Még 4 nap

Az időjárást nem érdekli, hogy az év utolsó hosszú hétvégéje van, egész nap esett az eső s olyan borongós odakint minden, mintha már komoly tél lenne. A Félmellűt nem érdekli hogy bank holiday van, V. ilyenkor is dolgozott, és mivel ez a sütős napom, dolgoztam én is. Kaptam egy jókora megrendelést holnapra múlt pénteken, azon dolgoztam. Csupa töklámpás-szellem-szellemjárta házsüti borította az asztalt.

A múlt hét gyorsan eltelt. Kerry-t tanítgattam egész héten, őrá esett a választás, ő lesz az utódom. De úgy is mondhatjuk, senki más nem jelentkezett, aki képes lenne betölteni az állásomat. A görög fickóról kiderült hogy séf, és inkább a főzéshez ért, mint a sütéshez: Emily szerint kicsit el volt szállva magától, mindent a maga feje után csinált, például kétszer olyan magasra sütötte a tortákat, mint ahogy szokás, feleannyi torták sütve, mint amire szükség volt. Aztán kijelentette hogy amúgy is kapott állásajánlatot több más, "jobb nevű" helytől, csak szeretne valami pihentetőt csinálni, ezért jelentkezett a kávézóba. James, az új menedzserünk a nap végén elmondta neki hogy sajnos nem megfelelő ide... A spanyol lánynak se híre se hamva, így gyakorlatilag Kerry maradt az egyetlen jelölt: végül is jól dolgozik, ügyes, de nagyon-nagyon lassú. Nem tudom, hogy fog bírni egy hajtós pénteket, mint amilyen például a múlt péntek volt, amikor megint 12 tortát dekoráltam le, és abból kettő elég munkaigényes volt. Mindegy, lassúsága miatt nem nekem kell aggódni, aggódjon a főnököm. Végülis volt három hónapja arra, hogy megtalálja helyettesemet.

A kávézó fennállása óta először találkoztam egy magyar életrajzzal az emailek között. James fölhívta hölgyet, akinek - mint kiderült - van állása, csak "esetleg" váltani szeretne. Végül is nem hívták be próbamunkára. Nevettem, hogy pont most lehetne egy magyar alkalmazott, amikor otthagyom az Üzemet... 

Most ugye, minden a Halloween házában ég, így ezzel kapcsolatos a recept amit a minap próbáltam ki egy töklámpás faragása ürügyén. Nagyon ízlett mindenkinek a kávézóban, ezért merem ajánlani. A River Cottage-sütős könyvből való annyit változtattam csak rajta, hogy belereszeltem két narancs héját a biztonság kedvéért, hogy legyen valami íze, és amaretti nem lévén kéznél, sima kekszet használtam. De aki szeretné a hamisítatlan tökízt felfedezni a sütiben az nyugodtan hagyja ki belőle a narancshéjat. Finom úgy is.

Hozzávalók:

150 g puha vaj
300 g kristálycukor
3 tojás
340 g sütőporos liszt (vagy sima liszt két csapott kiskanál sütőporral keverve)
225 g tökhús, finomra reszelve
150 g amaretti süti, durvára törve
50 ml tej

Az eredeti receptben gyűrű alakú formában sütik, vagy 20 cm átmérőjű tortaformában.

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A vajat jó habosra keverem a cukorral. Egyenként beleütöm a tojásokat, s egy-egy kanál liszt kíséretében elkeverem a vajjal, cukorral. Beleszitálom a maradék liszt felét, s óvatosan elkeverem. Beleszitálom a liszt másik felét, s azt is elkeverem. Hozzáadom az amarettiket vagy a durvára tört kekszet, a tökhúst, s annyi tejet, hogy lágy, a fakanálról könnyen lecsöppenő keveréket kapjak.

A kivajazott, kibélelt formában 45 perc alatt készre sütöm. Rácsra fordítva hűtöm ki. Ízlés szerint narancsleves cukormázzal, narancshéjcsíkokkal vagy Halloween-es cukorkákkal díszítem. Máz nélkül is jó!