Kész a festés, szépülünk

Mozgalmas hét van mögöttünk. A falra mindenhol felkerültek az új színek, a kisszoba (mostantól műhely) vakítóan fehér, egyelőre "kórházszerű", ahogy Róbert mondta. Nagyon kapacitált, hogy valami színt válasszak oda is, de mivel mostantól ott akarok sütizni, ragaszkodtam a kórházfehérhez. (S valahol bennem van a félelem, hogy majd jön vissza a penész, s akkor minél előbb észre akarom venni a gyanús foltokat.)

 

Műhely most és régen

 

 Hálószoba

Folyosó

V. hazaérkezett hétfő este a szokásos novemberi budapesti látogatásából, s persze, addigra még korántsem nyerte vissza megszokott illatát a lakás. Büdös volt, ne tagadjuk. Általában jól bírom a büdöset, a fura szagokat, de a hét közepén még az én gyomrom is vetett egy bukfencet, mert a hátsó traktust (is) betöltötte valami forrázott, de már kihűlt tyúktollra emlékeztető alattomos szagfelhő, ami elkerülhetetlen velejárója az ilyen munkáknak. Róbert olyan dolgokat is elvégzett, ami alighanem hozzátartozik a festéshez, csak én nem gondoltam rá. A skirting board-okat is lefestette, a radiátorok régi, szürkés színe is megújult. Valami szilikonnal kitöltötte a skirting board és - a még háziurunk által lerakott padlót tartó - itt-ott már meglazult, a skirting board-tól elvált szegélylécek közét. Az ajtófélfák és a falak találkozásánál megszakadt, egymástól elvált festékrétegét levágta, s  kitöltötte a réseket. Öröm volt nézni a szobát. Most valahogy főbenjáró véteknek érzem, hogy szöget verjek a falba, pedig feltett szándékom, hogy a folyosó falait az évek során gyűjtött fotókkal, képekkel díszítem, sőt, a hálóban az ágy fölé is jó lenne pár kép, de majd meglátjuk. 

A fürdőszobába sajnos nem sikerült olyan szélességű törülközőszárítót kapni, mint a régi radiátor, így Róbert alaposan megkínlódott a régi csövek kurtításával, hajlításával, de végül csak felkerült a vágyott szárító. Így legalább elveszíti menekültszálló jellegét a hálószoba és a folyosó, nem kell szem előtt szárítani a törülközőket. 

A műhelyben már áll - V. többórás munkájának köszönhetően - a sütikiszúró-szekrények tornya. Négy IKEA szekrénykét raktunk egymásra. A fiókokban szépen szét lehet teríteni a kiszúrókat, remekül néz ki, igen rendezett, végre nem kell dobozokat borogatni, ha keresek valamit. A régi számgépasztal lesz a munkaasztal, a számgép új asztalt és helyet kap majd. A papírokat/iratokat tároló nyitott polcunk a magyar könyveket tároló két polc mellé kerül. A ruhaszárítást már nem ebben a szobában fogom megoldani, hanem egyelőre a nappaliban, mert ott még igencsak jelen van a penész, annak eltüntetésére majd jövőre kerül sor, ott még lehet ruhát szárítani.

Szárításhoz Róbert gépet javasolt, náluk az van, éppen a penészt kerülendő, de kérdeztem tőle, ugyan hová? Nyaranta úgyis kint az udvaron szárítok - ha esik, jókora zuhanyfüggöny védelme alatt. Elvileg vannak energiatakarékos szárítógépek, amelyek kivezető cső nélkül, a vizet újra kicsapatva szárítanak, de hová tennénk? Ebben a kis lakásban? Talán a kamrában elférne, de elvileg tágasabb, levegősebb hely kell nekik. Marad az udvar.

A radiátor szerelés miatt megint zavarog a bojler, alighanem túltöltöttem, de szerencsére eddig - lekopogom -, nem igényelt szerelőt. 

Lassan fogynak a dobozok a nappaliból, szelektálunk is pakolás közben, kezd visszaállni a régi állapot (nem írom, hogy rend...). Közben egyéb dolgok is eltűntek a lakásból, két jókora dobozban, ugyanis tegnap este itt volt Pat, a szerelő, aki megvette Popsikát, s elvitte az összes alkatrészt, gumit, papírt, ami Popsikához tartozott. Cserébe felhozta az árát, valamint Kisvakondot, aki őrző-védő állatként Popsika ablakában lakott, s az összes vackot, amit talált a kocsiban: a lejárt szavatosságú alkoholszondától (a franciák kérhetik az útjaikon), a parkolási engedélyen át a régi kéztörlőig mindent. Már csak egy tulajdoni lapot kell beküldenie a hivatalnak, s Popsika végleg az ő tulajdonába kerül. Most egy autó, Julie szolgál kettőnket, mert V. kitartóan keresgél, amíg meg nem találja az igazit, akármeddig is tart a kutatás. Böhömöt egy évig kereste...

Addig is, íme egy emlékfotó Popsikáról, San Marino tetején, a tulajjal:

***

Szombat délután autónézőben voltunk, Északon. V. éjjel-nappal a netet bújja, egy bizonyos autót keres, a Facebook-ra felrakott hosszas listáját meg sem próbálom lefordítani. Az első autó Banbridge-ben várt minket (no, ott sem voltunk még), ahol szimpatikus, ám igen erős északír akcentussal beszélő fiatalember ajánlotta az autóját. Szépen karbantartott kocsi volt, VW Golf, de nem volt benne meg pár dolog, ami V. hosszú listájának része. Ellenben végre hosszasan vezethetett egy ilyet, s most már rájött, hogy az eddig megnézett autók nem egészen remek állapotban voltak.

Utána még északabbra, Lisburn-be indultunk volna, de amikor felhívtuk a következő kocsi tulaját címért, ő kurtán közölte velünk, hogy a kocsit tegnap este eladta. V.-ből kiszaladt, hogy akkor igazán küldhetett volna egy sms-t, megspórolva nekünk az utat, de a fickó visszaadta a labdát, miért nem V. sms-ezett? "De hát megbeszéltük, hogy jövök..." - hebegte az uram dühösen, ugyanis az az autó még jobb volt, mint amit Banbridge-ben néztünk. Kurtán abbamaradt a beszélgetés, lehervadva autóztunk tovább. Ha már Észak, akkor vásárlás, Lisburn határában van a lucfenyőkről elnevezett bevásárlóközpont, az út két oldalára felfűzve, mégis csak felmentünk odáig. A Sainsbury's áruházban mindig vannak jó dolgok, dekoráláshoz, sütéshez, olcsóbban, mint délen.

Alaposan bevásároltam kanadai kenyérlisztből, dekorcukorból, ételfestékes tollakból, a házakhoz kerítésként használható csillag alakú perecekből, rózsavízből, mentaolajból, sőt, SŐT, még a vágyott japán citrom, a yuzu levéből is sikerült vennem egy palackkal. (S mivel baráti áron állt rendelkezésre, kaptam egyet a kedvenc whisky-mből is...) A yuzuval bizony csak magunknak fogok sütni, nem megy a piacra. Mondanom sem kell, olcsóbb volt minden. Amikor a sokadik csomag lisztet pakoltam a szalagra, az előttem álló nő meg is kérdezte, mit sütök ennyi mindennel, s a végére már érdeklődve kérdezgetett a sütikről. 

A rendelések egyre csak jönnek. Most már alaposan tele a naptár, oda kell figyelnem, hogy felírjak mindent a sűrűn érkező emailek nyomán, nehogy valamit elmulasszak. Mára egy maci alakú torta a feladat... Az egyik piaci kollégám most már mindegyik unokájának velem készítteti a születésnapi tortáját. S nagy merészen belevágtam egy olasz pandoro készítésébe, éppen a kanadai liszt birtokában. Hosszadalmas recept, sok lépésben, több tésztával dolgozva, nagyon izgulok. S közben karácsonyi sütik halma... most szombaton már mintapéldányok birtokában kezdődik a rendelések felvétele a piacon is... De sebaj, egyáltalán nem panaszkodom, mert legalább gyűlik a pénz kocsira, lakás szépítgetésre...