Arcpirulós

Amióta nem dolgozom az Üzemben, nem olvasom az Irish Times-t, más online újságokból szerzem a híreket. Így aztán nem látom a Magyarországról, Orbánról szóló híreket, hála az égnek, de néha a legváratlanabb helyeken bukkannak fel a vele kapcsolatos hírek. Például egyik kedvenc műsorunk ismétlésekor a minap ez a részlet okozott kis arcpirulást, s nem az öröm pírja volt: 

https://youtu.be/z8yToX9NouA?t=1775

Az országot érintő részlet a műsor 30. percétől kezdődik, elvileg ott indul a videó.

***

Szombaton, ugye, akár sokan, mi is a tévét figyeltük-néztük, bár én kidőltem egy harcos hét után, s hiába figyelmeztetett Alexa, hogy lejárt a szundira szánt 30 perc, tovább aludtam. "Biden nyert" - ébresztett V., s elöntött a "cautious elation", ahogy Kerry-nek, Denverben élő ismerősömnek írtam. "Van ilyen érzés egyáltalán? " Kell hogy legyen, mert én is így érzek" - írta vissza. Most majd örömködés, utcán táncolás, tömegparti, boldogság, aztán túlesnek a pereken, lesz beiktatás, amikor minden bizonnyal akkora tömeg lesz, mint Obama beiktatásakor, aztán kezdődnek a munkás hétköznapok az új elnöknek, aki búcsút inthet a nyugodt öregségnek. S biztosan el fog jönni Írországba, s Ballinába, ahová rokoni szálak fűzik, s ott majd nagy lesz a buli.

Nem fényképeztem le annak az ír újságnak a címlapját, amely arról jelentett, hogy a Trump írországi Dunbeg nevezetű golfhotelének és a közeli falunak alkalmazottai/lakói Trump újraválasztásáért imádkoztak. Trump egyszer azt modta, a szállókomplexum a gyerekeié, őt nem érdekli, de a helyiek bé voltak szarva. Ennyire. 

Nincs véleményem. A legjobbakat Biden-nek, remélem, mindenkire nézve hasznos lesz az elnöksége. De remélem, a legközelebbi elnök nem egy nyugdíjaskorú ember lesz, hanem fiatalabb. 

***

Piac után élesztőért mentem a lengyel boltba, s mindjárt megakadtam a zöldséges-gyümölcsöspultnál: az egyik láda alján rendes kék szilvák feküdtek. Megvettem az összeset. Olyan ritka az ilyesmi, meg kell becsülni. Majd magunknak csinálok belőle sütit, mert ahogy azt már korábban írtam, az íreknél nem válik be, a szilváról a szorulás elleni lé jut csak eszükbe. 

A héten új receptet próbáltam ki, s a részleges siker miatt aztán bosszankodtam is. A német Tortissimo hírlevelében jött a recept, almakompóttal töltött élesztős kis bucik, olyan kisméretű négyszögletes formákban sütve, ami eddig kihasználatlanul várt a többi formám között. Egyszerű, de mutatós süti: almából kukoricakeményítővel, cukorral, kis citromlével egy tömörebb almakompótot készítünk, s amíg hűl, élesztős tésztát kelesztünk, elosztjuk 12 adagra, elosztjuk az almakompótot is, kinyújtjuk a tésztagömböcöket, megtöltjük kb. kanálnyi kompóttal, összecsippentjük a tésztát a töltelék körül, majd a formában újra kelesztjük, s fél óra alatt kisütjük.

Nagyon jól néztek ki, egy hibájuk volt, hogy a fele kidurrant, s kifolyt belőlük a töltelék. Húztam a szám: mit csinálhattam rosszul, gondolkodtam rajta, míg némelyikükbe visszatöltögettem a tölteléket. Végül a Tortissimo oldalán kerestem megoldást, s a FB-on találtam is, mert oda egy olvasó belinkelte az eredeti receptet, amiben talán egyharmaddal kevesebb töltelék volt ugyanarra az adag tésztára. Vagyis egyszerűen túltöltöttem a bucikat. Úgy tűnik, nemcsak a politikai híreknél, de már a recepteknél is érdemes "visszafejteni" a sort, s megtalálni az eredetit. Szerencsére az eladhatók elfogytak, a többit tesztelés céljából adtam tovább a telepieknek. S már egyéb töltelékek járnak az eszemben...

***

A piacon, hogy a bejövő és a kávéért, teáért sorba álló emberek ne keveredjenek egymással, megpróbáljuk a kávésokat az oldalt lévő ajtónál kiszolgálni. Ehhez persze az kell, hogy ne legyen rossz idő. Sajnos, továbbra sem rakhatunk ki asztalt, széket, de ezt a problémát egy pár vendég megodotta úgy, hogy saját székeket hoztak, s hátul, a parkoló végében, az aranysárga levelű fák alatt ültek le kávézni, alaposan sapkasálkabátba burkolózva. 

Ami engem illet, büszkén viseltem csresznyevirágokkal ékes maszkomat, amit V. rendelt nekem ajándékba pár hete. Van pár küldemény, ami elég nehezen akar megérkezni, s ezekre a várakozás némi aggodalommal tölt el. 

Alaposan befújtam Manci "szobáit" bolhaporral. Azóta nem hajlandó belefeküdni! Még a mai eső sem tudja rávenni arra, hogy a száraz, de neki alighanem túl büdös menhelyre bebújjon. 

A képen Manci éppen a Margaret rózsa alatt napozik. Előtte látható az a pozsgás, aminek a párját megette egy lárva. Tegnap óvatoan megérintettem ezt a pozsgást, s sajnos, ugyanarra a sorsra jutott, mint a társa: ennek a tövét is egy lárva rágta szét, gyakorlatilag a kezemben maradt az egész. Nem tudom, milyen rovar/bogár lárvája a tettes, de csúfos véget ért, széjjelnyomtam egy kővel. A cserépben lévő földet majd kidobom, s ültetek valami mást. Úgyis van egy "afrikai vadászribizlim", amit ideje kiültetni.

Más hír nincs. Szerdára várjuk a boileres embert, felmérésre. Remélem, tényleg ki is jön. Amúgy pedig munka, munka, munka.