Sárgul a határ

No, most már aztán tényleg tilalom van, takarékoskodni kell a vízzel, úgyhogy gyűjtögettem zöldséget öblítő vizet, főtt kukorica hűtővízét, ennyivel is előbbre voltak a növényeim a kertben. A fürdőben pedig az ausztrálok által évek óta alkalmazott "If it's yellow / let it mellow" elve uralkodik, a víztakarékos tartályunkra eddig is büszke voltam, Aranykezű Róbert hozta nekünk a B&Q-ból. A közösségi kiskertben pedig csípősre érett a reteksor.

Hogy mennyire van meleg? Annyira meleg van, hogy V. belábalt a tengerbe egyik nap, amikor ebédért ment. S ilyesmi nem történt azóta, mióta egyszer fürödtünk Brittas Bay-ben, s annak van már egy évtizede.

A madarak naponta egyszer kapnak lábvizet, azzal kell takarékoskodniuk. Inkább reggelente jönnek fürdeni, s nagyon sokat látok inni az edényből, ahol - mint kis tollas borszakértők -, elgondolkozva ízlelgetik a vizet, fejüket felemelve folyatják le torkukon a cseppeket, körbe-körbenézegetve: tényleg úgy néznek ki, mint akik "a napégette vasúti talpfa ízét idéző tanninoktól" vannak lenyűgözve. A víz tetejét néha barnásra festi a felette lévő bokorból súlyos hópiheként lehulló, elhervadt virágok tömege. Néha hangos perlekedés és figyelmeztető füttyök sora szakítja meg az ivászatot, felrebben a kis sereg, s jelzik, hogy Oisín már megint megjelent a szomszéd kerti kisházának tetején, s vadászik.

(A macskáról, közbevetve: a Street Feast-en beszélgettem egy nővel, aki eteti a telep kóbor/nem kóbor macskáit, s elmeséltem neki Oisínt, akiről beszélgetés közben kiderült, hogy az ő kedvence, s a Merlin névre hallgat. Amikor meséltem neki, hogy Oisín a.k.a. Merlin pár hete újra felbukkant a kertben, s ezt képpel is igazolni tudtam, boldogan kiáltott fel, hogy ó igen, ez Merlin, s az egyik kisfiút is odahívta, hogy nézze meg a fotót. Boldogan ölelkeztek össze, hogy nahát, Merlin megkerült, él és virul! Már aggódtak érte, hogy meghalt, mert régen látták. Most legalább tudom, hogy Oisínnak van hol ennie, nem éhezik, ha nem sikerül egy kövér galambot lerántania nálam a borostyános ágairól.

A borostyánnak egyébként megszámláltattak a napjai, amikor véget ér a fészkelési időszak, én belülről, a kertész bácsi pedig kívülről fogja levágni az ágakat, s akkor több fényt fog kapni az a kertsarok is.

A kertbe egyébként nem csak a szokatlanul hamar elvirágzott bokor virágai hullanak, belepve a terasz kövezetét, hanem a felettünk lévő család gyermekeinek cuccai is. Nem tudom, melyik kisfiú lehet a bűnös - bár a sejtésem megvan -, de rendszeresen landolnak a kövön kisbb-nagyobb tágyak, anyu mosogatóruhájától kezdve kisautón át könyvig, matchbox-ig, ma délután pl. egy "széjpöjjgőt" szedtem össze... S még hálásnak is kell lennem, hogy ez nem a lakás másik végében történik, ahol az alulról nyíló, kitámasztott ablakon néha hangos koppanással pattannak meg hasonló tárgyak, az előkertben landolva, szerencsére azok kisebbek (eddig legalábbis). 

Eddig egyenként szoktam visszaszolgáltatni a játékokat, s a lépcsőjükre szoktam rakni őket, de most elegem lett, kivárok, s amikor összegyűlik egy zacskóra való, akkor kapja vissza a gyermek a cuccait. Van neki elég így is. S csak remélem, hogy egy nap nem a kisöcsit fogja átsegíteni a korláton, vagy a fejemhez vág valamit, amíg kint ülök a kávémmal. Kétlem, hogy taktikámnak bármiféle nevelő hatása lenne, úgyis van elég játéka, amit dobálhat, de többet nem fogok minden egyes darabbal elzarándokolni a lépcsőjükig.

***

Három, félelmetesen ronda kenyeret produkáltam tegnap, így nem vittem el őket a piacra. Majd elnyammogunk rajuk, sajttal. Laposak lettek, a kérgük is furán sült meg, nyílt szét. "Félgőzzel" sütöttem csak amúgy, mindenből fél adagot, ne maradjon meg, mint múlt héten. Így aztán mindent eladtam. A múlt heti lagymatag piachoz képest most tömeg volt, nyüzsgés, s mivel a tagok közül páran éppen nyaralnak, jobbára félig üres sütis-tortás pultok várták a nagyérdeműt. Új asztalt és székeket vett a piac, ki lehet ülni ebben az aranyló nyárban az épület elé, teával-kávéval, hallgatni a közeli cseresznyefákat siserehadként ellepő seregélyek civakodását. Ha lenne egy jobb létrám, már én is ott civakodnék az ágak között a madarakkal, hogy melyikünké a cseresznye, de sajnos, nem érem el az ágakat, pedig idén szép a termés. 

Van néhány kihasználatlan asztalterítőm, lehet, hogy legközelebb elviszem, hadd legyenek még színesebbek az asztalok.

Most, hogy nagyléptékű terveink vannak alakulóban (ha!), örömmel tapasztalatom, hogy egyre csak jönnek a megrendelések. Még hogy nyári uborkaszezon... Ajándék sütik egy 200 fős munkacsoportnak, 60 süti egy születésnapra, 40 süti egy másik születésnapra, torták... Bár a tortákkal mostanában óvatosnak kell lennem, mert a melegben a cukormáz eléggé elengedi magát, legalábbis az a fajta, amit használok. Enyhén megereszkedett az utolsó tortán, s bár a megrendelőm állította, hogy nem látni semmit, én azért észrevettem a torta enyhe, milliméteres hasasodását az alján, szerencsére szállítás után hamarosan felszolgálásra került. Sajnos, senki nem rendel tőlem virágokkal vagy gyümölcsökkel borított, cukormáz-bevonattól mentes tortákat... 

S a héten ki fogom próbálni azt a bodzaszörpös-virágos tortát, aminek a receptjét a királyi esküvő után találtam az újságban. Sajnos, a bodza lassan elvirágzik, de csak találok egy ép virágfejet valahol dekorációnak... A célszemély fitness őrült hölgy, aki nagyon szőke és nagyon nőises, ahogy a kért leírás állítja róla, valahogy csak össze tudom hangolni a tortán a virágokat és kettle bell dekorációt, haha.