Az első két hétre máris akadt pár megrendelés, így nem unatkozom. Lehet tökéletesíteni a módszereimet, kipróbálni új formákat, mert novemberre valami őszies, madaras, faleveles sütikkel szeretnék kirukkolni. A mézeskalács emberkék kezébe arany levelet raktam, illetve őszi gyümölcsöket. A piacon elfogyott mind az öt kenyér, remélem, ez a trend marad így. Aztán lassan kezdődhet a karácsonyi munka, ha akarnám, sem felejthetném el, ugyanis ma már Dublinba menet (szállítottam! és vittem az uramat) az egyik ipartelepen az út felé néző épület karácsonyi dekorba öltözött, és az egyik helyi hotel is feltette az égősorait...
A kora reggeli autózásnak több előnye is volt, az egyik, hogy viszonylag hamar beértünk Dublinba, gyorsan leraktam a sütiket, felszedtem a még bent lévő dolgaimat, s és marék maggal jutalmaztam az Üzem előtt várakozó szürkebegyet. S éppen nyitásra értem a nagybanihoz. S olyan szépet láttam... A nagybanihoz vezető, viszonylag forgalmas út sarkán gyepes sportpálya van, szélén arany leveleiket még éppen nem hullató fákkal, amelyek felragyogtak, ahogy a kisütő nap megvilágította a tájat. A pályát köd borította, fátyolszerűen, vagy méter magasan, és rengeteg legelésző sirály. Hamarjában körbenéztem, hová tudnék beállni, hogy lefényképezzem, de igencsak jött mögöttem egy teherautó, így nem trükköztem. Mire visszafelé jöttem a beszerzésből, a köd felszállt, s eltűntek a sirályok is. Csak a fák aranyosan ragyogó sora emlékeztetett a csodára.
A korai autózásnak köszönhetően még nem tudtam bemenni kedvenc kertészetembe, pedig nekik van fedeles madáretetőjük, amit fára lehet akasztani. Elegem van a csigák ármánykodásaiból, elegem van, hogy esténként "menteni" kellene a megmaradt madárkaját a tányérból, amibe belemásznak az egyre kövérebb meztelencsigák, s az erre a célra rendszeresített gumikesztyűvel kell őket marokszám áthajigálni a falon. Szerintem azt hiszik, olimpiára készítem fel őket... egyre csak jönnek, jönnek vissza, a fene tudja, honnan, tényleg nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy visszatalálnak a falon át...
A sima, műanyag, cső alakú etetőbe nem jó az aprószemű kaja, feltöltöm, s pár óra múlva üres, mert a madarak evés közben kiverik a magokat, ami amúgyis könnyen folyik a túl nagy nyíláson át és csak a földön gyűlik halomba a mag, ahol este rávetik magukat a csigák. Majd megnézem, szűkíthető-e a nyílás valahogyan, talán egy darabka műanyaggal? Valami tálcás, tetős megoldást keresek, amibe nem esik bele az eső, és alkalmasint látványosan megáll a tetetjén a hó, haha.
***
Több dolog is elgondolkodtatott a húsfogyasztásunkról, amit szeretnék csökkenteni, de nyugi, nem leszek sem vegetáriánus, sem vegán, hiszen az elgondolkodás ellenére éppen ma töltöttem fel a hűtőt mindenféle sztékekkel, csirkeszányakkal, csak éppen az jutott eszembe, hogy nem kellene mindennap húst enni. ("De." - hallom szinte az uramat). Emlékszem, hogy ifjabb koromban sem a menzán, sem otthon nem ettünk naponta húst, s V. úgyis húst ebédelhet a Félmellű körül megtalálható számos multikulti kajáldák egyikében, akkor minek itthon megint azt enni? Most, hogy nincs folyton előttem az Üzem csábító kajáspultja, a füstölt csirkemell és a remek chirizo, nem csábulok el, jobban meg tudom válogatni, hogy mi kerül elém ebédre.
Mintegy figyelmeztetésképpen, hogy itt a november, az eltervezett új kezdet ideje, a hétvégi újságban elé került Jamie Oliver receptje, amit reggelire, de akár könnyű ebédre is ajánl, kiegészítőkkel. Granola pornak nevezi, s nem más, mint zabpehely, szárított gyümölcsök, különféle olajos magok daráléka. Megcsináltam a teljes adagot, s meg is töltöttem vele két, egykilós csatos tetetű üveget, szerintem bőven elég lett volna a fele is, főleg, hogy csak én fogom enni. Zabkásaként is felfőzhető, szórható joghurtra, kefírre, dúsíthatjuk vele a reggeli kakaót, csak a fantáziánk szab határt a felhasználásának. Mostantól nekem ez a reggelim. Ebből a könyvéből való (nemrég lefogyott jó pár kilót, s kedvenc egészséges receptjeit ebben a könyvében osztja meg rajongóival.)
1 kg zabpehely (az Üzemben is bevált Flahavan's biováltozatát vettem, ami hamar megfő)
250 g kevert csonthéjas magok, mint pl. dió, brazil dió, mogyoró, pekándió, pisztácia
100 g kevert olajos magvak, mint pl. mák, szezámmag, napraforgómag, tökmag, lenmag
250 g szárított gyümölcs: szárítottmeggy, sárgabarack, datolya, mangó, füge, mazsola, áfonya
3 evőkanálnyi cukrozatlan kakaópor
1 evőkanálnyi őrölt kávé
egy nagy narancs reszelt héja.
A sütőt előmelegítettem 180 C-ra. A zabpelyhhet egy jókora tepsibe öntöttem, s összekevertem a magokkal. (A legjobb, ha két tepsit használunk, nagyon nagy adag lesz belőle.) 15 percig sütöttem a keveréket. Aztán hozzáadtam a szárított gyümölcsöket, a kakaót, a kávét, és a narancs reszelt héját. Majd megvártam, míg kihűl a keverék, aztán adagonként durva porrá őröltem az egészet a turmixgépben. Mint írtam, két nagy csatos Kilner-üveg tele lett vele. 50 g-os adagokat ajánlatos belőle enni.
S ma este V. eszik húst, én valamilyen zöldséges stirfry-t fogok magamnak csinálni. Ez is valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése