Nagyon köszönjük a lehetőséget, hogy átengedtétek nekünk a házat és az autót. Királyi dolgunk volt. A teraszt, a kolibrikkal, a piros etetőjükkel, a házat körbevevő hatalmas fákkal nagyon megszerettem. A nyulat, amelyik reggel, este is ott ugrált a kis házikó körül, hátul. (Mesélték, hogy láttak már a környéket kojotot is, sőt, medvére is volt példa pár éve, betévedt a lakónegyedbe.)
Minden nagy volt, szokatlanul nagy nekünk, akik kis lakásban lakunk, s nincsenek hozzászokva, hogy az egész mosást bele lehet tenni a gépbe, s még így is marad hely. A ráébredés, hogy hiába szárítottam büszkén friss levegőn a ruhákat, a ránctalan száradás csak a nem igazán értékelt szárítógép segítségével érhető el. A hűtőszekrény, amely katlan, belehajolva is alig értem el a hátulját. A profi kávéfőző, amelyen reggel V. gondosan kimérve főzte a frissen daráltat. A nyitott ablakoknál alvás, a maradak ciripelő hangja, keverve néha a kék szajkó kiáltozásával. A körbejárható konyhapult, a rengeteg fiók, s kedvencem, a mély mosogató, ahová nyugodtan be lehet rakni több fazekat is, elférnek.
Vagyis éltük a filmekből ismert amerikai életet, ahol az utcáknak száma
van, s ha az ember megjegyez pár nagyobb kereszteződést, könnyen
tájékozódni tud, az égtájakat is jelző számozás segítségével.
Élveztem, hogy milyen gazdag gluténben az amerikai liszt, a kivitt Állatka életerős lett, s egyre-másra produkálta a szépen puffadó kenyereket.
V. nagyon örült a tolatóradarnak, s a képernyőnek, ami segítette, hogy beférjen a kocsival bárhová.
Szerettünk elveszni a jókora boltokban, ahol volt baszk bor és igazi, könyéken-lé-folyatós barack.
Szerettük a nagy fákat, amelyeknek nem volt levágva a teteje, mint itt, s nem veszélyt látnak hatalmas ágaikban, hanem értéket. Szerettük a hatalmas garázst, s rácsodálkoztunk a kukásautóra, amely gépkarral nyúlt ki a gondosan a járda szélére állított, irányba fordított kuka felé. A jól működő szelektálós szemétgyűjtést. A postásautót, amiből ki sem lépve töltötte meg a postás az egy állványra gyűjtött ládákat. A szombati levélkiszállítást, aminek köszönhetően az utolsó pillanatban tudtam barátnőmnek kedveskedni egy ajándékkal, pedig már azt hittem, nem érkezik meg időre.
Tetszettek a lámpák, amelyek - nyilván ügyes érzékelők segítségével - akkor gyulladtak fel, amikor a hazatérő autó lámpája végigsöpört a sötét gyepen. A nem visító riasztót, amelyik kellemes női hangon jelezte, hogy zárom-nyitom. A zuhanyzót, amiben elfértünk ketten. A tetőablakokat, amitől világos volt minden, s nézhettem az éjszakai csillagos eget, ha ahhoz volt kedvem. Nevettünk a dalocskát játszó mosógépen, amelyik így jelezte, hogy végzett a szennyesünkkel. (A szárító ellenben hangos durranással adta tudtul, hogy kész, s pont akkor durrant, amikor melléje értem.)
Fura volt a nyilvános wc-k ajtaja körül a rés, s ennek okára az amerikaiak sem tudtak magyarázatot adni. A vékony papír... Tetszett a nyugis közlekedés, a széles sávok, a nagy, csőrös kamionok, a carpool sáv, a külön
útpályadíjas sáv, az alapos kitáblázás. A készséges eladók, akik néha
talán túlságosan lelkesen is léptek oda, akár volt kérdés, akár nem,
szóbaelegyedtek velünk. Még ha csinált is volt a vidámságuk, magával ragadta az embert. Tetszett a Pike Street Market nyüzsgése, de nem
tetszett, hogy a kajás pultok és a giccsköböt árusító "művészek" pultjai nincsenek arányban egymással. Mind kevesebb a kaja, egyre több a bóvli. Tetszettek örök kedvenceink, a tengeri vidrák, akik szemlehunyva élvezték a napsütést, a víz tetején lebegve, de nem tetszett, hogy olyan kis helyen vannak tartva az Akváriumban. Tetszettek a pékségek, de nem tetszettek a hatalmas adagok, hogy automatikusan hozzák a papírdobozt a maradéknak, mert biztosan lesz maradék.
Tetszett, hogy olyan sok helyen kint a zászló. Az amerikai és az állami is. Meghökkentő volt a nagy meleg, le is égett a lábam, s egészséges, barnább arcszínünk lett. Esni mindössze egyszer esett, abban a városban, ahol elvileg többet esik, mint Írországban.
Jó volt nagyon, s a kényelmes napjainkat nem utolsósorban a Ti nagylelkűségeteknek köszönhettük. Le vagyunk kötelezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése