A sokadik Stührmeres szaloncukor után (az aranypapíros melegen ajánlott!) kissé eltelve, az elmúlt hetek kihagyással letornázott kilóinak visszatérését nem is annyira siratva írom az első 2020-as bejegyzést. Ma éppen csak kimozdultunk, ittlétünk óta először megnézni a tengerben ma megmártózokat. 

Minden év első napján délben a lelkes vállalkozók, legtöbben szponzoráltak, valamelyik jótékonysági  (jobbára bray-i) szervezet javára, megmártóznak a tengerben. A helyi Lyons klub szervezi a megmozdulást, ők intézik a hangosbemondást, a fotóst egy motorcsónakból... A fő szponzor idén az Actimel volt. 

Van, aki rendesen úszik is egy kört, s aztán kimászva a vízből, ami úgy 5-8 fokos, körbeveszik szerettei, törülközővel, valami meleg szesszel, száraz ruhával. Van, aki haverokkal ugrál, csapkod a vízben, aztán irány a part. Van, aki beöltözik, Mikulás sapkásan úszik, s a képeken szerepel egy hölgy, aki karácsonyi függőket varrt az úszódresszére. 

További fotók az ország más partjain megmártózókról itt. Politikusoknak a szavazókörzetben kvázi kötelező a megjelenés, s nem csak drukkerként!

Nem bámészkodtunk sokáig, hazafelé a promenád végén lévő Coffee Dock nevű helyre léptünk be valami lélekmelegítőért. Egy fickó állt sorba előttünk, kabátban, rövidgatyában, mezitláb, ő is az úszók között volt, így gratuláltam neki. Rettenetesen vörös volt a lába! 

Ez a Coffee Dock rendkívül fura hely, kisebb kajákat is kínál, szépen berendezett sátras kiülős része van, de tele van tiltó feliratokkal. Ezt nem lehet, azt nem szabad, ezt nem csinálnak, mert ez és ez a szabály tiltja, valahogy nagyon agyoncsapja a hangulatot a sok laminált, nagybetűs A4-es lapra nyomott felirat. S a kávé is vacak. Ellenben a forró csoki finom volt, s magasra pakolták rajta a később beleolvadó mályvacukrot. Újabb pofon az álítólagos egészéges étkezésemnek. 

Ma a Kis Rohadék dagadtra etetése, s holnaptól már minden vissza a rendes kerékvágásba, munka, sütés...