. Negatív teszt, szigorú karantén 14 napig a beutazóknak (kérdés, hogy ki megy utánuk ellenőrizni), mintha megpróbálnák az új-zélandi mintát követni, csak hónapokkal később, mint kellett volna. 

Vagyis fejetlenség.

A piac vezetősége megtanácskozta, hogy kinyissunk-e, ennek az új megszorításnak az ismeretében. Azt írtam vissza, hogy akár nyitunk, akár nem, én hajlandó vagyok dolgozni, ha kell, extra feladatokat ellátni más helyett, vagy elfogadni a további zárvatartásról a döntést. Az emberek félnek, jobban félnek, mint korábban. Ahogy írtam már, mindenki kikerül minket az utcán, főleg, ha nincs rajtunk maszk, mert csak sétálni megyünk. Sokkal több ember visel maszkot, sétához is. Az új változat és a sok halott azért megijesztette a népeket. Még a korábban maszk nélkül sétáló fiatalokon is - jobbára - látok maszkokat. 

Tegnap aztán megjött a döntés, nem nyitunk ki, amíg tart az 5-ös szintű lockdown.

Az oltással lassan haladnak, egyre későbbre várhatjuk a magunkét, nem kapják meg a beígért mennyiséget. Szerintem nem fogunk idén az őszi színekben ékeskedő Svájcban autózni Magyarország felé, de ne legyen igazam. V. szerint felesleges búsulnom, meg kell szokni a fertőzéseket, ha ez nem lesz, jön másik. "E"zzel már együtt kell élni" (elhangzott már tőle ez az ominózus mondat huszonsok évvel ezelőtt, s akkor is forgattam rá a szemem, s most is), pedig biztos vagyok benne, hogy neki is hiányoznak az autós kirándulások a hegyekbe, vagy más szép helyekre. Most már nem lehet "csak úgy" nekiindulni egy körnek. 

Csak muszájból autózunk. Szerdán Nino-t vittük műszakira. Csont nélkül átment, már rendben minden papírja. Hivatalosan is ír autónak számít. Múlt szombaton egy alapos autómosás után felkerült rá a szép WW-s (Wicklow) rendszám. A műszakiztató épülete mellett van egy nagy bolt, s hentes, ott be is tudtam vásárolni a hétre, a rendelt bio zöldségeket/gyümölcsöket meghozta a szállító pénteken, így aztán megint mackózhatunk, zárt ajtó mögött, mint jó esetben mindenki más. 

A műszakiztató előtt láttunk valami szokatlant. Egy mutatós, nagyon dögös Porsche-t hozott ki a szerelő a vizsgálat végeztével, mi pedig néztük, ki a boldog tulajdonos. A fal mellett várakozók közül megindult a kocsi felé egy bácsika. Nem túlzok, lassan, inkább csoszogva ment, mint lépett. Na ne - néztem V.-re, nem létezik, hogy ő a tulaj. Pedig ő volt. Ahogy V. fogalmazott később - mert ő odament a bácsihoz, s elismerő megjegyzést tett a kocsira -, a bácsin látszott, hogy nem a legutóbbi bankbotrány egyik vagyonos főszereplőjeként tett szert a kocsira, öreg petrolhead, netán rallys lehet. Nyomozgattam, ki lehet, s a talált képek és cikkek alapján úgy saccolom, Billy Coleman volt, aki korábban Porsch 911-esekkel rallyzott. *

Pénteken pedig az Üzembe szállítottam, s vittem néhány mintasütit is Bálint-napra. Aztán pedig begyűjtöttük Julie-t, akinek a fenekéről eltüntették azt a sok éve ott ékeskedő csúnya nagy horzsolást, amit egy sötétben parkoláskor az Üzem előtti épület esőcsatornájával varázsoltam rá. Még most is érzem azt a rándulást, ahogy a lökhárító visszarúgott a rossz tolatáskor...

Az idei Bálint-napi sütiminták kissé formabontóra sikeredtek, de mindenképpen be akartam dobni az új kiszúrokat.

