Na, megint jól megijedtem

Múlt kedd este ugyanaz történt, mint öt éve, csak rosszabb volt. Nem volt fejfájás, amire kenhettem volna a tüneteket, más is volt, így jól megijedtem/tünk. Most már, így a pánik elültével tudok vigyorogni az egészen, de akkor nem. V. felhívta az egyik kórházat, mit tegyen, mondták, vigyen be. A sarkon túl egy mentőbe botlottunk, jöttek valakihez, az uram gyakorlatilag leintette őket, hogy segítsenek. A mentős - a másik beteggel végezve -, kijött a kocsihoz, s megvizsgált (állítólag beszélni nem nagyon tudtam, de a fuck többször kiszaladt a számon. Érdekes.) Ők hívtak egy másik mentőt, s a szirénázással a frászt hozva az uramra, bevittek a legközelebbi kórházba. A mentős folyamatosan kérdezgetett, amire inkább csak habogással és tátogással tudtam reagálni, s markoltam a kezét riadtan. Nem tagadom, be voltam szarva.

Hamar kiderült ott, hogy nem szélütés, lazítsak (könnyű azt mondani), megint láttam rendesen, s az émelygés is elmúlt idővel. Beindult a gépezet, vérvétel, kérdések, amikre már sikerült a válasz. Végre V.-t is beengedték. Mint olyan sok más beteg az itteni kórházakban, én is eltöltöttem a fal mellé tolva, néhány órát egy ágyon, néhány fura és kevésbé fura beteggel (az egyiket rendőr őrizte egy sötét, de nyitott ajtajú helyiségben). Éjfél utánra került ágy, oda átvittek, aztán - hála a biztosításnak - két nap múlva átkerülhettem a privát részbe, s ott folytatták/ismételték a megkezdett vizsgálatokat. Ugyanazokat, mint öt éve. Hétfőtől kezdve már gyorsan túlestem az összes, ilyenkor elvégzendő vizsgálaton, amiből csak az MRI volt pocsék. Az elején. Most nem volt tükröcske a fejemet takaró rács tetején, nem láttam ki a gépből, s ettől eléggé betojtam, de lábujjaim kitartó számolgatása és egyéb figyelemelterelő technikák sikerrel lenyugtattak. A gépből jövő zaj, kattogás, fémes csattanások egyvelegét akár egy szimfóniának is fel lehetett fogni, próbáltam úgy figyelni rá, mintha modern zeneművet hallgatnék. Az segített. Este kilenckor kerültem sorra, s még nem én voltam az utolsó aznap!

S ugyanúgy, mint akkor, most is kiderült, hogy kutya bajom, semmi maradandó nyoma nincs károsodásnak, csak aurás migrén volt. Ellenben az alacsony vérnyomásomat többször megjegyezték. Igyak több vizet. Az aszpirint szedjem, s ne aggódjak, biztos nem szélütés fog elvinni. Végre elmagyarázták, mik a különbségek egy migrénes roham és egy stroke tünetei között, így legközelebb már nyugodtan tudom kivárni a végét, nem kell kórház, csak ha nem múlik el a tünet adott időn belül. De el fog. Ne pánikoljak. Mondanom sem kell, azóta is úgy érzem, hogy néha szédülök, vagy tompa és gyenge vagyok, vagy itt-ott fájogat, de ez csakis és kizárólag a beszari aggódós természetem okozza.

Jövő héten már megyek dolgozni. Aztán majd meglátjuk.