Munkakezdés

Írtam, hogy az év végét úgy fejeztem be, hogy egy szem lisztem sem maradt, az utolsó kenyérre éppen csak elég lett. Vettünk néhány zacskó dögerős kanadai lisztet, aminek ügyesen elnéztem a csomagolását, félbarna a liszt. Ugyan a kenyereim enyhe barnás színt öltöttek belül, ellenben olyan pufi, remek bucik sikerültek az év első sütésén, hogy öröm volt nézni. A nagybaniban megint kaptam jó kis olasz kenyérlisztet, majd összekeverem őket, szépen feljavítják egymást.

Az első piacra rengeteg vevő eljött, a kávékuckó is igen tele volt, sok scone-t eladtam. Csendesebb nyitásra számítottunk. Sajnos, nem jól indult tagság szempontjából az év: Willie, egyik alapító tagunk, azt mondta Bellának, aki fel szokta őt hozni a piacra, hogy nem jön többet. A látása nagyon rossz, már tényleg nem lát. Nagyon elszomorodtam. Sokan keresték is a vevők közül, mondtuk, kicsit pihen, szünetet tart, stb., próbáltuk elütni az érdeklődést valami fals sztorival. Mert még nem teljesen hivatalos a döntése, ezt úgymond, be kell jelenteni a tagok előtt is. Így most két új feladat is hárult rám: nyitáskor osztani a számlalapokat a vevőknek, reggel pedig levenni a székeket az asztalokról, s kirakni a cukrot/tejet, vázákat az asztalokra, s a becsekkelést intézőknek kávét felszolgálni, mert a nagy papírmunkában nem érnek rá a konyhába szaladgálni valami forróért a még éppen csak felmelegedő épületben. Ezt eddig mindig Willie csinálta, s mondhatom, elég lógó orral vittem a tálcát a bögrékkel a kollégáknak, mert hiányzott az öreg. Nem bántam, ha diszkréten tolni kellett a kezét a bögréje fölé, hogy hova is öntse a forró vizet, vagy törölni utána a kilögybölt kávét, mert rájött a kezére a remegés, a "shake".  

Piac után aggódva tárgyaltuk ezt, mert eddig mindig igen aktív volt, kertészkedett abban a nett, szép kis kertben, amit egyszer volt szerencsém látni. S a vélemény az volt, hogy vigyázni kell rá nagyon, mert az ember legtöbbször akkor omlik össze egészségileg, szellemileg, ha hirtelen megszűnik a tennivalója. S mesélték nekem, hogy Willie-nek jó pár éve egyszer valami rokonság útján lehetősége lett volna egy Kerry megyében lévő farmra költözni (Kerry, the Kingdom!), s nemet mondott, mondván, a piac fontosabb... 

S ugyanezt mondta két öreg hölgy tagunk, mindketten a 90-es éveikben járnak: hogy ha nem lenne piac, amire sütni lehet, amit várni lehet, ahol pletyózni lehet, találkozni a vevőkkel, már rég nem lennének. Valami, amire készülni lehet. Addig jó, amíg munka van, s amíg még lehet sütni egy-két pitét, amíg célja van a napjainknak.

***

A januári munka felütéssel indult: 200 süti, hó közepére, ragaszkodtak hozzá, hogy kézzel dekorált legyen. December közepe óta levelezgettünk hármasban a dologról az Üzemen keresztül, míg végül ezt a tervet küldték:

Természetesen ez túl részletes, így csak az arany szegélyt, zöld alapot vállaltam el, a mezzaluna fehér pengéjét, fekete fogantyúját és a feliratot. Ezzel is meg voltak elégedve, így ma belevágok a munkába.

S emellé és a rutin mellé még van két torta, és egy 30. szülinapos sütimegrendelés. Az egyik torta megrendelése elég kínos volt, mert egy olyan pár rendelte a gyerekük keresztelőjére, akik szétmentek. Így egyszer a mama üzent nekem, egyszer a kissé hetyke papa, még végül létrehoztam egy csoportot a Messengeren, mondván, így mindenki szemmel tarthatja a másik üzeneteit. Nem volt kellemes nénzi, ahogy a papa finoman csipkedi a mamát. A mama egy viszonylag szolid tortával indított, a papa ellenben küldött nekem egy olyan képet, amit egy váratlanul vagyonosodó, ízléssel kevésbé rendelkező ("dús aranyozás és fokhagymaszag") újgazdag rendelt volna. Hatalmas torta, cukormázfodrokkal, és egy elég csicsás aranykereszttel, benne cirádák, jujj. Mondtam, hogy azokat az egyedi, hatalmas dekorációkat nem tudom (khm, nem akarom) megcsinálni, vessen egy pillantást az oldalamra, no, az az én szintem. 

Némi szünet és gondolom, egyezkedés után visszatértünk az eredeti tortatervhez, kibővítve egy kereszttel és pár galambbal, hogy legyen némi vallásos beütése is a design-nak. Jövő héten fogom nekik elküldeni a tortatervet. Közben egy sütidekorálós fickó képeit látva találtam új ehető, finom részletek kifestéséhez szép ételfestékeket, már meg is érkezett a megrendelt készlet. Mint a vízfesték. Nem kell hozzá alkoholos oldás, mint a többihez, s még egy vkony ecset is járt a készlet mellé, lehet művészkedni. 

***

Az idő nagyon fura. Hivatalosan tél van, de szinte tavaszodik. Erős szelek, hideg esték, langyos délutánok. 13 fok jelenleg. Nárciszok, primulák, bluebell-ek bújnak ki, némelyik növényem abba sem hagyta a virágzást, ahogy azt már említettem párszor - s tegnap trikóban kertészkedtem, s az év első testedzésére is könyen öltözve indultam el. A gym tele volt, hiába, január, mindenki lelkesen testedz, ledolgozni az átlagosan felszedett 2 kilót. Nagyon nehezen indultam neki, de aztán mégis jó volt leizzadni, s álmodozni arról, hogy elfogy rólam a háj. 

A macskáknak még megvan a dús, markolnivaló, sűrű, tömött téli bundájuk, nem vedlenek. Kiváncsi vagyok, mi lesz itt később! Talán be kellene szereznem nekik egy hosszabb szálú, durvább kefét ehhez a sok szőrhöz... S hogy ne maradjunk maskafotó nélkül, íme Manci, akit V. így emelt át a kanapéról, nehogy megfázzon "a kicsi állat"...