***

Az autómosás kisebb látványosság volt a telepen, ahol mosóba viszik az emberek a kocsikat, illetve van egy remek kézi mosó, egy lengyel férfié, akinél igen gondos munkát kap az ember, az autó kívül-belül ragyog, még azokat az apró, mohás foltokat, csíkokat is eltünteti a kocsiról, amit a gépi mosó nem tud. Talán ha egyszer láttam valakit kocsit mosni az egyik lefolyó mellé felállva. Kivonultunk team-ként, összedugva a nagynyomású mosót, kirakva a vödröket, a különféle törlőruhákat, mosószereket, amelyek a még háziurunktól megörökölt autótisztítós táskában lehet tárolni. Szép látvány voltunk, azt hiszem, a fagyos délutánban. Zajosék kisfia egyből jött volna, segíteni, alig bírtuk elterelni, hogy ne legyen a vízpermet útjában, bár az anyja - valószínűleg csak félig viccesen - mondta, nyugodtan vizes lehet, nézzük csak milyen sáros, még jót is tesz neki a vizezés. Aztán odajött a többi kiskamasz, nézelődni, úgyhogy megpróbáltam őket lekenyerezni szaloncukorral - V. legnagyobb felháborodására -, hogy tartsák a távolságot. Teljes siker. Nem akartunk volna szülőkkel vitába keveredni a lespriccelt gyerekek miatt, sem gyerekmunkát igénybe venni.

A kézi mosásnak oka volt, mert a kocsi olyan bevonattal van ellátva, aminek nem tenne jót egy gépi mosó. Ph-semleges mosószer, puha rongyok, csökkentett nyomású vízsugár, van ám itt minden kényeztetés, ami családunk új bébijének kell. Az első negyedórában még aggódtam, hogy most itt "csodásítjuk" magunkat, s jaj, hová folyik le a habos víz, de aztán már élvezet volt tisztára mosni a kocsit, habos szivacsozni, kitörölgetni a koszt a felni rései közül, lekenni a védő bevonattal, hogy peregjen róla a víz... Páran megálltak beszélgetni a kocsiról, ami kapcsán a sajátjuk is szóba került, úgyhogy kiderült, hogy van még pár "petrolhead" a telepen, s más is szeret hosszas autós kirándulásokat tenni a kontinensen. Így legalább szóba elegyedtünk olyanokkal, akikkel eddig legfeljebb egy gyors odaköszönésre futotta. Nagyon szép lett Nino, igaz, utána hosszan szenvedtem a kissé eltömődött lefolyóval, mert sehogysem akarta magába fogadni a habot, ugyanis egészen a háztömb előtti járda szélén van, rányúlik a gyep földje, majd egy alapos beletúrást megejtek, hogy legközelebb az esővíz és a hab is könnyebben tünjön el. A nagy éjszakai zuhé után még mindig áll kint az esővíz...

S igen, már nem számítunk hóra, a 9-10 fokokhoz eső jár. Az ajtó előtti mini nárciszaim már bólintottak kis fejükkel, egy-két nap, s kinyílnak. A repcsényeim, amiket kissé visszavágtam, már bimbósak, nem hittem volna, hogy ilyen korán virágozni fognak. Manci egyre sűrűbben napozik a cserepében, a szőnyegén, élvezve a délelőtti sugarakat. A legtöbb házban-lakásban megtartották a karácsonyra felrakott fényeket, s a járdák mellett még ott vannak a kocsikba pakolt, vagy a telep végi komposzthalomra vonszolt karácsonyfákról lehullott ágak, tűk tömege. De legalább élvezhetem a színes égősorok barátságosan hunyorgó fényeit, amikor a nyirkos, esps estéken osztom szét a kenyereket.

Jonathan, az egyik telepi kliens kérdezte, nem tudnék-e biolisztből sütni. Igaz, hogy az eddig még sosem látott, a szállítónál felbukkanó német bioliszt jóval drágább, mint a francia liszt, amit eddig használok, de azért rendeltem egy zsákkal. Nemrég a Real Bread-esek emlegettek egy igen jó bio sót, ír termék, egyre nagyobb hírrel, még egy rokonom is talákozott vele egy barbeque bemutatón. Sajnos, 12 kg a minimális adag, amit rendelni lehet belőle, de a Covid-mentes jövőre gondolva, megrendeltem. Ha újra beindul a piac, akkor sokkal nagyobb lesz a sófelhasználásom, mint most. El is dicsekedtem a beszerzéssel a telepi kenyeres csoportnak, ezután jött az érdeklődés a bioliszt iránt. 

A német lisztet aztán bevetettem, ekkorra már a kovászt is azzal etettem, és ó te jó Ég, micsoda veknik születtek. Több vizet kíván, mint a francia liszt, s gyönyörű tészta sikeredett vele. Hosszabban keltek a hűtőben, mint máskor (ez véletlen volt, később értünk haza a tervezettnél), s most már tudom, hogy a korábbi 16 óra helyett 17-18 óra után lesznek ilyen szépek. Igen elégedett voltam velük. S elvileg az új sóból kevesebb is elég lenne, én a szokott mennyiséget raktam a kenyérbe, de nem igazán érzem a különbséget. Kellemes ízű, enyhén savanykás lett a kenyér. 

* Mint kiderült, az öregúr Cork megyében él, szóval kicsi az esélye, hogy ő volt. Mindenesetre szokatlan látvány volt.